Macron a választások előtt azzal riogatta az erre fogékony franciaországi szavazókat, hogy amennyiben a szélsőbal vagy a „szélsőjobb” nyeri a választásokat, „itt polgárháború lesz”. Az első forduló után kiderült, a „demokratikus oldal” a szélsőbaltól, az anarchistáktól és a kommunistáktól, no meg az általuk elhozandó „polgárháborútól” nem is retteg annyira, így egységfrontba tömörültek Le Pen és a Nemzeti Tömörülés ellen.
Közben, hogy hangot adjanak aggodalmuknak, és „megvédjék a demokráciát” és a „köztársaság értékeit”, még gyorsan felgyújtották a fővárost. Majd jött a választások második fordulója, s, mint eddig mindig, az elvtelen koalíció ezúttal is győzött. Az antifasiszták, szélsőliberálisok és színesek – szélsőjobboldal hiányában – legyőzték a cionista, szalonkonzervatív Le Pent. A „demokratikus” oldal, azaz a nagyvárosi fehér fiatalok és „sokszínű” közösségük utcára is ment, hogy megünnepelje a média által szélsőjobboldalinak kikiáltott Nemzeti Tömörülés felett aratott diadalt, szavazóiknak – a megbékélés jegyében – a köztársaság szellemiségének megfelelő módon üzentek:
Majd az est leszálltával, a köztársaság értékeinek megvédésének megünneplése gyanánt azt tették, amit mindig tesznek: kirakatokat törtek be, kukákat borogattak, és rendőröket vertek.
Magyar vonatkozásban nem tudni, mit jelentene egy Le Pen vezette Franciaország, de ezen kár is sokat gondolkodni, hiszen választások útján még egy cionista szalonkonzervatív párt sem kerülhet hatalomra arrafelé. Az egységfront, mint mindig, ezúttal is diadalt aratott, Franciaország pedig haladhat tovább az úton, melyre 1945-ben rálépett.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
