Nem az ő első baloldali személy, aki úgy viszonyul az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz, hogy igyekszik meghamisítani, egyfajta reformkommunista vagy a baloldal megújításáért folytatott harcként beállítani. Olyan azonban még kevés akadt, aki kifejezetten szélsőbaloldaliként, lényegében leninistaként (Szikra megnevezés) igyekezett ezt a narratívát előadni. Természetesen teljesen téves alapon nyugszik.
A Mérce számolt be róla, hogy Jámbor András a Szikra országgyűlési képviselője a Salkaházi Sára parkban álló Angyal István szobornál tartott beszédében úgy fogalmazott:
„Sokmindenről beszélünk október 23-án, aminek semmi köze nincsen az ‘56-os forradalomhoz, és sok mindenről nem beszélünk, aminek meg abszolút lenne köze.”
– Jámbor szerint nehéz kérdés, hogy mikor kezdődött ‘56, hiszen október 23 előtt már Rajk újratemetésen 100 ezres tömeg verődött össze, nem a pártvezetőkből, hanem olyan munkásokból, akik a korabeli beszámolók szerint csepelről érkeztek, mert hittek valamiben – fogalmazott. Hozzáfűzte:
„Hitték, hogy a Rákosi rendszerrel szemben demokratikus szocializmust lehet szervezni.”
Példaként felhozta a munkástanácsokat is, de ez is igencsak szelektív módja a történelmi visszaemlékezésnek. Ugyanis ezek a munkástanácsok a forradalom után nem akarták hagyni, hogy megalakuljanak a kommunista pártszervezetek a gyárakban, de egykori vezéralakjuk, Rácz Sándor, kit 1957-ben életfogytiglanra ítéltek, majd onnan amnesztiával szabadult 1963-ban, a rendszerváltás után politikailag a jobboldalon aktivizálta magát, aligha véletlenül. 2003-ban a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választották.
Jámbor kötelezően hozta még az „56-os cigány hősök” mítoszát is, amelyre gyakran szokás hivatkozni, mióta Vona Gábor ezt behozta, ám annál kevesebb konkrét bizonyítékot tudunk.
1956 pedig egyértelműen antikommunista volt, a forradalmárok nem kértek annak semmiféle reformált válfajából. Az, hogy nagy számban maguk a munkások keltek fel a bolsevik diktatúra ellen, csak azt bizonyítja, hogy hazugság volt a vörös ideológia azon szólama, hogy a munkások számára biztosítana élhető országot.
Teljesen természetes volt, hogy megszervezték magukat, de ezt már nem osztályalapon, hanem nemzeti alapon tették, hiszen ők is éppúgy harcoltak és sokan életüket adták a magyar szabadságért, és azt akarták, hogy Magyarországot hagyják el a szovjet csapatok, és vesszen a kommunizmus.
