Egyre többek számára világos a kormány kétkulacsossága: ha valamit Orbán kijelent, annak az ellenkezőjét fogja tenni. Példának okáért: miután arról beszélt, milyen fontos számára Magyarország etnikai homogenitásának megőrzése, jóformán egy hónap se telt el, és máris kamionszámra hozták hazánkba a harmadikvilágbeli migránsmunkásokat, hogy elvegyék azokat a munkahelyeket, amelyeket a kormány az óriásplakátokon megvédett (a dolgozni egyébként sem akaró afrikai inváziós erőktől).
A szomorú azonban az, hogy még mindig rengetegen felülnek a Fidesz kommunikációs kormányzásának, és tényleg elhiszik, hogy a hatalmon lévők tényleg azt teszik, amit megígértek. Hozzájuk szól az alábbi hangzatos szólam is, miszerint
Ukrajna felvétele az EU-ba sok kárt okozhat a magyar gazdáknak. Minden fórumon fel kell lépnünk gazdáink védelmében.
Aligha van olyan magyar ember, aki a hallottakkal ne értene egyet.
A Zelenszkij nevével fémjelzett korrupt maffiaállam felvétele az Európai Unióba minden szempontból borzalmas ötlet lenne, ez nem is lehet vitás. A probléma azzal van, hogy az egészről beszélnünk sem kellene, ha Orbán Viktor – ellentétben korábbi bevett gyakorlatával – ezúttal tartja magát ígéretéhez, nem átveri a magyar népet, hanem tényleg a sarkára áll, és megvétózza Ukrajna EU-s csatlakozásának megindítását. Őt azonban, minden dörgedelmes nyilatkozata ellenére, akkor, amikor a legfontosabb lett volna kiállni a magyar érdekekért, a merészsége cserben hagyta, s gombnyomás helyett „bátran” kimenekült a teremből.
Lehet, első körben talán miniszterelnök úrtól kellene megkérdezni, hallgatásával miért állt a brüsszeli terv oldalára a magyar gazdákkal szemben? Hisz vétkesek közt cinkos, aki néma…
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
