Kudlik Júliától Bíró Adáig

Gyermekkorunk tudományos-fantasztikus filmjeinek meghatározó elemei voltak a hologramok, vagyis az olyan, gépek által kreált és kivetített eszközök, melyek látszólag valódi emberi formával és entitással rendelkeztek. Mára ez pedig a valóság lett, Magyarországon is.

Az elmúlt napokban több médiafelület is beszámolt róla, hogy a Duna TV csinos és kedves műsorvezetője, Bíró Ada valójában a mesterséges intelligencia által létrehozott kreálmány. Vagyis Bíró Ada, aki kedvesen, mosolygósan beszél hozzánk és a Delta című magazinműsor híreit olvassa majd, egész egyszerűen nem létezik. A Delta egyébként sokunknak jelent talán egyfajta generációs élményt jellegzetes intrójával, amely után Kudlik Júlia köszöntötte a nézőket. A televíziózás alig három évtizede létezett csupán idehaza, ekkorra viszont annak egységei önálló szakmaként élték életüket. A média szereplői kétségkívül meglévő tehetségük mellett tanulták és tanulják a szakmát a mai napig. Munkát, erőfeszítést tesznek bele, áldozatot hoznak azért, hogy az őket olvasó, hallgató vagy néző közönséget legjobb tudásuk szerint hiteles információkkal lássák el a nagyvilág eseményeiről. Független média és újságírás nem létezik, legfeljebb a baloldalon (se), így a világnézeti, véleménybeli eltérések mindig megjelennek majd. Azonban a „fogyasztó” joga és lehetősége megvan arra, hogy eldöntse, honnan szeretne tájékozódni, kit tart maga számára hitelesnek és elfogadhatónak.

A lényegi elem pedig a „kicsoda” és nem pedig a „micsoda”.

Az nyilvánvaló volt, hogy a mesterséges intelligencia és minden, amit ezzel a gyűjtőfogalommal illetünk, teljesen megváltoztatja majd a világot. Azonban sokáig gondolhattuk azt, hogy ez legalább olyan messze van, mint a bevezetőben említett sci-fik univerzuma. Pedig ez ma már a kőkemény jelen. Az év elején számoltak be arról, hogy Japánban egy olyan író kapta meg az ország legrangosabb irodalmi elismerését, aki bevallotta, hogy az íráshoz MI-programot is használt. Akkor a jelenséggel kapcsolatban bővebben is kifejtettem a gondolataimat, így ezt most nem teszem meg, a hivatkozásra kattintva bárki elérheti, akit érdekel. A jelenlegi hírt egy másik szemszögből közelítem meg, az újságíró, a szerkesztő, a műsorvezető, vagyis általában a média szereplőinek és alakítóinak a szemszögéből. Jelenleg még beszélhetünk ilyenekről szélesen vett értelemben. Tőlünk nyugatabbra azonban már gyülekeznek azok a bizonyos sötét fellegek. Németországban tavaly nyáron százával küldték el a dolgozókat azért, hogy a munkájukat a továbbiakban a mesterséges intelligencia lássa el. Ez sem új törekvés, hiszen idehaza is vannak boltok, ahol már csak önműködő kasszáknál lehet fizetni – egyelőre még készpénzel is. Ezzel pedig el is érkeztünk a ponthoz, ahol a látszólagosan egymástól távol álló területek összeérnek, vagyis a korszerű eszközök modern használatáig.

Félreértés ne essék, maga az eszköz gond nélkül lehet korszerű. Azonban a fontos az, hogy a mentalitásunk ne legyen modern.

Tehát ne engedjünk a csábításnak, amely az emberi tudatot és szellemet lefokozva egy olyan sejtekből álló masszát hoz létre, amelynek evilági célja önnön létezésének minél könnyebbé tétele az eszközök túlzott alkalmazásával. Ezzel pedig a tömegember – már ha a későbbiekben lesz ilyen – a csirkefarmokon élő baromfihoz lesz hasonlatos, amely nagyon is jól elvan a mesterséges környezetben rövid élete végéig, és akkor zavarodna össze igazán, ha a természetben kellene boldogulnia ösztönös tudásától az őt életben tartó eszközök által teljesen megfosztva. Már manapság is egyre több ember kerül ebbe az állapotba, vagy ehhez legalábbis nagyon közel, amikor az eszközöknek túlzott szerepet tulajdonít az életében. A már egyébként is a mindennapjaink részévé vált digitális világban pedig nem csak emberi kapcsolataink alakultak át, hanem a társadalmunk is. Fokozatosan lecserélik a kasszást, a gépkezelő operátort, a pedagógusokat, a szerkesztőt, az újságírót és a tv-bemondót. A 4-es metrót már most a számítógép vezeti Budapesten is. Aztán jönnek majd a hologram-rendőrök, a mesterséges intelligencia által kreált popsztárok és művészek. Megjelennek majd a mesterséges politikai-közéleti véleményvezérek, akikből látszólag nagyon sok lesz, de az üzenet megszabásához egy ember is elegendővé válik, akinek a véleménye és világnézete milliókhoz jut majd így el.

Kérdés persze, mikor érünk el arra a pontra, amikor lecserélik ezeket a milliókat is, mert nem lesz rájuk szükség?

Amikor lecserélik a valóságot egy mesterséges online világra, amibe már csak nagyon kevés valódi ember kell, hogy az egész mechanizmust ellenőrizze, kontrollálja. Ennek a nagyon kevés embernek majd nagyon kevés élelmiszerre és természeti erőforrásra lesz szüksége, és gond nélkül eléldegél a bolygó megmaradt, beszűkülő élőhelyein. Akkor pedig már nem Isten léte válik kérdéssé, mint az elmúlt évtizedek materialista-szcientifista őrületében, hanem mindennek a létezése, amit teremtett. Ugyanis nem lesz szükség tovább arra sem, amit ma valóságként értelmezünk magunk körül. A Sátán végső győzelme lehet ez, legalábbis látszólag. Ez a jövőkép pedig ma éppen olyan tudományos-fantasztikus filmekbe illő gondolat, mint amelyik alig három évtizede még azt mondatta velünk: Kudlik Júliát nem lehet lecserélni Bíró Adára.

Dr. Tóth Máté: Brüsszel a mesterséges intelligenciát is kivonja a nemzeti hatáskörből