Interjú Virginie Joronnal, a francia Nemzeti Tömörülés (korábbi nevén: Nemzeti Front) európai parlamenti képviselőjével.
A 2020-as Covid-korszak óta a digitális eszközök gyors – és gyakran korlátozó – terjedése mindennapi életünk egyik fő jelenségévé vált. Az Európai Unió jelentősen hozzájárul ennek a „digitális Gulagnak” az építéséhez, miközben igyekszik új és modern, digitális külsőt adni olyan eszméknek, amelyek mégis régiek. A Szovjetunióban a szabadságjogok korlátozásának nem volt szüksége digitális eszközökre.
Ha azonban hajlandóak vagyunk belenézni a fenevad fekete szemébe, akkor nem túl nehéz megérteni a társadalmi projektet, amelyet nekünk javasolnak. Ursula von der Leyden 2020-as, a digitális személyazonosságról szóló beszéde két példát hoz arra, hogy az európai digitális identitást mire tudjuk majd használni: adófizetésre és kerékpárbérlésre (mivel többé nem lesz semmink, és nem fogunk autót vezetni).
2020 óta kevés európai parlamenti képviselőnek volt bátorsága komolyan fellépni ezekkel a szabadságpusztító tendenciákkal szemben. Kétségtelen, hogy Virginie Joron francia EP-képviselő (Nemzeti Tömörülés, RN) egyike ezen keveseknek. Nicolas de Lamberterie interjúja.
Nicolas de Lamberterie: Tavaly decemberben az Európai Parlament egyik bizottságában 35:13 arányban megszavazták az európai digitális személyazonosság bevezetését. A digitalizáció olyan jelenség, melyet más országokban is észlelhetünk, gondolok itt Oroszországra vagy Kínára, tehát nem kizárólag az Európai Unióra jellemző. Miért döntött úgy, hogy ellene szavaz?
Virginie Joron: Az európai digitális személyazonosság ötletét elsőként az Európai Bizottság fogalmazta meg 2021 júniusában. Ami engem illett, a kezdetektől fogva figyelemmel követem a témát, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban (IMCO) is felszólaltam, és kifejtettem, hogy milyen alapvető problémák merülnek fel a javaslattal kapcsolatban.
A problémák az adatvédelemmel kezdődnek, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy manapság milyen gondok merülnek fel a kiberbiztonsággal kapcsolatban, illetve az adatközpontok lokációja sem előnyös, ugyanis a legtöbb Amerikában van, így nem kizárt a személyes adataink ellopása sem.
Igazából számomra az elejétől kezdve az egészségügyi adatainknak szentelt rész okozta a legtöbb aggodalmat. Tisztán láthattuk, hogy a Covid-krízis folyamán a QR-kód lehetővé tette néhány tagországnak, hogy embereket zárjon ki a társadalomból az oltottsági státuszuk alapján. Ne legyen kétségünk afelől, hogy az európai digitális személyazonosság is lehetővé fogja tenni a hatalom számára, hogy prevenciós politika címszó alatt egy esetleges újabb, a WHO által megállapított világjárvány során újra kizárjon bizonyos embereket a társadalomból.
Nicolas de Lamberterie: Mit tudott tenni a javaslat ellen?
Virginie Joron: Módosító javaslatokat nyújtottam be, hogy egyrészt az egészségügyi adatokat hagyják ki a tervből, másrészt ez az egész digitális személyazonosság ne legyen kötelező.
Hála Istennek más európai képviselők is hasonlóan gondolkodnak, mint én, például Robert Roos, aki az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban (ITRE) foglakozott a kérdéssel. Ezzel egyidőben közösen dolgoztunk a szöveg elemzésén, és legfőképpen a módosításán.
Sőt, Robert plenáris ülésen kérte az Európai Parlamenttől, hogy ne fogadják el a javaslatot, mivel még csak vita sem volt róla plenáris szinten. Ennek oka, hogy a Bizottság gyorsan, még a mandátumok júniusi lejárta előtt át akarta verni az ügyet.
Ún. trilógust, azaz háromoldalú párbeszédet folytattak a digitális személyazonosságról. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács összeülnek, és előre megvitatják az ügy problémás pontjait, így amint megszavazzák a javaslatot, azon nyomban meg is valósítják. Gyakorlatilag az eke mögé kötik be a marhákat.
Robert Roos fellebbezett ez ellen, amit azzal erősítettünk meg, hogy az ügy trilógusba bocsátása ellen szavaztunk. Sajnos nyilván visszautasították a fellebbezésünket, mivel nincs elég képviselő, aki tisztán látna ebben a kérdésben, és helyén kezelné a javaslattal járó veszélyeket. Ugyanezek az emberek a Covid alatt megszavazták az egészségügyi útlevelet is.
Ezúttal annyit sikerült elérni, hogy az adatvédelem komolyan legyen véve, és a digitális személyazonosság ne legyen kötelező a tagállamok számára, valamint ingyenes legyen a használata. De ennyi.
Nicolas de Lamberterie: Mi a legnagyobb baj a javaslattal?
Virginie Joron: Mindig arra hivatkoznak, hogy ezekkel a digitális újításokkal csak az emberek életét akarják megkönnyíteni, hogy könnyebben tudjanak bevásárolni, közlekedni, ahogy az a Covid alatt is történt az egészségügyi útlevelekkel. Előadták nekünk, hogy ez a szabadság, miközben egyáltalán nem voltunk szabadok, sőt, éppen ellenkezőleg: szigorú és kirekesztő szabályoknak voltunk alávetve. Ugyanez lesz akkor is, ha ténylegesen bevezetik az európai digitális személyazonosságot.
A fordításban Adame Donát segédkezett.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
