Igen velős, kocsmai gondolatokkal zárta a múlthetet Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció örökös elnöke. „Semmi nincs Sulyokban, ami tiszteletet érdemel. Mentegeti náci apját, sőt, annál is rosszabb. Nyilvánosan hazudik, hogy tisztára mossa a lemoshatatlan mocskot” – kezdődik a Facebook-bejegyzés, mely felütés már megalapozza a „mélyenszántó” gondolatokat.
Mint ismeretes, a posztkommunisták, szélsőliberálisok és különböző zsidó szervezetek azért támadják Sulyok Tamást, mert apjáról kiderült, hogy a második világháború idején, egészen pontosan 1944-ben egyértelműen a harc folytatása mellett volt, nem pedig az árulók táborát gyarapította, akik a szovjet oldalára állva szerették volna gyorsítani csonka Magyarország megszállását. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy valaki korunkban páriává váljon. Sulyok apját egy újságcikk miatt akarták meghurcolni, ami nem vág egybe fia állításaival, aki korábban úgy nyilatkozott, 1946-ban apját távollétében halálra ítélte a népbíróság, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Az államfő állítása szerint az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált. Erre reagálva írta azt Karsai, hogy Sulyok Tamás apja „szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata”. Ez pedig ismét alkalmat adott a balliberális-globalista oldalnak egy kiadós nácizásra, amit egyébként is úgy imádnak.
A magas labdát Gyurcsány csapta le, mint a felespoharat. „Sulyok bármi lehetne attól még, hogy apja súlyosan náci volt. Rendes demokrata, őszinte ember is. De nem az, ha azonosul náci apjával. Akkor mocskolja az egész jobboldalt, melyet képvisel, mocskolja a kormányfőt, aki jelölte őt” – fejtegette, nem tisztázva, mégis mit jelent „súlyosan nácinak” lenni? Hogyan képzeljük el ezt az állapotot?
Akinek még nincs elege egy fóbiás szóismétléseiből, és tovább olvassa a bukott miniszterelnök okfejtéseit, az olyan „mélyenszántó” gondolatokkal találkozhat, mint hogy „Sulyok náci apja érdekében hazudik. Ha a jobboldal meg Sulyok miatt fog hazudni, akkor az egész fideszes, orbánista jobboldal is mocskos lesz a nácizmustól.”
Első olvasatra azt hihetnénk, ez a bejegyzés semmi másra nem jó, mint ivós játéknak egy DK-s eseményen, ahol minden alkalommal, mikor a „náci” szó elhangzik, inni kell. Ám a tanulság az utolsó sorban van. Gyurcsány szerint ugyanis „förtelmesen kiábrándító lehet, hogy Orbán megint egy erkölcsileg alkalmatlan embert jelölt elnöknek. Az elnök tényleg nácibarát? Vagy csak hazudik? Vagy mindkettő?”
Az unalomig ismételt nácizás arra kiváló volt, hogy felhergelje a fanatikus, gyurcsányista nyugdíjasokat és kádárista munkásőröket, akik nem is mulasztották el kifejteni véleményüket, megosztva magvas gondolataikat a nyilvánossággal. (Néhol még helyesírási hiba nélkül is sikerült ezt megtenniük.)
Ha az elképesztően unalmas és ostoba nácizáson túl is vizsgáljuk a bejegyzést, akkor viszont arra jutunk, hogy mindenki Ferijének az arcán igazán vastag a bőr – vagy a memóriája olyan rövid, mint egy demens alkoholistának. Európa legfiloszemitább kormányát nácizmussal és „mocskos eszmékkel” való kollaborálással vádolni önmagában röhejes, ám tenni mindezt az Apró-villából, Apró Antal unokájának férjeként, aki a ’90-es években „csinálta meg a maga szerencséjét”, na ahhoz pofa kell.
Erkölcsről papolni pedig egyenesen gusztustalan egy olyan embertől, aki miniszterelnökként 2006-ban, az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóján a jogosan tiltakozó tömegekbe lövetett, magyar embereket kardlapoztatott, szemeket lövetett ki Budapest utcáin. Terrorja 2009-ig tartott, majd bukása után sem fordult meg a fejében, hogy esetleg illő lennie eltakarodnia a közéletből, hanem azóta is itt rontja a levegőt – a regnáló kormány legnagyobb örömére. Ugyanezen ember a múltjával soha szembe nem néző, azzal el nem számoló Apró unokát küldte az EP-be, majd indította miniszterelnök-jelöltnek, remélve, hogy egy nap majd a kormányrúd a kezébe kerül a családnak, mely az előző, rohadt rendszer kapcsolati tőkéjét épp úgy élvezi, mint a rendszerváltás elsikkasztásának hasznát.
Dobrev jelölésekor nem voltak se eszmei, se erkölcsi aggályai Gyurcsánynak. Egykori kommunistákkal cimborálni sem visszatetsző számára, holott esetükben 45 éves magyarírtásról beszélünk. Egy országot fosztottak ki és nyomorítottak meg lelkileg, olyan károkat okozva, melyeket 35 éve képtelen kiheverni a társadalom. Mégis mindenki a silány „nácizásban” éli ki magát. Mondjuk, ezen aligha kéne meglepődnünk, hiszen mindkét oldalon posztkommunisták és kulturmarxista liberálisok állnak…
Irányi Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
