A rendszerváltásnak nevezett színjáték óta nem csak az egészségügyet, a közoktatást és a rendvédelmi szférát sikerült olyan szinten leépíteni, hogy az is csoda, hogy még – valamennyire – működik bármelyik ágazat, de a Magyar Postát is. Az „elmúlt 33 év” megnevezés mindenképpen indokolt, hisz a globalisták hazugságaival ellentétben, a rothadás nem a Fidesszel kezdődött, ők csak folytatták, amit elődeik elkezdtek.
Eme írás mégsem egy általános leírása lesz a Posta válságának, hanem egy konkrét példán keresztül kívánja bemutatni, milyen állapotok is uralkodnak a Magyar Postánál, mely, noha jelen sorok írójával történt meg, s abszurditásában már-már tragikomédiába menő, mégis alighanem országos jelenségről van szó.
Rendeltem ugyanis egy csomagot egy meg nem nevezett megyeszékhelyre. Eme csomag feladója a szomszédos vármegye egyik településéről ezt még aznap fel is adta. Másnap reggelig minden simán is ment, az értesítés is megérkezett annak rendje és módja szerint, miszerint csomag várható reggel 8 és 10 óra között. Ám az csak nem érkezett meg…
Mikor délután bementem a megyeszékhelyen felállított központi Postára, ott – az egyébként nagyon készséges és segítőkész – dolgozók megpróbáltak utána járni, hova is lett a csomagom. A rendszer szerint 11:07-kor megkísérelték azt kiszállítani, ám sikertelenül. Ez azért kifejezetten érdekes, mivel aznap délután 5-ig mindvégig otthon voltam. Mivel a csomagot a Postán a futár nem adta le, így azt kiadni sem tudták számomra.
Megpróbálták telefonon felhívni a futárt, ám neki nem volt kedve felvenni a telefont, így nem jutottunk előrébb. Majd megnyugtattak, hétfőn (mivel ez egy pénteki nap volt) újra megkísérlik a kiszállítást, ha akkor sem érkezik meg, 10 napon belül átvehetem tőlük helyben.
Az igazán furcsa dolgok azonban csak ezután kezdődtek. Mikor hazaértem, egy email fogadott, miszerint a csomagomat nem nem tudták kézbesíteni, hanem egyenesen visszautasítottam annak átvételét! Az emailben szó szerint ez állt: „A sikertelen kézbesítés oka: átvételt megtagadta” – vagyis
arról van szó, hogy derék futárunk lusta volt kiszállni a furgonjából és becsengetni, de ugyanezt a következő héten sem kívánta megismételni, így egyszerűen azt hazudta, hogy találkozott velem, és én személyesen utasítottam vissza a csomag átvételét.
Ezzel pedig az a probléma, hogy ilyen esetben a csomagot nem is iktatják, és a 10 napos „pihenőjét” sem tölti el a helyi csomagfelvevő ponton, hanem azonnal megy vissza a feladónak.
Tehát a futár lazán visszafordított egy csomag, mert nem volt kedve kiszállítani!
A dilettáns munkaerő és a (nem) működő bürokrácia
Mikor másnap – ismét – bementem a Postára érdeklődni, hogy ez most mégis mi, akkor a mellettem lévő fülkében ülő ügyintéző készségesen kollégája segítségére sietett, ugyanis előző nap nála voltam. Emlékezett rám, és ő maga is megdöbbent a hallottakon, ugyanis pénteken a rendszerben még semmi olyasmi nem szerepelt, hogy megtagadtam volna az átvételt. Az valamikor a Postáról való távozásom után került be. (Valószínűleg akkor, amikor a logisztikai központban a futár leadta a csomagot, hogy nem kértem – ez természetesen nem ugyanott található, mint a „nagy Posta”, hanem kint a város szélén.)
Ekkor átirányítottak a Posta vezetőjéhez, aki szintén nagyon kedves és segítőkész volt. Noha hallkan egyeztettek, sikerült kihallanom a futár nevét, illetve a megjegyzést, miszerint „azzal csak a baj van”. Kiderült, hogy már nem a régi, megbízható postások hordják a csomagokat – velük egyébként sohasem volt gond -, hanem felvettek egy „kvótafutárt”, aki úgy lóbálja a dobozokat, mintha mindben csak plüssállatok lehetnének, véletlenül sem sérülékeny tárgyak. Már, amikor éppen van kedve kézbesíteni azokat, mert – a reakciókból ítélve – nem én vagyok az első, akinek eme derék mintadolgozó eljátssza a csomagját.
Rövid utánanézés során kiderült, hogy az általam rendelt termékek már vissza lettek szállítva a szomszédos vármegye székhelyére, ami azért kifejezetten remek hír, mivel noha a csomagokat – ezek szerint – az egyik logisztikai központtól a másikra hétvégén is szállítják, ott bent az irodán egy lélek sem tartózkodik, így – ha ilyesféle tévedés történik – nem lehet senkit sem elérni, hogy korrigálják azt.
Hiába telefonálgattak, sehol nem volt egy ember se, aki felvegye a telefont.
Jobb híján a Posta vezetője írt egy emailt, majd arra kért, hétfőn reggel nyitás után menjek be, aztán „majd látjuk, sikerült-e visszafordítani”.
Szerencsére hétfőn ezt meg tudtam tenni. A vezető rövid várakozás után megérkezett, majd telefonált a szomszédos vármegye illetékes logisztikájára. Ott kikeresték a csomagszámot, és biztosították, a hibát korrigálják, visszafordítják a csomagot és megkísérlik az ismételt kiszállítást. Egy email és egy telefonos egyeztetés után garantálták – ezt a későbbiek miatt kifejezetten fontos nyomatékosítani.
Érdeklődtem afelől is, hogy vajon ugyanaz a futár jön-e majd ismét, ám ezt bent sajnos nem tudták megmondani, mivel a zseniális bürokráciában sikerült úgy megszervezni a Posta irányítását, hogy még a vármegyei központi posta sem illetékes az ilyen kérdésekben. Azt más intézi.
Ezt követően két napig semmi sem történt, majd érkezett egy email nekem, az átvevőnek, a Postától, amit a feladónak címeztek. Ebben az állt, hogy hamarosan számíthat a csomagjára, ugyanis annak átvételét megtagadták.
Emiatt felvettem a kapcsolatot a feladóval, aki – révén rendszeres csomagküldő – több postai kapcsolattal rendelkezik. Ő megerősítette nekem, hogy tényleg vissza akarták küldeni számára a rendelésem.
Ezen a ponton már tényleg nem tudtam eldönteni, hogy most akkor a Postánál tényleg ennyire sz*rnak bele a munkájukba, vagy egyszerűen szellemi fogyatékosokat alkalmaznak? Mert más magyarázat nincs arra, hogy egy email és egy telefonos egyeztetés után sem sikerült megérteni, hogy a visszafordítandó csomagot vissza kell fordítani, és nem visszavinni a feladónak.
A feladónak aztán nagy nehezen sikerült elrendeznie a dolgot, és úgy tűnt, az ottani illetékesek is a megyeszékhelyen megértették, mit is kéne csinálni a csomaggal. Másnap kiderült, ez sem volt igaz, mivel – a csomagkövető szerint – aznap legalább két címre próbálták meg kiszállítani a csomagot a szomszédos megyeszékhelyen(!), ám ott nem találták az illetőt. Minő meglepetés!
Közben folyamatosan kaptam a Postától a feladónak címzett leveleket, mert valahogy a feladót és az átvevőt is sikerült felcserélniük a rendszerben.
Egy hét után aztán végül csak megérkezett a csomag. A kvótafutár ezúttal, ha a csengőt nem is, a telefon zöld gombját csak megtalálta, és fel tudott hívni.
Az viszont jól látható, hogy nem igazán tud olyat csinálni, ami az állásába kerülne. Többekkel beszélve, erre azt a magyarázatot kaptam, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan megfontolástól vezérelve a Postákon úgy döntöttek, a régi, kipróbált, megbízható embereket elküldik, és helyükre ilyen selejteket vesznek fel, akik sehova máshova nem kellenek. Valószínűleg azért, mert őket még annyira se kell megfizetni, mint elődeiket.
Így fordulhat elő olyan, hogy mikor egy lépcsőházba kellene kivinni több csomagot, a futár rájön, hogy ehhez semmi kedve, így csak bedobálja az értesítőket a postaládákba, hogy „senkit nem talált otthon”, de a Postán átvehető a csomag. Vesződjön a felcipelésükkel a vevő. Ám még ez is egy fokkal jobb, mint mikor a tirpák azt hazudja, hogy közölték vele, nem kérik a csomagot – mikor a vevő még csak nem is találkozott a csomagkiszállítóval.
Olvasónktól
Fotó: illusztráció
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
