Volt egyszer egy Kakas szálló – míg az angolszász légiterroristák meg nem látogatták

A minap láttam egy matricát a békéscsabai állomáson, melyen ez áll: „Nem feledjük a légiterroristák bűntetteit!”, a hozzáfűzött szöveg pedig a következő volt: sok más városhoz hasonlóan a felkiáltásnak Békéscsabán is van létjogosultsága. És tényleg. Bár, manapság alig tudnak erről az emberek. Ha apám annakidején nem mesélte volna el a Kakas szálloda tragédiáját, talán én sem tudnám, hogy mi is állt egykor a Kakas söröző mellett, hiszen valamiért se a mindenkori kormány, se a helyi vezetés nem érzi szükségességét, hogy ápolja a vidék egykori legmodernebb szállodájának emlékét.

Volt egyszer egy Kakas szálloda

Már magának a szállodának a története is igen gazdag, ennek részleteibe ezért nem is szeretnék belemenni, csupán nagyvonalakban ismertetném. Magának az épületnek az alapjait 1858-ban rakták le. Akkor még csupán egyszerű barakkok voltak az építőmunkások részére, akik a vasútállomás építésénél dolgoztak. 1862-re ez bővült egy nagyobb vendégfogadóvá, egy hozzá tartozó ebédlővel és borivóházzal.

1883-ban egy gigaberuházás keretében a fogadóból egy magasföldszintes vasúti vendéglő épült, pincelabirintussal. A vendéglő a keresztségben az „Arany Kakas” nevet kapta, abban a babonás hitben, hogy így majd aranytojásokat fog jövedelmezni a közbirtokosságnak. (Vagyis az építés során a város, és a helyi lakosság érdekeit tartották szem előtt – furcsa idők jártak akkoriban. Mai fejjel már elképzelni is nehéz…)

Bérlők és tulajdonosok váltották egymást a következő évtizedekben, ám egyikük sem akarta becsődőltetni vagy szétlopni a vendéglőt, mindannyian abban gondolkodtak, hogyan tehetnék még jobbá, még virágzóbbá az Arany Kakast. Sőt, még a városvezetés is támogatta a fejlesztéseket, ahelyett, hogy a bürokráciával teljesen ellehetetlenítette volna a tulajdonost, mielőtt kisemmizi.

Az 1910-es évekre azonban az Arany Kakast is elérte a hanyatlás, ám egy új vezetésnek sikerült visszafordítania a folyamatokat. A legnagyobb beruházás az I. világháború után, egészen pontosan 1926-ban történt, mikor a város emeletet építtetett a szállodára, 35 vendégszobával, valamint egy takaros, emeletre felnyúló étteremmel. A Kakas szálloda teljesen újjászületett, a külső falakon kívül nem maradt meg egyetlen fal sem. A Békésmegyei Közlöny beszámolója szerint valamennyi vendégszoba vidéki szállodákban ritkán tapasztalt kényelemmel volt berendezve, a bútorok újak és szépek, az ágynemű ragyogón tiszta és finom volt. Ám a legérdekesebb, hogy a szobaárak még ennek ellenére sem szöktek az egekbe, sőt, kifejezetten „barátinak” voltak mondhatók, ami megint csak megmutatja, mennyit változott a világ azóta.

A szálloda az átépítés után

Az átalakított szállodát 1927. január 16-án adták át, a nyitás megünneplése alkalmából Ferencz Mihály vendéglős látta vendégül egy meleg hangulatú vacsora keretében a hatóságok képviselőit, az épületen dolgozó munkásokat valamint vendéglős kartársait. A szálloda a térség kulturális központja lett, ahol valósággal pezsgett az élet – és itt nem a berlini és budapesti dekadens éjszakai életre kell gondolni, hanem minőségi szórakozásra, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

1929-ben még egy bizonyos Kurtág Mórné is alma-nagykereskedést nyitott a szálloda épületében.

A szálloda, a vele szemben álló MÁV-palotával együtt igen látványos és szép képpel fogadta a városba érkezőket, különösen a mai állapottal összevetve. A magasföldszintes, emeletes szálloda Andrássy úti homlokzatát négytengelyes középrizalit tagolta, amelyet a gazdagon profilozott keretelésű, íves zárású, vázadíszekkel elválasztott ablakokkal épült attikafal és az íves timpanon koronázott. Az ablakok egyenes záródásúak voltak, a földszinten profilozott kerettel, könyöklőpárkánnyal és egyenes szemöldökpárkánnyal, az emeleten tükrös mellvéddel. A rizalit földszintjének ablakait háromszögű timpanon zárta. Az ablakok között széles falsávok tagolták a homlokzatot. Az udvar felőli homlokzaton nyitott folyosók vezettek a szobákhoz.

Aztán jöttek az angolszász légiterroristák

A Kakas szálloda nem csak Békéscsaba, de – alighanem túlzás nélkül – a vidéki Magyarország egyik legmodernebb, legigényesebb, mégis megfizethető szállodája volt, mely a kiváló szállás mellett minőségi szórakozást is kínált az ide betérőknek. Egészen 1944. szeptember 21-ig, mikor az angolszász légiterroristák bombái porig rombolták (a katonai célpontnak egyáltalán nem minősíthető) szállodát.

’44 szeptember végéről beszélünk, mikor a Horthy-Lakatos duó már javában folytatta a tárgyalásokat a német szövetségeseink elárulásáról, és az átállásról a betörő szovjetek oldalára. Ekkortájt a szövetségesek még biztosra vehették, hogy hazánk román módra fejezi be a második világháborút, a mészárlásban megrészegült háborús bűnösök, mint Churchill, Roosevelt, vagy akár Arthur „Bomber” Harris tehát úgy voltak vele, ha most nem szórják meg hazánkat a bombáikkal, akkor talán végleg elszalasztják a lehetőséget. Így hát lecsaptak, mindenre, ami értéket jelentett, legyen az civil épület vagy kulturális létesítmény. Lecsaptak, hogy a vörösterror előtt legyen alkalmunk megtapasztalni a légiterrort is a „felvilágosult demokráciák felszabadító bombái” képében. Ennek a terrorbombázásnak esett áldozatul a mi csodálatos Kakas szállodánk is, melyet a háború után sem építettek újjá, de, ami nagyobb tragédia, az emlékét is igyekeztek kitörölni.

Az előző rendszer, cinikus módon egy másik tragédiának, a Tanácsköztársaságnak emelt dicsőítő emlékművet a Kakas szálloda helyén. Ezt szerencsére mára már eltakarították onnan, ám a helyét semmilyen emlékmű nem vette át. Ha egykoron valaki vonattal érkezett Békéscsabára, az állomást elhagyva egy impozáns, a maga korában kiemelkedő szálloda várta, ahová egyszerűen nem lehetett nem betérni. Ma, az ideérkezők ennek helyén egy jellegtelen parkot látnak, körbevéve visszataszító, egysíkú lakóépületekkel.

A szálloda emlékét nem őrzi se monumentum, se emléktábla. De, ami tán még ennél is nagyobb tragédia, a lakosok se tudnak róla, vagy egyszerűen egy közönyös vállrándítással letudják a dolgot. Pedig, igen fontos lenne emlékezni a Kakas szállodára, s annak tragédiájára, hisz ez egyszerre mutatja meg, mekkora lehetőségek is vannak ebben a városban, ha jó kezekben az irányítás, illetve aláássa azon narratívát is, miszerint a második világháborúban a „jók” győztek a „gonosz” felett.

A Kakas szálloda mindenképpen megérdemel egy emlékművet, mi pedig sosem feledhetjük a légiterroristák bűntetteit!

Gyebnár Dávid

A Légió Hungária szombaton a terrorbombázások áldozataira emlékezik Győrben