Ábrahám Barnabás írása a Kuruc.info oldalán jelent meg, mi pedig változtatás nélkül tesszük közzé.
Mivel mostanra már egész évben ömlik ránk a homoszexuális propaganda, csakúgy, mint a holokauszt esetében, itt is nehéz megkülönböztetni az egyes hónapokat, de tájékozottabb olvasóink bizonyára tudják, hogy június a Pride Month, vagyis a „büszkeség hónapja”.
A Pride Month kezdete értelemszerűen június 1-je, a vége pedig június 30., tehát nemsokára túl vagyunk rajta. A Google szerint az esemény az „ünnep” kategóriába tartozik, s ha beüti az olvasó a „Pride Month” kulcsszavakat az említett cég keresőjébe, akkor „ajándékba” az LMBTQ-zászlók színeiben pompázó konfettit, és különböző rasszból származó kezek által cipelt aberrált zászlókat kap, amelyek egy felvonulást imitálnak. Sokszor még karácsonykor sem erőlteti meg magát a Google (és eleve a karácsony náluk „Happy Holidays” címen fut), ha animációról van szó, ebből mindenki sejtheti, mi nekik a fontos, s mi kevésbé.
A terv egyszerű. Júniusban minden fronton ráerősítenek az LMBTQ-propaganda sulykolására, ekkor ejtik meg a legtöbb Pride-felvonulást is (melyhez a Fidesz „keresztény-konzervatív” berendezkedése lelkesen asszisztált idén is), újabb történetekkel bővítik a „meleg történelmet”, a legtöbb vadkapitalista cég szivárványba öltözik stb.
Egyszóval júniusban – hangsúlyosan a nyugati világban – minden az LMBTQ-ról szól, s tekintve, hogy ez sokszor már év közben sincs másképpen, maximum csak sejtéseink lehetnek arról (azon olvasóink, akik tartósan nyugaton élnek, természetesen jóval inkább szembesülnek vele), mivel tudnak júniusban „még többet nyújtani”.
Facebookon jómagam is számos olyan cég oldalába, vagy éppen szimplán csak közkedvelt Facebook-oldalba botlottam, ahol a logó szivárványosra váltott júniusban, amely marketingszempontból a legtöbb esetben nyilván csak profitorientáció, és magasról tesznek az aberráltak jogaira, de értékrend és normalitás szempontjából a motiváció édesmindegy, a lényeg a káros végeredmény.
Mindez egy bizonyos szinten túl „get woke, go broke”-hoz vezethet, vagyis a túlzott „tolerancia” materiális értelemben is megbosszulja magát, mégis a vadkapitalisták úgy nyomják az LMBTQ-témát, mint süket a csengőt. A nyugati világ tehát hiába van csordultig a hamis szeretettel, és hiába van ebből sokaknak elege – nem feltétlenül jobboldali, vagy politikával egyáltalán foglalkozó emberekre gondolok – a lobbisták nem nyugszanak…
Mindez persze csak az északi civilizációra értendő. Ahol az LMBTQ deklaráltan bevételkiesést okoz (Afrika, de gazdasági értelemben fontosabb Ázsia, azon belül is a Közel-Kelet), ott valahogy a mamutvállalatok is „elfelejtik”, hogy tombol a büszkeség hónapja, és minden marad érintetlenül. Ezt a kétszínűséget tények is bizonyítják (lásd a mellékelt képet), a „szeretet” tehát addig terjed, amíg a sok nyugati agymosott a szivárványos máz miatt fogyasztó marad.
Az úgynevezett „toleranciánál” csak egy dolog fontosabb. A vadkapitalista üzleti érdek
Ez a gazdasági nézőpont, a modern felfogás szerint a nagybetűs „Üzletben” pedig nincsenek elvek. De a profit és a dollár mögött meghúzódó szisztematikus agymosás, világunk eldeformálása, értékrendünk felrúgása, a család fogalmának meggyalázása tovább folytatódik a hangadók, lobbisták, beteg, démoni lények által, akik közöttünk és embertársaink között járnak, pusztítanak. Nemcsak júniusban, hanem egész évben.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
