A hivatalos álláspont szerint a Kongó-medence esőerdői kulcsfontosságúak a klímaváltozás lassítása szempontjából, ám ezek fekete afrikai országok irányításai alatt vannak. Ezen régióban pedig se a kormány, se a helyiek nem vesződtek igazán se az infrastruktúra kiépítésével, se az élhető életkörülmények megteremtésével, így valamennyien erdőírtásból élnek. Most a fehér országoktól követelnek pénzt, cserébe nem vágnák ki a fákat.
A ENSZ idei klímakonferenciájának, a COP28-nak a záródokumentumában ugyan szerepel, hogy 2030-ra le kell állítani az erdőirtásokat és vissza kell telepíteni a fákat, valamint az is, hogy ehhez fizetni kell azoknak az országoknak, amelyek hozzájárulnak a klímavédelemhet, az afrikai országok ennek ellenére sem látják, honnan és mikor kapnak pénzt – derül ki az szmo.hu cikkéből.
Az Amazonas-medence után a Kongó-medence területén található a világ második legnagyobb esőerdője, amelynek hatalmas fái évente több mint egymilliárd tonna szén-dioxidot vonnak ki a légkörből.
Az nem teljesen világos, ha egy ország csupán arra tesz ígéretet, nem pusztítja szándékosan a környezetet, az miért minősül „hozzájárulásnak” a klímavédelemhez, és ezért miért érdemel kiemelt támogatást, a fehér bűntudatban sínylődő országok vezetése mindenesetre ilyen kérdéseket már fel sem mer tenni. Így hát támogatásért tartja a markát a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Gabon, Egyenlítői-Guinea és a Kongói Köztársaság is. Ezekben az államokban gyorsuló tempóban irtják az esőerdőket a mezőgazdaság és a fakitermelés miatt. Pedig az ő érdekük is lenne a globális éghajlatváltozás lassítása, hiszen ez Afrikát érinti a legérzékenyebben. Ráadásul a majdnem két németországnyi területű Kongó-medence esőerdői évente legkevesebb 55 milliárd dollárnyi üvegházhatású gázt kötnek meg.
Hová lett a pénz?
Még a 2021-es glasgow-i COP26-on részt vevő országok határoztak úgy, hogy elkülönítenek 12 milliárd dollárt az erdőírtások megfékezésére, amit aztán szétosztanak a világ legkorruptabb országai között, remélve, hogy cserébe ezen kormányok tartják a szavukat, és tényleg megfékezik az erdőírtásokat, a pénzt pedig hasznosan használják fel.
Állítólag ígéret is történt, hogy négy éven belül mintegy másfél milliárd dollár folyósítására sor kerül, az Egyesült Királyság, az USA és Jeff Bezos alapítványa révén, kifejezetten a Kongó-medence esőerdeinek megtartására. 500 millió dollárt pedig egyenesen a Kongói Demokratikus Köztársaságnak ajánlottak fel a következő öt évre.
Az afrikai országok azonban arról panaszkodnak, hogy amit kaptak, az messze van a megígérttől, és „ennél jóval több kéne”. Ezzel kapcsolatban számos kérdés merül fel. Vajon el lett már utalva? Megkapták és elherdálták? Meg se kapták? Ez utóbbi is lehetséges, hiszen ha 2021-ben döntöttek arról, hogy négy éven belül utalják a pénzt, az azt jelenti, hogy 2025-ig van idejük. A fekete kontinens vezetői azonban már nagyon szeretnék magukénak tudni a guruló dollárokat, amiért cserébe erejét vennék az erdőírtásoknak – legalábbis ezt ígérik.
A „zseniális” afrikai gazdálkodás
Dacára az éhínségnek és a kilátástalanságnak, a népesedési kedv egyáltalán nem csökken Afrika fekete részén. A Kongói Demokratikus Köztársaság például már jócskán 95 millió lelket számlál – az ő esetükben a lakosságszámot aligha a bevándorlás nyomja meg. Ezzel csak az a baj, hogy a populáció kétharmada mélyszegénységben él, akik újabban földműveléssel próbálkoznak, ám azt sem akárhogyan teszik.
Először kiirtják, majd felégetik az esőerdőket az ún. „slash-and-burn” eljárás keretében, egy-két évig gazdálkodnak rajta, majd egyszerűen otthagyják, és újabb területek irtanak ki, a korábban művelt földek pedig parlagon hevernek.
A fákra ugyancsak veszélyt jelent az aranybányászat, és a faszén előállítása érdekében végzett fakivágás. A lakosok többsége még az ország fővárosában, Kinshasában is faszénnel főz.
A Kongó-medencében 5 százalékkal több fát irtottak ki 2021-ben, mint az előző évben. Idén a Global Forest Watch szerint csak a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1,2 millió hektárnyit pusztítottak el.
Az államok vezetői és szakértői önerőből nem igazán akarnak semmit tenni, a megváltást a fehér országoktól várják el.
„Még mindig hiányoljuk a fizetés irányába tett konkrét lépéseket” – mondta a Coalition for Rainforest Nations (az esőerdők országait tömörítő szervezet) szakértője, Leonardo Massai, aki egyébként jó megoldásnak tartja a karbonkredites rendszert a Kongói Demokratikus Köztársasághoz hasonló államok számára.
Tovább rontja a helyzetet, hogy a kongói kormány 2022-ben 30 olaj- és gázmezőt bocsátott árverésre, mintegy 11 millió hektárnyi területen, ami között védett területek is vannak. A Kivu-tó területén lévő gázmezők kitermelési jogát például már eladták, annak ellenére, hogy a tudósok arra figyelmeztettek: ha megbolygatják a „gyilkos tónak” is nevezett tavat, annak mélyéről szén-dioxid és kénhidrogén törhet fel. Ha a már eladott olajmezőket is hozzávesszük, akkor mintegy 64 millió hektárról tűnhet el az esőerdő a Kongó-medencében. A Föld éghajlatváltozásának lassítása pedig a fekete országok vezetésének kezében.
Fotó: Getty Image
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
