Észrevette-e Ön, hogy Magyarországon a homoszexuálisok el vannak nyomva, üldöztetve vannak a „szélsőjobboldali” magyar kormány által? Na és azt, hogy ezt a „szörnyű” üldöztetést csak egy deviánsvonaglással lehet legyőzni, ahol a „szeretet diadalmaskodik a gyűlölet felett”? Nem? Nos, ez bizonyára azért fordulhat elő, mert Ön is túl kevés eszmefuttatást olvas a Momentum bukott elnökétől. Sebaj, ezt a hiányosságot jelen írásomban orvosolni szándékozom.
Donáth Annát sohasem a politikai realitásérzékéért szerették azok, akik egyáltalán szeretik ezen politikusdinasztia legújabb sarját, mely úgy viszi tovább felmenői hagyományait, mint a hasonszőrű családok általában. Ám, amióta deklarálta, hogy ők (mármint a Momentum) egy liberális párt, melynek fő célja a kisebbségek érdekeinek képviselete, úgy, mint a cigányok, homoszexuálisok és nők(akik amúgy számszerűleg többen vannak, mint a férfiak, de ezen most emelkedjünk felül), azóta politikai szerepvállalása kimerül a közhely puffogtatásban, a hisztériázásban és az örökös fasisztázásban, mely igény szerint helyettesíthető „nácival”, „szélsőjobboldalival” és „populistával”.
Az, hogy ez utóbbit az előző hárommal szinonimaként használja, nem csak annak tanúbizonysága, hogy az eszmetörténeti órákat ellógta, így képtelen megkülönböztetni a fasisztát a nemzetiszocialistától, de még a populista szó jelentésével sincs tisztában. Ahogy a valósággal sem igazán, másképp nem írna olyanokat, hogy a deviánsvonaglás „a remény diadala a kilátástalanság felett”, „a szeretet diadala a gyűlölettel szemben”, az igazság diadala a kirekesztés ellenében”. Szerinte az ún. „Pride” elfogadás, öröm és tánc.
Az egyik legszebb ünnep,
ahol ő és a hozzá hasonlók tisztelegnek a New York-i degeneráltak előtt, és egyfajta katasztrófa turistaként tort ülnek afölött, hogy „milyen sokat változott előnyére a világ” az elmúlt 50 évben.
De persze ez a „csodálatos fejlődés és szabadság” csak a dicsőséges Nyugaton köszöntött be, megcsonkított hazánkban ugyanis, mint kiderül Donáth Anna soraiból, kormányon van egy „szélsőjobboldali”, „kirekesztő erő”, ami ellen természetesen harcolni kell.
„Ezért a Pride kétszeresen fontos. Egyszerre ünnep és polgárjogi küzdelem. Egyszerre szolidaritás és bulizás” – érvel Donáth. Ha más is „buzulást” olvasott elsőre, örülök, mert akkor nem vagyok egyedül.
De nem is ez a mondandójának lényege, hanem, hogy szerinte ma, Magyarországon el vannak nyomva a homoszexuálisok, meg az LMBT többi betűje. Egy olyan országban, ahol szabadon parádézhatnak, ahol a gyermekvédelmi törvényre nagy ívben téve mutogathatják magukat és beteg hajlamaikat fényes nappal a fővárosban. Egy olyan országban, ahol a hatóságok nem csak védik a beteg büszkeség menetét, de betiltják az ellentüntetést, a normalitáspártiakat pedig vegzálják. A deviánsok eseményeit bárhol hirdethetik, akár gyerekeknek is, míg a normalitáspárti oldal csak falakkal és cezúrával találkozik. Mégis ők sírnak egyfolytában, hogy őket „üldözik”, hogy „ők el vannak nyomva”. Ráadásul egy „szélsőjobboldali” kormány által? Csak egyszer tapasztalnák meg, milyen egy valódi szélsőjobboldali kormány… egy életre megtanulnák a különbséget…
Szerencsére ostobaságaikra a magyar társadalom jelentős része sem vevő, aminek ékes bizonyítéka, hogy mióta megkettőzött erővel nyomják a szélsőliberális propagandát, a Momentum kétszer olyan gyorsan veszíti el támogatóit, mint előtte.
Csak így tovább, előre a biztos megsemmisülésbe!
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
