Klaus Iohannis államfő jóváhagyta, hogy Petre Roman és Gelu Voican Voiescu ellen büntetőeljárás induljon az emberiség elleni elkövetett bűncselekmények miatt, amelyek 1990. júniusában történt a bányászjárás ügyében – írja a Mandiner.
Ki emlékszik még Romániában az úgynevezett bányászjárásokra? – teszi fel a kérdést a Mandiner. A románul „mineriadă” néven ismert események során elsősorban a központi román államhatalom hívására szervezetten, felfegyverkezve támadták meg a mindenkori államhatalom vélt ellenségeit a Zsil-völgyi román bányászok. Azok, akik hozzátartozója hivatalosan közölt volt, sokak szerint alulkalibrált számok szerint a kilenc halott, vagy a mintegy 1250 sebesült között volt, vagy esetleg akik maguk is megverték a feltüzelt bányászok, biztosan jól emlékeznek ezekre az eseményekre. A felelősségre vonás azonban mindeddig – különböző pontokon – elakadt.
Az ügy helyzete
Idén április elején fontos fordulat következett be az ügyben: a legfőbb román ügyész az államfő hozzájárulását kérte az 1990-es bányászjárás ügyében. Az indok az, hogy már 2017-ben vádat emeltek Ion Iliescu, akkori államfő ellen emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt, azonban az ügy azóta sem. mozdult érdemlegesen. Ugyanakkor Petre Roman, volt miniszterelnököt és Virgil Măgureanut, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egykori igazgatóját bíróság elé állították. 2020 decemberében azonban a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy az ügyet visszaküldi a katonai ügyészségnek, és újra kell kezdeniük a nyomozást a nulláról.
A bár döntése értelmében az ügyészek által összegyűjtött valamennyi bizonyítékot semmissé nyilvánították, mivel törvénybe ütközőnek ítélték meg a nyomozati anyagot, amely alapján vádat emeltek Ion Illiescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu volt kormányfőhelyettes és Miron Cozma bányász-szakszervezeti vezető ellen – olvasható az Agerpre hírügynökség jelentésében.
Ez azt jelenti, hogy az ügyészeknek a teljes eljárást elölről kell kezdeniük, beleértve azt is, hogy az államelnök jóváhagyását kell kérniük a Ion Illiescu elleni büntetőeljárás megkezdéséhez.
Az ügyészek szerint 1990.június 11-én és 12-én az állami hatóságok erőszakosan támadtak a bukaresti Egyetem téren a békésen tüntető emberekre, akik a Temesvári Kiáltvány 8. pontjának érvényesítését követelték.
A Temesvári Kiáltvány sokat idézett 8-as pontja kimondta: „a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő törvényhozási ciklusra a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket. Jelenlétük ugyanis az ország politikai életében a fő forrása a jelenlegi román társadalmat őrlő feszültségeknek és gyanakvásoknak. Elengedhetetlen, hogy a helyzet letisztulásáig és a nemzeti megbékélésig távol maradjanak a közélettől. Úgyszintén követeljük, hogy a választási törvény foglalja külön paragrafusba, miszerint volt kommunista aktivisták nem pályázhatnak Románia elnöki tisztségére (…)”
Az állam szerepe a támadásokban
A támadásba a hatóságok bevonták a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a titkosszolgálatok erőit, valamint több mint 10.000 bányászt és más munkást az ország különböző részeiről. A támadás 1990. június 13-án történt. Ennek során 4 ember halálos lövést kapott, 1388 emberi testi vagy lelki sérüléseket szenvedett, és 1250 embert jogtalanul, politikai okok miatt tartóztattak le.
A Zsil-völgyi bányászok hatszor indultak el csákányokkal, husángokkal felfegyverkezve, hogy brutálisan elbánjanak az aktuális hatalomra veszélyt jelentő békés tüntetőkkel. Az első négy incidens (1990-91) során Ion Iliescu vezetése hívta be a bányászokat az ellenfelek megfélemlítésére. A halálos áldozatok és sebesültek mellett körülbelül 605 embert tartóztattak le. Miron Cozma szakszervezeti vezető volt a megmozdulások kiemelkedő alakja.
A román kommunista diktatúra már az 1989-es forradalom alatt is fel akarta használni a bányászokat. Akkor a Zsil-völgyből vonatokon küldték őket Temesvárra olyan indokkal, hogy a magyarok, cigányok és huligánok randalíroznak a városban, fenyegetik a közbiztonságot, ezért a népnek kell megfékezni őket. A bányászok egy része ténylegesen elindult Temesvárra, botokkal és csákány- ill. lapátnyelekkel felfegyverezve, de a városba érve megbizonyosodtak arról, hogy forradalom zajlik, ezért átálltak a forradalmárok mellé. Iliescu ezt a kommunista gyakorlatot aztán saját ellenfeleivel szemben vetette be.
A most induló eljárás a harmadik bányászjárás kivizsgálására irányul, amelyre 1990. június 14–15-én került sor és az összes közül a legvéresebb lett. Az áldozatok számáról sokféle adat kering, a Romania Libera bukaresti napilap szerint egy Straulestien található titkos tömegsír 128 ismeretlen áldozatnak a holttestét rejti.
Ekkor Iliescu elnök a kormányépület erkélyéről szólította fel a bányászokat, akik elpusztították az ellenzéki pártok székházait, betörtek a Bukaresti Egyetem épületébe, ahol megrongálták a berendezkedéseket, kiszórták az utcára a felszereléseket és tönkretették a könyvtárakat, könyvekre is vizeltek. Közben „Mi dolgozunk, nem gondolkodunk!” szlogent skandáltak. Kegyetlenül bántak minden egyetemistának és értelmiségnek tűnő személlyel.
De a nőket is ütlegelték, a hírlapok szerkesztőségeit támadták meg, gyakorlatilag szinte életveszélyesnek számított az utcára kilépni.
A titkosszolgálatok által irányított civil ruhás csapatok romboltak, fosztogattak. Mindeközben az állami média álhírekkel félrevezette az embereket, így sokan nem is tudták, hogy mi történik a fővárosban, és nem mutattak szolidaritást az ártatlan áldozatok felé.
Már az első két bányászjárás során is „Halál az értelmiségeikre!”, „Le a kulák- és vasgárdista fiakkal!”, „Nem akarjuk, hogy azok tartsanak nekünk leckét, akik eddig külföldön melegben ültek!” szlogenek hangzottak el, amikor dorongokkal és láncokkal felfegyverkezve vonultak Bukarestbe. A hatalom hergelte és manipulálta a Zsil-völgyéből érkező tömeget, akiknek korábban privilegizált helyzetük volt a kommunizmusban. Fő bűnük az volt, hogy ők lázadtak fel a kommunizmus ellen. 19977-ben került sor az első tömeges megmozdulásra a Zsil-völgyében, amikor a bányászok foglyul ejtették az őket csitítani próbáló Ilie Verdeț miniszterelnököt is. A Securitate ezután fokozott figyelmet fordított a Zsil-völgyére, és beépítették a bányászok közé a titkosügynökök egész hadát.
Az 1990-es bányászjárás ügyében többször vizsgálat indult, de a vádhatóság minden alkalommal lezárta az ügyet. A katonai ügyészség végül 2015 októberében jelezte, hogy ismét elkezdi a nyomozást, miután 2014-ben a strasbourgi emberjogi bíróság elítélte, és az atrocitások kivizsgálására, valamint az áldozatok kártérítésére kötelezte a román államot.
A vájárokat is politikai és titkosszolgálati játszmák áldozataként tekinthetjük. Petre Roman és Gelu Voican voiescu ellen most indul büntetőeljárás, amelyhez Alina Gorghiu igazságügyi miniszter jóváhagyása szükséges. Ion Iliescu elkerülte a felelősségre vonást, és 2009-ben zárták le az ellene indított vizsgálatokat.
A 94 éves Iliescu nem csak a bányászjárás szervezéséért úszta meg a felelősségre vonást, hanem az 1989-es forradalomban játszott szerepéért is, amiben közel ezer ember vesztette életét.
Izgatottan várjuk, hogy ezúttal milyen eredmények születnek az ügyben.
(Mandiner nyomán)
Kiemelt kép: Petre Roman miniszterelnök és Ion Illiescu államfő 1990-ben. Forrás: Andrei Illiescu/AFP
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
