A visszaváltható üvegek kötelezően alkalmazott rendszere veszélybe sodorhatja a hazai borászatot. Hirling Bogáta írása.
Igaz, az italtermékek csomagolására vonatkozó új, kötelező „betétdíjas” rendszer (DRS) bevezetése talán nem akkora horderejű kérdés, mint egy járvány, egy háború a szomszédban, vagy éppen idegen pénzhatalmak veszélyes gyárainak a megjelenése a kertünk sarkában, mégis mindennapjainkat érintő változást hoz az új visszaváltási törvény 2024 január 1-étől. Mielőtt rátérnénk arra, hogy a környezetvédelmi szempontból szükséges intézkedés miként veszélyezteti a hazai borászati ágazatot, ismernünk kell az EU-irányelvek alapján kialakított hazai szabályozás ellentmondásait.
Ezúttal nem mint környezetvédelmi szakember és nem is mint elkötelezett hazafi szeretnék néhány gondolatot megosztani, hanem mint egyszerű háziasszony, aki törekszik arra, hogy környezettudatos fogyasztóvá váljon, mert arról álmodik, hogy a gyerekei számára egy élhető és biztonságos helyet hagy majd hátra.
Az EPR (kiterjesztett gyártói felelősség, környezetvédelmi termékdíj) rendszer idei (2023. júliusi) bevezetése után a DRS bevezetése, amely a körforgásos gazdaság irányába tett, régóta várt és elvárt lépés, pozitív változást hozhatna. Nem kétség, hogy ennek az intézkedésnek a hatására a depóniákból nagy mértékben ki lesz menekítve az újrahasznosításra alkalmas és – nem mellesleg – jelentős kereskedelmi haszonnal bíró műanyag, üveg és alumínium elsődleges nyersanyagok jelentős része.
Az újrahasznosítás (Recycle) fontos része környezetünk megóvásának, mégis, az ötlépcsős hulladékpiramisnak csak a harmadik helyén áll. Megelőzi az újrahasználat (Reuse), ami italok esetében újratöltést jelenthet; valamint a zéró hulladék (Reduce/Zero waste) mint legfőbb elérendő cél!
A törvény három italtermék csomagolására terjed ki, ami közül mindhárom újrahasznosítható (PET-palack, alumíniumdoboz, üveg), egyikük azonban nem csak újrahasznosítható, hanem a zéró hulladék után a legmagasabb, „Reuse” (újrahasználható), újratölthető kategóriába tartozik. Nem csak egyszer vagy kétszer, hanem minimum 20-40 alkalommal, de nem ritka, hogy százszor is. Aki szokott befőzni házi lekvárt, befőttet, az tudja, hogy az üveg élettartama akár egy egész generáción át amortizáció nélkül kitarthat, ilyen módon zéró hulladékot jelent. Ha mégsem kerül a körforgásba, azaz a szelektív gyűjtő helyett a kommunális kukába kerül és onnan végleges lerakóba, akkor sem lép reakcióba a környezettel soha, inert, azaz nem veszélyes hulladék.
Az új szabályozás megalkotásakor sokszor megjegyezték a döntéshozók, hogy elsősorban az újrahasznosítható, „egyutas” csomagolóanyagok begyűjtésére törekednek, ezért a 2005 óta „mostohagyerekként” kezelt üveget, ami a három közül „többutas” kategória és a leginkább környezetkímélő, megint csak hátra sorolták. MIÉRT?! Miért nem mutatkozik szándék az előnyei kiaknázására? Amíg az Európai Unió a soron következő nagy környezetvédelmi változtatásra, az egyutas csomagolás többutas kiszerelésre való váltására készül, nálunk az új szabályozás még inkább érdektelenné teszi a forgalmazókat és gyártókat az újratölthető csomagolások alkalmazásában.
Nem vitatható, hogy vannak az üvegeknek hátrányai is, nehéz, törékeny, logisztikai szempontból külön kihívást jelent a piaci szereplőknek. Ennek ellenére nagyobb a jelentősége, mint ahogy a törvény alkalmazza, különösen Magyarországon, ahol a korábban virágzó mezőgazdaság, élelmiszeripar és ezzel együtt a konzerv- és feldolgozóipar szinte teljesen fel lett számolva, ahol a „hulladék” belföldi újrahasznosítására ma nincs érdemi infrastruktúra. Ennek következtében a szóban forgó csomagolóanyagok külföldről kerülnek beszerzésre, az értékes nyersanyagként használható hulladékot pedig külföldi feldolgozóüzemekbe kell kijuttatnunk. A „közelség elve”, amely fontos környezetkímélő irányelv és már a 2012. évi hulladékgazdálkodási törvényben szerepel, nem érvényesülhet. Tovább rontja a képet, hogy ezentúl a műanyag palackokat és alumíniumdobozokat is sérülésmentesen veszi csak be az automata, így szállításkor több helyet foglal, a nagyobb térfogat több fuvart jelent. Az üveg mosása, újratöltése a belföldi italgyártóknál helyben is könnyen megoldható lenne. Ehhez egyetlen kritérium hiányzik: minőségbiztosítási előírás a rendszerben forgó, használt üvegekre, ami alapján a használt üvegeket selejtezni lehet.
Vessünk egy pillantást a 2012. évi törvényre, mi mindent nem valósított meg a felelős vezetés az elmúlt 12 évben, amik az általuk hangoztatott körforgásos gazdaság működésének alapvető feltételei lennének, különösen most, az új DRS-rendszer tükrében:
3. § a) az újrahasználat és az újrahasználatra előkészítés elve
- c) az önellátás elve
- d) a közelség elve
- g) a költséghatékony hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosításának elve
- h) a keresztfinanszírozás tilalmának elve
Ha az új törvény bevezetésének valóban a környezetünk védelme a célja, akkor a belföldi adottságok és hiányosságok ismeretében, minthogy nincs feldolgozóüzem, színes és fehér öblösüveggyárak, konzervgyárak, az újratölthető palacknak különösen nagy a környezeti jelentősége. Felhasználásának körét bővíteni lehetne például a tej és tejalapú italokra, amik többnyire a legnagyobb szennyezést okozó Tetra Pak csomagolásban kerülnek értékesítésre. Az újratölthető üveg magasabb értéket képvisel, mint az új visszaváltási törvényben meghatározott 50 forint, de a DRS-rendszerben az újrahasználat csak mellékszerepet kapott. Hazai viszonylatban, a fenti hiányosságok pótlása nélkül, kérdéses, hogy összességében a rendszernek több lesz-e az előnye környezetvédelmi szempontból, mint a hátránya.
Annyi bizonyos, hogy a DRS óriási nehézségeket és anyagi terheket okoz a magyar italgyártók számára, sok kisebb gyártónak egyenesen a létét fenyegeti. Aggasztó következmény lehet továbbá, hogy a beléptetést elkerülendő, sokan esetleg átállnak a Tetra Pak csomagolásra.
Italtermékek a DRS-rendszerben:
Sörök – Mint a növényi alapú italok általában, a sörnek is – az oxidáció mellett – a fény rontja leginkább a minőségét, ezért alumíniumdobozban vagy színes (zöld/barna) üvegben hozzák forgalomba. Magyarországon egyetlen öblösüveggyár maradt, az orosházi, ami kizárólag fehér üveget gyárt. Külföldi érdekeltségű, de legalább belföldi működésű. Sajnos az elmúlt években akadozott az üzemelése, bizonytalanságokról adtak hírt a lapok. Talán a Kaposváron megkezdett új üveggyár létrehozása, szintén külföldi (török) befektetővel a háttérben, pótolni fogja a színes üveg hiányát és bővíti a hazai választékot.
Az öblösüveggyárak megszűnése rendkívüli veszteség számunkra, ismerve az ország kitűnő természeti adottságait, például Nógrád vármegyében.
A hazai sörgyártás terén egyedül a kis pécsi üzem 100 százalékban magyar tulajdonú. Ők az alumínium dobozos kiszerelés mellett többutas üvegeket is használnak, saját mosó és újratöltő rendszerrel rendelkeznek. Sajnos a termékeik kevés üzletben érhetők el.
Érdemes szót ejteni az apró sörmanufaktúrák kínálatáról is. Felmérések szerint a sörfogyasztók legkedveltebb márkái a kézműves, üveges kiszerelésű sörök. Ezek a termékek általában speciális formájú palackokban kerülnek forgalomba, szinte sehol nem lehet beváltani őket, legfeljebb a vásárlás helyén, vagy közvetlenül a gyártónál. Sajnos a kedvező fogyasztói igények ellenére, a rendszer vállalhatatlan működése miatt, az utóbbi időben sok kis manufaktúra lemondott az üveges kiszerelésről és csak aludobozban gyárt tovább.
Borászati termékek, pezsgő és bor – Palackozás szempontjából többnyire mindkettő üveges kiszerelésű. A borászatban alapvetően prémium termékekről beszélünk, általában fehér és színes üvegekben kerülnek forgalomba. Először is külön kell választani a bort és a pezsgőt.
Sokan emlékszünk rá, amikor az üres boros és pezsgősüvegnek olyan értéke volt, amin egy kis csokit lehetett kapni a boltban. Ma már egy Melba kocka sem elég kicsi ahhoz, hogy bármilyen magas betétdíjból kijöjjön.
A pezsgősüveget Magyarországon 2005-ig, Európában utolsóként (ahogy a boros üvegek többségét is) többutas rendszerben használtuk. Megszüntetése indokolt volt, biztonsági okok miatt. A pezsgősüveget igen magas, 5,5 bar nyomás feszíti, újrahasználata során sok baleset és kár keletkezett.
Más kérdéseket vet föl a hagyományos boritalok palackozása. Ennél nem lehet biztonsági problémákról beszélni, mégis azt tapasztaljuk, hogy a borok többségét nem visszaváltható üvegekben forgalmazzák, a gyártók nem élnek az újratöltés lehetőségével. Ennek oka többek között, hogy a többutas üvegekre elmaradt a szükséges hazai szabályozás, a rendszerből visszajuttatott palackok minőségi előírásai, mint például a karcos, csorba üvegek selejtezése, a címkék lemoshatóságának biztosítása. A termelők, gyártók olyan palackokat kaptak vissza a rendszerből, amiknek 30-40 százaléka hulladék volt, az anyagi kárért pedig senki nem vállalta a felelősséget, így többségük átállt olcsóbb, vékonyított, egyutas üvegekre.
A többutas borosüvegek forgalomba hozatalához Magyarországon mai napig nincs meg a szükséges szabályozás, ahogy üveggyárak és újrahasznosítő üzemek híján, a szükséges infrastruktúra sem a körforgásos gazdálkodás megindításához. Környezetvédelmi és gazdasági szempontból ez folyamatos veszteség számunkra.
Tovább rontja a jövőképet az az új helyzet, hogy a környezetvédelmi, környezetgazdálkodási kérdéskörhöz tartozó hulladékgazdálkodás egy jókora szeletét profitorientált magánvállalatnak, a MOL-nak engedte át a jelenlegi vezetés, méghozzá 35 évre.
A környezetvédelem alapja a fenntarthatóság megteremtése a jövő generációinak érdekében, a kényelmi szempontok és haszonelvűség környezetkárosító hatásainak felszámolása, a kiegyensúlyozott gazdasági, ökológiai körforgás biztosítása, közös érdek, KÖZÜGY. Éppen ezért a környezetvédelmi szektor feladatait vagy részfeladatait állami vagy önkormányzati megbízással, szakmailag jogosult, nonprofit, közérdekű vállalatokra bízzák (például: Budapest XI. kerületében az Újbuda Prizma Közhasznú Nonprofit Kft.). Bevételei: KÖZPÉNZ, amely képes fedezni a fenntarthatóság megteremtéséhez szükséges feladatok ellátását.
A jelentős kereskedelmi értékekkel is bíró környezetgazdálkodás felelősségét profitorientált, magánérdekű vállalatra bízni olyan, mint „széllel szemben locsolni”.
Pénzforgalom a DRS-rendszerben:
Mi, fogyasztók ezentúl „betétdíj” formájában fizetünk (termékenként minimum 50 forinttal többet) vásárlásakor, majd a csomagolás díját az automata visszatéríti számunkra. Végre megtanultuk és alkalmaztuk, hogy a hulladék összenyomásával apró, de fontos környezetkímélő lépéseket teszünk, kevesebb jármű szükséges a szállításhoz, ezért ennek is fontos szerepe van a levegőtisztaság védelmében. A visszaváltáshoz azonban nem tömöríthetünk többé. Mi, többen, többször magunk költségén szállíthatunk a gépekhez, miközben tovább fizetünk a szelektív kukáink ürítéséért is?
A gyártók részéről, a rendkívül bonyolult és önmagában is költséges regisztrációs folyamat mellett, regisztrációs díjat, csatlakozási díjat és szolgáltatási díjat kell fizetniük a konszernnek az eddig nyilvánosságra hozott tervek szerint.
Ezen felül a MOHU MOL Zrt. arra számít, hogy a csomagolások 35 százaléka nem kerül visszaváltásra, így ezek az ötven forintok benne maradnak a rendszerben. A „szennyező fizet elv” alapján ez az összeg arra szolgálna, hogy fedezze a szennyezők által okozott károk helyreállítását, nem pedig arra, hogy egy magáncég a saját nyereségeként számolhassa el. A MOHU saját bevallása szerint 32-33 milliárd forintra számít csak ebből a forrásból, de a matek szerint inkább 50 milliárd forintot jelent évente. Aggályos, hogy mekkora összeg fordítódik majd ebből környezetvédelemre, amire hivatott lenne.
A MOHU harmadik, óriási bevételi forrása: az összegyűjtött, újrahasznosítható, rendkívül magas piaci értékkel bíró nyersanyag értékesítéséből befolyó összegek. Sokan nem tudják, hogy az üveget ezentúl nem külön, fehérként és színesként szortírozzák. Vegyesen ömlesztve, üvegcserepekre törve gyűjti be az automata. Az egyetlen öblösüveggyárunk, az orosházi csak fehér üveget gyárt, így a nyersanyag belföldi hasznosítására ezentúl az üveg esetében sem biztosítanak lehetőséget.
Mit profitálunk hát mindebből mi, magyarok? A „közelség elvét” is ignoráló többlet-logisztikai következmény és az ezzel járó, megnövekedő levegőszennyezés nem nevezhető profitnak. A sokszor hangoztatott és valóban kívánatos „körkörösen működő gazdaság” ideológiája alatt a gyakorlatban nyilvánvaló, hogy nem a mi gazdaságunkról beszélnek, hisz hiányoznak hozzá az alapvető feltételek. A piaci szereplőket (fogyasztókat, gyártókat) többletköltségekkel, feladatokkal terheli, ami gazdasági szempontból is inkább deficitet jelent.
A DRS-rendszer legnagyobb vesztesei: a borászok!
Az Európai Unió által elvárt, új visszaváltási rendszerről alkotott rendeletnek nem célja, hogy a környezetvédelmi szempontból kétségkívül kívánatos intézkedés gazdasági szereplőket, ágazatokat tegyen tönkre. Lehetőséget biztosit a tagországok kormányzatainak arra, hogy olyan speciális italtermékeknek, amelyek egyelőre nem kompatibilisek a rendszer gyakorlati működésével, a törvény alól mentességet adjon. Ilyen a borital termék, amely számára minden jelentősebb bortermelő tagországban csak önkéntes csatlakozást ajánl az érintetteknek.
„It notes that the PPWR’s original aim was to cut needless packaging in all areas of the economy, ’but the loopholes allow certain sectors, like wine and spirits, to be exempted from obligations on packaging reuse targetsand national deposit return systems (DRS).’”
Magyarországon a MOHU mohósága, a jelenlegi kormányzat asszisztenciájával, a magyar borászati ágazatot nem engedi ki bürokráciájuk csapdájából, megoldhatatlan feladatok elé állítva ezzel a magyar kis és közepes üzemi méretű termelőket, gyártókat, továbbá hátrányos helyzetbe hozva a mentességet élvező külföldi versenytársakkal szemben.
A borital terméknek a többi italterméktől egészen eltérő jellegzetességei vannak. Magyar viszonylatban általában kis és közepes családi vállalkozásokról, pincészetekről, őstermelőkről, kézműves borászati termékek gyártóiról, forgalmazóiról beszélhetünk. A legtöbb nyugati országban felismerték az ágazat speciális, a DRS-rendszerbe nem illeszthető tulajdonságait, és a borászok egyelőre mentességet kaptak.
Az Agrárminisztérum, az Energiaügyi Minisztérium és a magyar borászokat képviselő Hegyvidékek Nemzeti Tanácsa még egyeztetéseket folytat. A Tanács elnöke szerint, ha nem kapnak mentességet, és a MOHU a jelenlegi terveik szerint erőszakolja rájuk a csatlakozást, akkor az ágazat megsemmisül.
A 2024. januári bevezetést követő kezdeti időszakban a MOHU részéről mind a szakmai rálátás hiánya, mind a rendszerrel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat hiánya miatt elakadások, váratlan adminisztrációs problémák, jogi problémák, műszaki problémák, időbeli csúszások, tömérdek panasz és kivizsgálás várható. A nehezen, de eddig még kitartó, működő hazai kis szőlő és borászati szektor képtelen lenne ezt átvészelni. Érzékeny és értékes ágazatunk védelme érdekében legalább a kezdeti időben mentesség kellene, hogy megillesse őket is, ahogy a nyugat-európai országok borászait. Az Agrárminisztérium megbízott képviselője próbál közbenjárni az érdekükben, nem sok sikerrel.
Általában véve a kötelező DRS-rendszerbe bevont összes italtermék gyártója aggódik az előírt hat hónapos átállási idő rövidsége miatt. 2024. január 1-étől regisztrálniuk kell, kódokat igényelni, azok szerint megrendelni az új címkéket, a csomagolásokból az új kódokkal, új címkékkel együtt mintákat küldeni a MOHU-hoz. Hat hónap alatt minden kötelezettnek be kell regisztrálni külön, minden egyes termékkel, minden egyes kötelezett italterméket fel kell ismernie a gépeknek.
A kereskedelemben egyéves szerződéseket kötnek, általában ilyenkor, az őszi időszakban, és ezeken nem lehet év közben, hat hónappal később változtatni. Különösen jellemző ez a nagy áruházláncokra, a multikra. A hazai gyártókat, termelőket megoldhatatlan helyzetbe kényszeríti ez a rövidre szabott átállási idő, további súlyos károkat okozva.
Végső soron az mondható el a magyarországi új visszaváltási rendszerről, hogy önkényes, átgondolatlan, nélkülözi a szakmai egyeztetéseket, nem törődik a környezetvédelmi szempontokkal és a hazai viszonyokkal, így várhatóan összességében több kárt fog okozni, mint hasznot. A magyar borászati ágazatot az új rendszer közvetlen veszéllyel fenyegeti. Megmentése érdekében az egyetlen megoldás, ha a kormány mentességet biztosít számukra.
Hirling Bogáta
Kiemelt képünk illusztráció.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
