Ha az Európai Unió azt szeretné, hogy ne legyen illegális bevándorlás, akkor nem létezne – fogalmazott a Magyar Hírlapnak Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke, Ásotthalom polgármestere. A politikus szerint a Jobbik a történelem legrútabb árulását követte el, a gyöngyöspatai ítéletet pedig ebben a formában nem lehet elfogadni.
– A rendőrség statisztikai adatai szerint egyre több migránst fognak el, fordítanak vissza Szerbia felé a magyar hatóságok.
Hogyan látja, nőtt a nyomás a magyar–szerb határszakaszon?
– Itt, Ásotthalmon már 2012 óta érezzük az illegális migrációt. Ez volt az az év, mikor Magyarország az EU nyomására enyhítette azokat a jogszabályokat, melyek a bevándorlásra vonatkoznak. Azt, hogy Brüsszel lehetőséget adott a tevékenységük számára, azonnal ki is használta az embercsempész-hálózat. Véleményem szerint ez azért fontos, mert jól mutatja, hogy politikai szándékról van szó. Ha az EU azt szeretné, hogy ne legyen illegális bevándorlás, akkor nem létezne, vagy annak mértéke minimális lenne. Ha pedig a brüsszeli döntéshozók azt szeretnék, hogy legyen illegális migráció, akkor jönnek a bevándorlók. Én 2015 nyaráig úgy éreztem, egyedül hagytak ezzel a jelentős problémával, ezért egy évvel korábban létrehoztuk a mezőőrséget, mellyel el tudtuk látni a feladatokat, meg tudtuk védeni a lakosságot. Bár az elején magunk voltunk, azonban most már a Belügyminisztérium anyagi támogatásával is működik a mezőőrség. Megemlítendő, különböző, pályázati formában a kilencvenes évek óta létező, nagyon jól működő polgárőrségünkhöz is tudtunk külső forrásokat szerezni.
A helyi, rendőri erőkkel is állandó a kapcsolatunk, külön kiemelném a szegedi határkirendeltség vezetőjét, akivel, ha és amennyiben szükséges, napi szintű a kapcsolattartás. Ami az elmúlt hetek, hónapok migrációs helyzetét illeti, azt kell, hogy mondjam, Ásotthalom lakossága nem érzékel növekedést, ennek a fő oka pedig az, hogy működik a határvédelem. Próbálkozások természetesen vannak, tudtunk az alagútról is, de a közbiztonság nem romlott – ellentétben 2014-gyel, 2015-tel.
– Mint a Jobbik egykori emblematikus politikusa, miként értékeli, hogy egy eredetileg antigyurcsányista mozgalom nyíltan szövetkezett a DK-val?
– Minden idők legdurvább árulását követte és követi el jelenleg is a Jobbik, amely azonban sohasem volt egyenlő azzal a nemzeti radikális táborral, amit 2010 előtt nem Vona Gábor jobbikos exelnök épített fel, hanem mi, akik a balliberális kormányok alatt folyamatosan az utcán voltunk. Szegeden 2009-ben volt egy sajtótájékoztatóval egybekötött találkozó, amit én hívtam életre, s ahová elhívtam a Jobbik elnökét, Vona Gábort, a Magyar Gárda akkori főkapitányát, Kiss Róbertet, Tyirityán Zsoltot, a Betyársereg vezetőjét és Zagyva György Gyulát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom akkori elnökét. Ott kötöttünk szövetséget, a nemzeti radikális tábor szövetségét, és ott döntöttünk úgy, hogy Vona Gábor kezébe adjuk a parlamenti képviseletet, azonban Vona Gábor és köre elárulta a nemzeti mozgalmat. Ez kenyértöréshez vezetett 2018-ban, de valójában 2017 végétől vált a Jobbikon belül belső háborúvá. Ugyanakkor jómagam már 2016-tól több alkalommal is megütköztem az akkori pártelnökkel, például az ásotthalmi burkarendeletünk miatt nyíltan is szembekerültünk egymással.
– Tehát voltak előzmények, de mi az, ami a végső törést okozta?
– Vitathatatlanul 2017 végén, amikor Vona Gábor bejelentette: ő a Momentummal és az LMP-vel együtt tudja elképzelni a kormányzást. Ekkor derült ki számomra, a történelem legrútabb árulását követte el a Jobbik.
Arra volt már példa, hogy valaki szembefordul a vezetővel, de hogy valaki azzal az eszmével, azokkal az elvekkel azonosuljon, ami ellen harcolt, ami ellen létrejött, olyat eddig még nem láttunk. Leszámítva talán egy-két mezei kisnyilasból verbuválódott kommunistát. A Jobbik esetében viszont a teljes vezérkar – egy-két kivétellel, akik velem tartottak – lázadás nélkül tűrte ezt a nemzetáruló fordulatot. Nem véletlenül fogalmaztam korábban úgy, hogy a Jobbik a történelem Hegedűs hadnagyává vált. A Mi Hazánk Mozgalomnak ezért az első és legfontosabb történelmi küldetése, hogy megmentse, ami menthető a nemzeti tábor számára mindabból, amit a Jobbik, mint ennek a tábornak egy ideig a parlamenti képviselete, megjelenített. Azért ne feledjük azt sem, ez a tábor – amihez én is tartoztam, amely nem a parlamenti bársonyszékekért harcolt az utcán 2006 és 2010 között – juttatta a Jobbikot olyan lehetőséghez, mint például a milliárdos állami párttámogatás, amit sikerült ellopnia a pártvezetésnek a tiszta szándékú, nemzeti gondolkodású magyar emberektől, így nincs is lehetőség arra, hogy a nemzeti érzelműek médiumait, rendezvényeit, fesztiváljait finanszírozzák. Ehelyett vélhetően olyan felesleges és káros dolgokra, mint például Vona Gábor szánalmas videóblogjára megy a pénz, mert azt a kérdést eddig még nem tette fel senki: miből él lassan már két éve az exelnök?
– Tisztújítás előtt áll a Jobbik. Folytatódik a párt gyurcsányosítása?
– Mindenféleképpen. Akik a Jobbikban maradtak politikusként, azok olyan szinten sározódtak be, hogy őket a Mi Hazánk Mozgalom már nem venné át. Az elején még lehetett minket azzal kábítani, hogy taktikai okok miatt fognak össze a balliberális pártokkal, de most már egy nyílt összefogásról van szó, amire az a Jakab Péter a garancia, aki Gyurcsány Ferenccel együtt esküt tett a Parlament lépcsőjén, aki garancia arra is, hogy a még megmaradt nemzeti elkötelezettséget is kiirtják a Jobbikból. Ha január 25-én nem Jakabék, hanem Szávay Istvánék nyernek a tisztújításon, akkor folytatódik az a színjáték, hogy néha próbálnak nemzeti húrokat is megpendíteni, közben a színfalak mögött a ballibekkel osztozkodnak.
– Ön személyesen is szembesült a gyurcsányista terrorral. Mit tud tanácsolni a most felnövekvő, 2022-ben az urnák elé járuló fiataloknak, akiknek már történelem a balliberális pártok kormányzása?
– Rendkívül fontos kérdés. Jómagam is sokat gondolkodtam azon, hogy egyrészt Gyurcsányék részéről folyamatosan zajlik egy történelemhamisítás 2006-tal kapcsolatban, másrészt pedig a Fidesz – amely magát nemzeti pártnak nevezi – regnálása alatt felnőtt egy generáció, amely nem tudja, mi történt 2006-ban, nem emlékszik arra, milyen egy balliberális kormány idején Magyarországon élni. Számukra a fiatalkori lázadás csak Orbán Viktorral szemben fogalmazódhat meg, és ezzel azt is gondolja, hogy a nemzeti oldal ellen lázad. Azonban itt van a Fideszen kívül egy másik jobboldali párt, a Mi Hazánk Mozgalom, amely nem volt részese ennek az egy évtizede regnáló hatalomnak, de annál inkább részesei voltunk és vagyunk a balliberálisok elnyomásának, hiszen minket jelenleg is brutális cenzúra sújt például a Facebook részéről is. Így azt gondolom, ebben a kérdésben nekünk, személy szerint nekem van felelősségem, mert 2006-ban, a tévészékház ostromakor én vezettem a televízióhoz a tömeget. Tehát nekem el kell magyaráznom, pontosan mi és hogyan zajlott akkor. Amikor azt látom, hogy Gyurcsány Ferenc beszél 2006-ról, mikor a DK elnöke videóblogol fiataloknak, akkor azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc hazugságaival szemben nekem kell fellépnem. Ezért is írok könyvet A tévéostromtól a végvárig címmel, illetve elindítottam YouTube-csatornámat is, melyekkel szeretnék üzenni a fiatal nemzedéknek.
– Hogyan értékeli a gyöngyöspatai ítéletet? Támogatja-e azt a kormánypárti javaslatot, miszerint ne pénzben, hanem felzárkóztatási programokkal történjenek a kárpótlások?
– Ott voltam Gyöngyöspatán, mikor óriási probléma lépett fel a helyi cigányság és az ott élő magyarok között. És ott voltunk a Betyársereggel is, mikor az indulatok elszabadultak. Láttam, tudom, mi zajlik Gyöngyöspatán. Fontos kiemelni, bűnözőkről beszélünk, akik nem akarnak tanulni, nem akarnak a társadalom hasznos tagjává válni. Ezért azt gondolom, támogatandó az a javaslat, hogy ne pénzzel, hanem felzárkóztatási programokkal történjenek a kárpótlások. Mert a pénzből drogot, alkoholt, fegyvert akarnak venni, tehát ezt a pénzt semmiképp sem szabad nekik odaadni. Ami meg a szegregációt illeti, a Mi Hazánk Mozgalom teljesen más álláspontot képvisel, mint a kormány vagy a balliberális ellenzék. Mi szegregáció-pártiak vagyunk. És én, mint gyakorló családapa is azt mondom, hogy ha az én gyermekeim, akik tanulni akarnak, de a tanulási lehetőségeit meggátolja egy olyan fiatal, aki olyan környezetben nőtt fel, ahol a tanulás szégyennek, a bűnözés pedig érdemnek számít, akkor el akarom választani a gyermekemet az agresszív, a többi fiatalt terrorizáló, tanulásukat, taníttatásukat akadályozó gyerekektől. Úgy gondolom, külön kell választani azokat a diákokat, akiknek speciális oktatásra van szüksége. Nem azt mondom, hogy ezekről a fiatalokról mondjon le a társadalom, hanem azt, hogy számukra más típusú oktatás, más típusú pedagógusok kellenek. De hogy a politikai korrektség jegyében nem mondjuk ki azt, amit minden szülő tud Magyarországon, hogy kell a szegregáció, kell a specifikus oktatás, arra mi nem vagyunk hajlandóak. Abba az irányba kellene elindulni, hogy hogyan tudjuk Magyarországot kivonni azon európai intézmények hatóköre alól, melyek a magyarok érdekei, a természet törvényeivel szemben hoznak, fogalmaznak meg döntéseket.
– A börtönbiznisz kapcsán is?
– Igen, sőt, ki kell emeljem: a Mi Hazánk elsőként jelentette ki, elfogadhatatlan, hogy amikor notórius, elítélt bűnözőknek lejár a büntetésük, milliós tételek érkeznek a számláikra. Igaz, sokszor nem az elítélt találja ki, hogy szüksége van kártérítésre, hanem erre szakosodott ügyvédi irodák, hálózatok. A börtönbiznisznek akkora divatja lett, hogy ha most nem lép a kormány, elszabadul a pokol. Addig, amíg nem rendezzük, hogy a magyar törvények, bíróságok, hatóságok fölé helyezi magát a strasbourgi bíróság, addig elfogadhatatlan lesz a helyzet. Ki kell tehát mondani: ha szükséges, fel kell mondani akár azokat a nemzetközi szerződéseket is, amelyek következtében valakik, távol Magyarországtól a magyar emberek érdekeivel ellentétes döntéseket hoznak, a fejünk felett.
(Magyar Hírlap, fotó index)
