Apáti István (Mi Hazánk) és Varga Zoltán (DK) hétfő éjszakai látványos összecsapása után kedd reggel tovább folytatódott a négy napot felölelő parlamenti hét, ismét napirend előtti felszólalások következtek, ahol a frakció által kijelölt képviselők lényegében bármilyen kérdésről beszélhetnek. Itt van lehetőségük arra, hogy beazonosíthatóvá tegyék pártjukat a híradókba bekerülő 10 másodperces kivonatok által.
Az LMP-s Kanász-Nagy Máté ez alkalomból a lakhatási válságról beszélt, mindezt abból a megközelítésből, hogy a kormány nem eléggé támogatja és nem ad elég kedvezményt azoknak a fiataloknak, akik nem szeretnének gyermeket vállalni, vagy elváltak. Az igazságtartalmát a felszólalásnak nem vizsgáljuk, könnyen elképzelhető, hogy a kormány tényleg nem eléggé szolidáris az egyedülállókkal, vagy a gyermeket nem akarókkal, noha
az MNB jelentése alapján ma Magyarországon nagycsaládosnak lenni fokozottabb szegénységi faktort jelent, mint nem dolgozó nyugdíjasnak.
A zöld pártnak mintha zsigeri reflexe lenne arra, hogy soha ne mainstream szavazókat, hanem mindig valamilyen alternatív, szekunder politikai piacot találjon, vagy legalábbis keressen. Az LMP-től nem áll messze, hogy a józan ész és a politikai racionalitás ellen csináljanak politikát. Populizmussal ezt a pártot nem lehet vádolni, rendre olyan ügyeket vállalnak fel, amelyek kisebbséget, politikai véleményükben jelentősen kisebbségben maradó választói csoportokat, ritka preferenciával rendelkezőket, csodabogarakat szólítanak meg.
Mondhatnánk, hogy őket nem nagyon érdeklik a közvélemény-kutatások, talán jobb így, hiszen 3, 4, 5 százaléknál többre nem mérték őket emberemlékezet óta. Az ilyen mérések majdnem mindegyike 1000 fő telefonos megkérdezésével jön létre, a biztos pártválasztók között 3,8 százalékos hibahatárral kalkulálva, szóval eléggé nehéz megmondani mennyi a valós támogatottság egy mikropárt esetében. Ha a 3 százalékos támogatottság 3,8 százalék egy irányba mutató pontatlanságot feltételez, akkor akár, 6,8 százalékon, vagy egyenesen mínusz 0,8 százalékon is állhatnak Ungár Péterék.
Ne feledjük, hogy ez a párt ma nem rendelkezne országgyűlési frakcióval, ha nem kapnak egy képviselői helyet Gyurcsány Ferencéktől! Az LMP-nek eredetileg csak négy mandátuma lett 2022 után. Egyéniben egyedül Csárdi Antal tudott győzni és nem amiatt mert LMP-s, hanem annak ellenére. Ebben a fénytörésben könnyebb megérteni, hogy Ungár Péter miért sietett annyira a DK védelmére, amikor néhány napja Donáth Anna elkezdett úgy csinálni, mintha a Momentum többet már nem fogna össze a DK-val és többé nem osztozna velük a „hazugság kultúrájában”.
Ungár Péter már az előválasztáson vereséget szenvedett egy DK-s politikusbűnözőtől, aki végül nem lett parlamenti képviselő. Az előválasztás értelmetlenségét jól mutatja, hogy Ungár Péter az lett. Az előválasztási anomáliával ITT foglalkoztunk, ajánljuk.
Vissza a parlamentbe
A 2010 utáni országgyűlésekben sokkal kevesebb lehetőség van érdemi vitára, vagy önálló politikai arcél felvillantására, a döntéseket sem a plenáris üléseken, hanem a bizottságokban hozzák meg, az üléseket nevezhetnénk akár látványpékségnek is, csakhogy már a parlamenti üléseket nem közvetíti egyik TV sem. Ezek miatt van kiemelt jelentősége, hogy egy-egy frakció mire használja fel az egyetlen interpellációs lehetőségét az aktuális ülésnapon.
Interpelláció, mint történelem
Az interpelláció műfaja a brit parlamentarizmusból ered, a legtöbb törvényhozás táncrendje a régi angolszász mintát veszi alapul, ahol manapság is előfordul, hogy nem egyértelmű az interpellált miniszter mögötti többség, a gyakorlatban megtörténhet, hogy leszavazzák az arra adott választ, ez az első lépcsője lehet egy-egy szakpolitikai területért felelős miniszter megbuktatásának. Magyarországon a frakciófegyelem rendkívül szoros ezeknél a szavazásoknál, az előbb leírtakra utalunk vissza: ez a lehetőség tényleg „csupán” egy szimbolikus aktus a belpolitikában.
Zöld vasutakat akarnak
„Magyarország zöld” pártja nevében legutóbb Bakos Bernadett a vasutakról interpellált. Még a 40 százalékos élelmiszerinfláció, a vendégmunkások áradata, a WHO pandémiaszerződése, vagy a déli határnál lévő háborús helyzet árnyékában is fontos ez a téma. Önmagában nem lenne rossz választás. Nem mindegy azonban, hogy milyen aspektusból közelíti meg a témát a választott képviselő. Egyetlen fontos kérdés merül fel, nevezetesen, hogy a választó által átélhető -e, vagy sem. A vasút problémái átélhetők, ha a MÁV szerelvényein való beilleszkedni képtelen, kalauzverő utasokról, a permanens késésekről, a magas jegyárakról, vagy a vasúti dolgozók bérétől közelítünk. Bakos Bernadett nem ezt tette. A környezetkímélő, fenntartható vasúti közlekedés irányából indult, ami jogosan követel magának helyet a problémarangsorban. Nagyjából az ötödik helyen. Ez és az interpellációnak adott cím alkalmas arra, hogy rájöjjünk miért nincs jelentős támogatottsága az LMP-nek.
„Mit tesz a kormány azért, hogy a vasút segítse a klímavédelmi célokat?”
-hangzott a ténylegesen 2-4 százalékot foglalkoztató politikai kérdés, ahelyett, hogy példának okért azt kérdezte volna:
„Mit tesz a kormány azért, hogy a vasút egyáltalán működjön?”
Érdemes megnézni, hogy Bakos már rögtön magyarázkodással, védekezéssel kezd. Elmondja, hogy a klímakatasztrófa nem távoli jövő, hanem itt van a nyakunkon. Nem vizsgáljuk, hogy igaza van-e, talán igen, talán nem. Árulkodó, hogy Bakos fontosnak látta megindokolni miért beszél erről. Ha a szavazók széles nyilvánosságát közvetlenül, napi szinten érintené a kérdés, akkor aligha kezdte volna defenzívával a neki adatott, tipikusan offenzívára kitalált perceket. Itt következik a beszédes jelenet! A képviselőasszony referenciaként az ENSZ főtitkárát citálja, aki szerint klímaösszeomlás fenyeget. Újra hangsúlyozandó! Nem kívánjuk megítélni, hogy igaza van-e az ENSZ főtitkárának, de abban biztosak lehetünk, hogy ez ma Magyarországon senkit nem érdekel. Senki nem tudja, hogy ki az ENSZ főtitkára, soha senki nem találkozott vele, pozíciója és álláspontja teljes mértékben irreleváns, megkockáztatjuk már-már komikus a magyar választópolgárok számára.
Vérszegény országjárás
Az LMP országjárásba kezdett, online kommunikációs munkatárs mellett tagokat és szimpatizánsokat toboroznak éppen.
Kanász-Nagy Máté eközben egyetlen napszemüveges aktivistával a háttérben, összedőlt zászló előtt bizonygatja, hogy Pápán mennyire fel fogják kavarni az állóvizet a legújabb akkugyárellenes petíciójukkal. Tanulságos megtekinteni és feltenni néhány kérdést.
Alkalmas-e társadalmi többségre az előadásmód? Hiteles-e a beszélő? Kanász-Nagy Máté hisz-e benne, hogy volt értelme eljönnie Budapestről Pápára emiatt? Az apolitikus rétegeket meg tudja-e szólítani ezzel? Ingerel-e valakit arra, hogy LMP-tagnak jelentkezzen a helyi irodában, vagy online a megfelelő felületen?
Sok kétségünk nem lehet. Nagyjából annyi hatás várható, mint egy Érd alpolgármesterével Kecskeméten megtartott szimpatizánstalálkozónak.
A mennyiség mellett az ötlet, a kreativitás és a minőség ugyancsak hiányzik az LMP-ből. A lényeget nem érinti, hogy végül 2024 nyarára a mérhetetlen Párbeszéddel vajon megugorják-e azt a támogatottságot, minek eredményeképpen kiküldhetik Jávor Benedeket Brüsszelbe EP-képviselőnek.
A bejáratott arcok hiányát feltűnően jelzi, hogy Ungár Péter mellett az LMP „legismertebb szereplője” 2023-ban még mindig az ősidők óta kilépett, elhatárolódott Schiffer András. Az önkormányzati voksoláson újra be fog bizonyosodni, hogy nem lehet más a politika, a baloldalon biztosan nem, hiszen Gyurcsány Ferenc és a DK szövetsége nélkül az LMP ugyanannyi mandátumot fog szerezni, mint amennyit 2019-ben a Momentum szerzett volna, ha nem állnak össze a volt miniszterelnök pártjával. Nullát.
(Nyitóképünkön az LMP kecskeméti irodája)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
