Az elmúlt évek elhibázott brüsszeli döntései oda vezettek, hogy az európai versenyképesség mélypontra került. Immáron csak harmadik helyen állunk a világgazdasági teljesítményhez való hozzájárulás tekintetében, ráadásul az elmúlt évtizedek legrosszabb értékével. Közben a földgázért négyszer annyit kell fizetni Európában, mint Észak-Amerikában, a villanyáram ára pedig triplája a kínainak – írja Facebook-oldalán Szijjártó Péter.
A külügyminiszter mélyenszántó gondolataiból az is kiderül, geopolitikai szemszögből egészen leegyszerűsítve látja a világot, és a nagybetűs Keletet olyan egységes entitásként kezeli, mintha Oroszországgal vagy Japánnal jó kapcsolatokat ápolni ugyanaz lenne, mint kommunista Kínával vagy akár Indiával. Legalábbis erre enged következtetni az a mondat, mikor arról ír, hogy „az európai növekedésnek sokáig biztos alapját adó kelet-nyugati együttműködést szálanként vágják el”.
Pedig egyáltalán nem ugyanaz „Kelet” és „Kelet”. Egy kormány mondjuk a gazdasági kapcsolatok erősítésére törekedhet Oroszországgal, mely – már csak a távolsága miatt is – sokkal reálisabb kereskedelmi partnernek tűnik, mint mondjuk Japán, mely sajnos túlságosan messze van ahhoz, hogy hazánkkal komolyabban számoljon. Ez mindkét fél számára jövedelmező együttműködést jelenthet. De, mikor dél-koreai és kínai mágnások hozzák ide a gyáraikat, részben az EU-s pecsétért, részben pedig a meglehetősen „rugalmasan” kezelt dolgozói jogok és környezetvédelmi szabályozások miatt, az inkább hasonlít egy öngyarmatosításra, semmint egy partnerségi viszonyra. (És akkor mit szóljunk ahhoz, mikor magyar támogatásból kínai cégek kínai munkásokkal építenek vasutat?)
„Ma Brüsszelben, a Külügyi Tanács ülésén újra egymásnak feszülünk: mi az európai versenyképesség javulását szeretnénk, s nagymértékben ehhez hozzá is járulunk, hiszen idén is számos olyan beruházásért folytatott versenyt nyertünk meg, ahol az alternatíva egy-egy EU-n kívüli helyszín lett volna” – büszkélkedik Szijjártó azzal, hogyan játszották át kínai befektetőknek a jó magyar termőföldet, amit megfűszereztek néhány milliárd forint állami támogatással is, hogy a kínai gyárak külföldi alkalmazottai legalább a magyar adófizetők pénzén szennyezhessék a magyar földet. Nemzeti kormány a javából.
„Az idei évi magyar beruházási rekord az európai gazdaságot is erősíti, érdemes lenne tehát európai szinten is alkalmazni az alapvetését: a kelet-nyugat gazdasági együttműködést nem veszélyként, hanem egy nagy lehetőségként kell felfogni” – állítja ő. Vita tárgyát képezheti, mennyire szolgálja az európai gazdasági érdekeket hazánk összeszerelőüzemmé degradálása, az pedig még érdekesebb kérdés, vajon miért lenne az jó, ha egész Európa lefeküdne Kínának. Klaus Schwabnak, a Rockefellereknek, no meg a Rotschildoknak biztosan tetszik, hogy európai országok közelednek a hibrid rendszerű (kapitalista elemekkel vegyített kommunista) diktatúrához, ám ha egy kormány az ő mércéjükkel méri a „nemzeti érdeket”, az régen rossz…
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
