Korábban az összes szélsőliberális, fehérellenes propagandát terjesztő mű, legyen szó filmről, sorozatról vagy játékról, mind óriásit bukott, minek nyomán kialakult Nyugaton egy mondás: „get woke, go broke”, ami lényegében annyit tesz, „kezdj el szélsőliberális propagandát terjeszteni, és menj tönkre”, utalva ezzel arra, hogy a kutya nem volt kíváncsi a kommunista időket idéző silány alkotásaikra, ahol a történet másodlagos, rosszabb esetben harmadlagos szerepet kapott csak, minden hangsúly a „woke” propagandára terelődött. Most azonban egy számítógépes játék megmutatta, a fehérellenes, LMBTSTB propagandával átitatott tartalom is profitot hozhat, ha megfelelően tálalják.
A Baldur’s Gate 3 tálalása márpedig kifejezetten ígéretes volt. Kis stúdió fejlesztette, melynek részvényesei az azt megalkotó házaspár, nincs a környéken se a BlackRock vagy a Vanguard. Tehát, mondhatni, tiszta cég. Ráadásul a játék megjelenése mintegy 3 évet csúszott, mely idő alatt a játékosokat folyamatosan bevonva igyekeztek jobbá és jobbá tenni a végterméket, ezzel azt a benyomást keltve, hogy ők igenis törődnek a közönségükkel.
Mikor 2023 augusztusában végre piacra dobták a Baldur’s Gate 3-at, a játék a hónap végére már több mint 5 millió eladott példánynál járt. A kritikusok, a netes megmondóemberek, és úgy általában az átlagos játékosok nem győztek áradozni róla, hogy „végre, itt egy játék, ami a történetre helyezni a hangsúlyt”, ráadásul be is van fejezve, nem csak lehúzzák a vásárlókat, mint az EA Games vagy a Blizzard. Nincsenek benne mikrotranzakciók, lootboxok, hanem azt kaptuk, ami ma már unikum, 5-10 éve pedig normális, sőt elvárt volt: a pénzünkért egy teljes játékot.
A pozitív propagandához nagyban hozzájárult a játék történetvezetése is. A 3 részből felépülő, fantasy világban játszódó történet bevezetőjében és első felvonásában kevés gyanús elemet találunk, amelyek fölött viszonylag könnyű átsiklani. A társakkal co-operáló szerepjáték az igazi veteránoknál ennél a pontnál még azt az érzést kelti, hogy hosszú várakozás után végre elérkezett a Dragon Age: Origins méltó utóda, ahol a játékos tényleg kiteljesedhet, és ő maga alakíthatja a történetét, méghozzá olyanra, amilyenre ő szeretné. Elfekkel, törpökkel, sárkányokkal, mágiával, meg még egy rakás más fajjal, ami igazán sokszínűvé és változatossá teszi mind a világot, mind a játékélményt.
Ezen illúzió kezd aztán a második felvonással szépen, fokozatos szertefosztlani, ahol a szemfülesebbeknek már feltűnhet, hogy a történet szempontjából releváns női karakterek mindegyike erős, független, kiemelkedő vezető, harcos, és valamennyien okosabbak mindenkinél – az összes! A történet szempontjából releváns, pozitív szereplők, akik nem esnek a női kategóriába, azok mindegyike néger. Mert, amelyik gróf nem nő, az néger. Egyetlenegy maszkulin fehér férfivel találkozunk az egész második felvonás során, akiről a játék már a felbukkanásakor egyértelművé teszi, hogy ő áruló, és valójában a sötétség erőivel van – hiszen egy fehér férfi mégis mi lenne, ha nem aljas, gonosz és áruló?
Ezen persze még felül lehetne emelkedni, naivan azt gondolván, hogy előfordul az ilyen, hogy a kb. 100 órát felölelő játékba egyetlen fehér férfi fért bele, az is pont gonosz – legyen így.
Ám a harmadik felvonásba az egész már olyan szintű bohózatba csap át, hogy azt igen nehéz komoly képpel végigülni. Ez a rész Baldur’s Gate-ben játszódik, egy városban, ahol kivétel nélkül minden vezető, parancsnok, kiképzőtiszt, céhfőnök, zsoldosvezér, mind nő. Az összes! Ezzel önmagában egyébként semmi probléma nem lenne, ha a játék ezt alátámasztaná egy történettel, példának okáért azt mondaná, hogy a világ, melyben történetünk játszódik, egy matriachális társadalom, ugye az a patriarchális társadalom ellentettje, amikor nem a férfiaknak jut az uralkodó szerep, hanem a nőknek, ezért bizonyos pozíciókat csak ők tölthetnek be. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a woke propaganda képviselői itt is, mint általában, képtelenek kiszakadni abból a világból, amelyben élnek, így szó sincs arról, hogy valami alternatív, fantasy világot alkottak volna, amit kiszíneztek valami háttérmagyarázattal, vagy valami izgalmas előtörténettel, mely során megmagyarázták volna, hogyan alakult ki egy matriachális társadalom. Ó, nem, a magyarázatuk jóval egyszerűbb, és magától értetődőbb, amellyel bármelyik férfigyűlölő, kékhajú, tetovált feminista előállhatott volna: szó sincs arról, hogy ebben a világban bármiféle nemek közti megkülönböztetés lenne érvényben. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a nők (legyenek akár emberek, elfek, orkok, törpök és még sorolhatnám) egyszerűen sokkal intelligensebbek és mindenben jobbak, mint a férfiak. Az összes nő az összes férfinál. Ezért alakult úgy a világ, hogy minden vezetőpozíciót nők foglalnak el, őket követik a rangsorban a négerek és ázsiaiak, és végül ott vannak valahol a kasztrendszer legalján a fehér férfiak, akiket két csoportra lehet osztani: vannak az elképesztően ostobák, akik két összetett mondatot se tudnak megérteni, ők a passzív szemlélők, néha pedig a szövetségesek. Illetve vannak azok, akik viszonylag értelmesek, sőt, esetleg harchoz vagy mágiához is értenek, na, ők a gonoszak. (Ez amúgy sokat elmond a nyugati liberálisok gondolkodásmódjáról: az ostoba fehér férfi velünk van, a gondolkodni képes viszont ellenség.)
Az elit őr, mely két kvótát letud egy személyben
A nyugati alt-right mozgalom ezt a jelenséget nevezi „girlboss”-nak, ami annyit tesz, hogy a nőknek kell uralkodniuk, mert ők mindenben jobbak, mint a férfiak. Még csak véletlenül sem lehet szó sem arról, hogy a két nem képviselői esetleg kiegészítenék egymást. Nem, az ilyesmi valóságos istenkáromlás a XXI. században.
A „sokszínű” szürkeség
Magáról a világról, annak társadalmairól és fajairól ráadásul alig tudunk meg valamit a játékból. Hiába van ugyanis megannyi faj (mint már említettem, orkok, törpék, elfek, félszerzetek stb.), ebben a fene nagy „sokszínűségben” sikerült a világot olyan szürkére varázsolni, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, kivel találkozik az ember, ugyanaz a néger néz vissza rá, ugyanazzal a jellegzetes nyelvjárásával, akcentusával és beszédstílusával. Ez különösen a harmadik felvonásban válik teljesen egyértelművé, ahol mindenki össze van zsúfolva egy nagy, multikulturális olvasztótégelybe, senkinek sincs egyedi megjelenése, kultúrája, nincsenek szokásaik, nincsenek jellegzetességeik.
Íme egy elf: úgy néz ki, és úgy beszél, mint egy New York-i
Minden faj ugyanazon rasszok keveréke, ugyanolyan külső jegyeket mutatnak valamennyien, csak van, aki alacsonyabb, van, aki magasabb. És, hogy hogy kerültek négerek és ázsiaiak az elfek, törpék, félszerzetek, orkok és egyéb fajok közé? Ilyet nem illik kérdezni, hiszen a kulturmarxista doktrína kimondja, rasszok nem léteznek, ebből adódóan pedig az, hogy valaki néger, ázsiai vagy fehér, épp úgy a „véletlen” műve, minthogy szőke lesz vagy barna. A genetika amúgy is náci tudomány.
Íme egy ember, egy félszerzet, és valami másikországbeli vízkultista:
Kb. 1-2 órát ha eltölt az ember Baldur’s Gate-ben, hamar elfelejthetni, hogy ő most elvileg egy középkori fantasy világban jár, és nem New Yorkban egy Comic Con-on, ahol a Brooklyn-i lakosság beöltözött különböző fantasy karaktereknek. Ami megint csak azt támasztja alá, hogy a szélsőliberális propagandisták egyszerűen képtelenek elvonatkoztatni a világtól, amelyben élnek, és mindennek, amit létrehoznak, pontosan úgy kell kinéznie, mint New York vagy Los Angeles belvárosának, hiszen más alternatíva nem létezhet.
A gonosz nem tud teremteni, csak lerombolja, és megrontja, amit a jók alkottak
– mondta egyszer Tolkien. S milyen igaza volt!
A Dragon Age: Originsbe még tényleg léteztek különböző fajok, egyedi kultúrával, saját szokásokkal, nyelvjárással, külön történetük volt, amelyet a játék során megismertünk – de ez ma, a „sokszínűség” korában már nem engedélyezett. Itt a „sokszínűség” nevében mindennek és mindenkinek pont ugyanolyannak kell lennie. Csak úgy, mint modern világunkban, ahol már teljesen mindegy, hogy Párizsban, Amszterdamban, Londonban, Berlinben vagy Stockholmban járunk, ugyanaz a multikulturális egyhangúság néz vissza ránk.
Transzvesztiták és „mindenszexuálisok”
Természetesen a kulturmarxista cenzúra egyetlen nyugati alkotást sem engedne át a szűrőjén, ha abban nem lenne „kellő mennyiségű” „LMBT-reprezentáció”. Ez alól a Baldur’s Gate sem kivétel, természetesen. Nem véletlen, hogy a történetben az első, „nem játszható karakterek” között elcsattanó csók, amit látunk, két nő csókja (vagyis egy nő meg egy transzvesztitaszerű lény, de ez most mindegy). Az átvezetőben lejátszódott, jó hosszan mutatott, és talán az egész játékban legaprólékosabban meganimált jelenetet egy hosszú párbeszéd követi a két karakterrel, akiknek minden második mondatuk az (nem túlzok, tényleg), hogy amint itt végeztek, hogyan fognak szexelni. Hevesen, egész éjszaka. És hogy iszonyat kanosak. És egyszerűen nem tudják befogni, folyamatosan az arcodba tolja a játék, hogy igen, ők leszbikusok, neked pedig jó képet vágva hallgatnod kell őket. Mert, míg a Dragon Age: Originsben a karakterünk számára rendelkezésre állt egy olyan dialógus-opció, amelyben „finoman” az illető tudtára adta, hogy téged nem érdekel a devianciája, addig 2023-ban ez már lehetőség szintjén sem megengedett, sőt, egyenesen elképzelhetetlen, így a 3-4 válaszlehetőség kb. abból áll, hogy „jó képet vágok hozzá”, „jó képet vágok hozzá, és tolerálom”, „jó képet vágok hozzá és támogatom”… Micsoda változatosság!
A „sima” homoszexuális viszony viszont 2023-ra már sajnos átlagosnak számít, amit bármelyik nyugati szalonkonzervatív a rá jellemző közönyös beletörődéssel fogadna, ezért a Larian Studios nem érte be ennyivel. A harmadik felvonásban kapunk egy magát nőnek képzelő elmebeteget is, egy hamisítatlan transzvesztitát, vagy ahogyan a nyugati újbeszélben kell hívni ezeket, egy „drag queent”.
Mondhatnánk, hogy ez legalább nem óvodákba nyomul, de mivel egy cirkusz vezetője, így legalább annyi gyereket vonz magához, ami éppoly aggasztó, ismerve ezek szexuális beállítottságát. Ráadásul a „woke” képviselete itt is kiemelt fontosságú volt a készítőknek, még arra is törekedtek, hogy a karakter szinkronhangjául egy valódi elmebeteget kérjenek fel, így a karakter hangja nem lett más, mint egy népszerű „drag queen youtuber” – az már önmagában aggasztó, hogy egy ilyet tömegek néznek, de hát Róma végnapjai során meg kell még lepődnünk valamin?
További érdekessége még Los Angeles belvárosának Baldur’s Gate-nek, hogy a játék világában megvalósult az igazi liberális disztópia, ahol már nem csak a kultúrák, a fajok és a nemzetek nem léteznek, de normális szexuális preferenciák sem. A két fent említett „LMBT-kompatibilis” karakteren kívül ugyanis
a világon mindenki(!) vonzódik mindkét nem iránt, és akár az egyszerű párbeszédek is teljesen indokolatlan flörtbe csaphatnak át, mivel a normalitás és heteroszexualitás nem létezik, így értelemszerűen képviselete sincs.
Aki szerint ennek kár lenne nagy jelentőséget tulajdonítani, annak érdemes többet olvasgatnia az internet pöcegödrében, például a Redditen, ami igazi szennyvízaknaként gyűjti össze a nyugati világ szélsőliberális-kulturmarxista oktatásában felnőtt fiatalokat, akik itt külön topicot szenteltek annak, hogy azon örömködjenek, mennyire jó, hogy a játék ilyen „haladó”, és a nemiséget „nem korlátozzák a konzervatív felfogások”. Ezeknek a gyerekkoruk óta LMBT-agymosásnak kitett fiataloknak még a történetnél és játékélménynél is fontosabb tényező, hogy a normalistást a játékban eltörölték.
Több ezren kedvelték a bejegyzést, és megannyi hozzászólás érkezett, akik szinte sírtak örömükben, amiért a játék minden karaktere az „LMBT-közösség” része, és a „homofóbia” egyszerűen nem létezik. Ezt a fajta, már-már fanatikus áhitatot nehéz nem agymosás eredménynek tekinteni. De tudjuk, persze, az LMBT-lobbi nem azért zaklatja a gyermekeket már óvodás kortól, mert valami ilyesmi hatást akar kiváltani belőlük. Ó, nem, ők csupán „elfogadásra” és „szeretetre” szeretnék őket nevelni. Nos, Nyugaton már felnőtt egy generáció, és látjuk mi lett az eredménye a szivárványlobbi munkásságának.
Se fajok, se ideák, se szexuális preferenciák. Így küldi üdvözletét a Larian Studio az egyformaság korából.
Sötét jövő
Mint látható, a Baldur’s Gate nem, hogy nem ment szembe a szélsőliberális, fehérellenes propagandával, hanem egyenesen tökélyre fejlesztette azt. Megmutatta a világnak, a „woke őrület” is hozhat profitot, ha azt legalább egy középszerű történetbe csomagoljuk. Mert, hogy a hatalmas hírveréssel piacra dobott, majd agyon ajnározott Baldur’s Gate 3 története maximum egy erős 5/10, vagy egy gyenge 6/10 még a propaganda nélkül is. De az elmúlt egy évtizedben sikerült olyan szintre lesüllyeszteni a fogyasztói igényeket, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy egy játék rekordeladást produkáljon. A – főként fehér férfiakból álló – játékosközösség pedig veszi a játékot, mint a cukrot, és már az se érdekli, hogy az arcába öntik a szélsőliberális propagandát, mert mellé legalább valami értékelhetőt is kap. Ennyire nincs már önbecsülésük és öntudatuk az embereknek.
Ami pedig ennél is rosszabb, hogy nekünk, a normalitást és hagyományos értékeket még nyomokban képviselő közép- és kelet-európaiaknak erre nincs semmilyen válaszunk.
Az ellenség évszázadok óta tudja, hogy a társadalom formálása nem a politikai szintéren, hanem a kulturális életben dől el. Ezért törekednek mindig elsősorban a média bekebelezésére, és az ifjúság behálózására. Ez az, amit a jobboldal nem akar, vagy nem tud felismerni. Elég csak a közösségi médiumokra gondolni, valamennyi az ellenség kezében van. Mindenki nyugati filmeket és sorozatokat néz, nyugati játékokkal játszik. Európa ezzel szemben nem tud felmutatni semmit.
Nincsenek se sorozataink, se filmjeink, se animációs alkotásaink, számítógépes játékaink meg végképp nincsenek, amelyekkel a fiatalokat elérve tudnánk propagálni az egészséges értékrendet, a normalitást, vagy akár a nacionalizmust.
Pedig forradalmi alkotásokra lenne szükségünk, mielőtt a harcot végképp elveszítjük.
A fiatalok jelentős része nem politikai vitaműsorok nézésével és pártprogramok olvasgatásával alakítja ki a világképét. Azt elsősorban a filmek, játékok és környezetük formálja. Ha hagyjuk kicsúszni a jövőt a kezünkből, akkor napjaink meg vannak számlálva.
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
