Dr. Bohács Krisztina intelligenciakutató először nyelvészettel kezdett foglalkozni, de mikor 25 évvel ezelőtt Marci fia megszületett, új irányt vett az élete. Mivel gyermekénél rendellenességek jelentkeztek, s ő segíteni szeretett volna ezeken a problémákon, így érdeklődése a kognitív pszichológia felé fordult. Azóta szakemberévé vált ennek a tudománynak, sőt Pest belvárosában, illetve Budán már Gem Tanulási Központ néven kognitív fejlesztéssel foglalkozó központokat is létrehozott. Itt elsősorban gyermekek, de felnőttek, idős emberek értelmi állapotának tudományos mérésére, és az eredmények alapján sikeres terápiák alkalmazására van lehetőség.
– Mikor fordult érdeklődése a kognitív képességek mérése felé?
– A 2000-es évek elejétől, ekkor kikerültem külföldre, ahol Reuven Feuerstein professzor tanítványa lettem. Majd másfél évtizedig dolgoztunk együtt, fantasztikus megalapozója volt az agyi plaszticitás, agyi rugalmasság, a neuroplaszticitás témakörének. Ő az elsők között állította – egészen a 60-as évektől kezdve – hogy nemcsak az izmainkat lehet edzeni, hanem mentális edzés végzésével egy indulófélben lévő öregkori demencia kijavítható, sőt bármely korú középsúlyos értelmi fogyatékost is fel lehet húzni enyhe szint tetejéig, a normalitás aljáig. Nagy megtiszteltetés egyébként számomra, hogy társszerzője lehettem egyik könyvének, amit egy San Franciscó-i professzorral hármasban írtunk.
– Ezt azt jelenti, hogy az agyat is úgy foghatjuk fel, mint egy izmot, amit hogy ha folyamatosan edzünk, akkor jó kondícióban lehet tartani?
– Azért ez nem ilyen egyszerű, de klinikailag igazolva van, hogy mi az, ami tényleg működik, mi az, ami nem ezen a téren. Amivel tehát látjuk, hogy az agyi öregedést el tudjuk kerülni, azok a következő, egymástól valóban nagyon különbözőnek látszó tényezők:
- Nagyon fontos, az alvásnak a mennyisége és minősége, tehát az alváskultúránkat, alváshigiéniánkat nagyon rendbe kell tenni, a szellemi képességeink megőrzése céljából
- Másik szinte már unalomig ismételt tényező a táplálkozásunk milyensége. A kutatások az ún. mediterrán diétára mondják, hogy a legkedvezőbb ebből a szempontból is. Ebben nagyon sok hüvelyes dolgot esznek, emellett zöldségeket, gyümölcsöket, viszonylag kevés húst, viszont halakat igen, ebben az étrendben sok az omega-3 és -6-bevitel.
- Ami szintén nagyon szükséges, azok a pozitív társas kapcsolatok, a szerető és pozitív légkörű együttlétek. Gyűlöletben nem ajánlatos élni, mert a harag, a gyűlölet, az állandó veszekedés, toxikus dolgok, mérgek az agy számára. Alapvetően fontos, hogy rá vagyunk szorulva egymásra, egymásnak a véleményére, a különbségek ütköztetésére, megbeszélésére. Ebből következik, hogy a magány az egy nagyon agygyilkos valami, éppen ezért lehetőleg társas kapcsolatokban éljük az életünket.
- Fontos, emellett a testünk fizikai karbantartása, naponta minimum 30-50 perc olyanfajta testmozgás megterhelés kellene, ami a pulzusszámunkat ebben az időszakban legalább 140 fölé viszi.
- A végére hagytam, az egyik legfontosabb dolgot, amit úgy nevezünk, hogy intellektuális stimuláció. Például az olvasás nagyon erős védőfaktort jelent, de ide tartozik a színházlátogatás, a művészeti alkotás, vagy bármi olyan tevékenység, ami dolgoztatja az agyat. De ez célirányos kell, hogy legyen, fontos, hogy vegye igénybe a memóriánkat. Ezért javasoljuk ilyenkor, versek, szövegek kívülről való betanulását, sőt még 60, 70 éves korban is bele lehet kezdeni, mondjuk egy új nyelv megtanulásába, ez utóbbi is csodás hatással lehet az agyunk stimulálására. De az intellektuális stimuláció nem csak a szellemi, hanem a fizikai állapotunkra is jó hatással van, nem véletlen, hogy annyi Nobel-díjas tudós, professzor éli meg a késő öregkort. Az is megfigyelhető, hogy azok az emberek, akik ezeket az intellektuális tevékenységeket valamiféle céllal végzik – be akarnak fejezni egy kutatási témát, vagy meg akarnak írni egy könyvet – az is rettenetesen jótékony hatással lehet az agyi frissesség megőrzésére. De emellett az is fontos, hogy ezt a dolgot ne kényszerből, hanem a tevékenység öröméért magáért, egy flow élmény hatása alatt végezze az illető.
– Mikor érdemes odafigyelnünk agyunk működésére és mit tudunk tenni ekkor?
– Amikor valakinél van egy megalapozott félelem – mert mondjuk anyukája vagy apukája demenciás jellegű tünetekkel, erős felejtéssel öregedett meg -, akkor ez egy ok az odafigyelésre, mivel ezeknek a tényezőknek nagyon erős genetikai alapja is van. Továbbá ha valakinek ADHD-ja, figyelemzavara van, ami egy nagyon összetett kórkép, akkor ott ezek az öregedési folyamatok van, hogy nagyon korán jelentkeznek, vagy nagyon ijesztőek a tünetei. A Gem Tanulási Központban mi szoktunk foglalkozni olyan 45 éves hölgyekkel, urakkal, akik bár kinézetre fiatalnak tűnnek, de már meg vannak ijedve, mert olyan szinten felejtenek el szavakat, olyan nehezen fejezik ki magukat. Ezt talán még nem veszi észre senki a környezetükből, de ők meg vannak rémülve. Ilyenkor – de ez lehet akár megelőzés céljából is – elmondjuk nekik, hogy a több programunk van, ami segíthet nekik. Ezek közül mondjuk, egyet említek, ez a BrainRx program. Ez olyan, mint egy vitaminbomba, vele tulajdonképpen visszahozzuk azokat az alaprendszereket, mint a figyelmi klaszter, mint a munkamemória, mint a hosszú távú memória, mint a beszédértés. Ez az eljárás ma már egy szabadalom, és mindenkinek az ő egyedi profiljának megfelelően alkalmazzuk.
– Hogyan állítják be ezt a profilt?
– Először is meg kell mérnünk az illetőt Gibson-teszttel, hogy neki vajon hol vannak a gyengeségei és az erősségei. Ez prímán mérhető, 50 perc alatt meg tudom mondani, hogy valakinek az alaprendszerek közül melyik az, ami erős, és melyek azok, amelyek gyengék. Ezek a rendszerek olyanok, mint egy-egy földolgozó daráló, ami megmutatja az életbeli teljesítményt. Most ezeknek a rendszereknek makulátlan állapotban kell lenniük – ami azt jelenti, hogy minimum 50 percentilis értéken – mert hogyha ezek elkezdenek romlani, és ez alá esnek, akkor bizony nagy baj van.
– Mit is jelent ez a mutató, hogy percentilis?
– Ez egy viszonyszám, ami egyszerűen megfogalmazva úgy jön ki, hogy veszünk 100 azonos korú azonos nemű embert, mérjük őket és összehasonlítjuk az eredményeiket. Aki az átlagos 50 alatt van, az rossz, azt javítani kell. Például ahhoz, hogy valaki könnyedén el tudjon végezni egy egyetemet a percentilis értékének 50 és 80 közé kell esnie. Azért félnek az emberek az öregségtől, mert ezek az értékek lemehetnek 50 percentilisről 30-ra vagy akár 20-ra, s akkor úgy nézünk ki, mint valami tanulási zavaros, gyengeelméjű valaki. De szerencsére ez a folyamat visszafordítható, a legtöbb nagy intelligenciakutatónak szenior programjai vannak ehhez. Szóval, ha ezek az értékek elkezdenek csökkenni, de ezt észrevesszük, akkor sincs nagy baj, mert még akkor is gyönyörűen vissza lehet hozni ezeket a képességeket.
– Ez csak olyan módon állítható helyre, hogy valaki eljár egy orvoshoz vagy egy klinikára, vagy pedig ezt a helyreállítást saját maga is el tudja végezni otthon?
– Az az eredménytől függ. Azzal kezdődik minden, hogy elvégezzük a Gibson-tesztet, ez 50 perc, aztán átbeszéljük az eredményeket, az megint 50 perc. A 7-8 képességvizsgálatból, aminek az értéke 50 percentilis felett van, azzal nem foglalkozunk, az rendben van. Amik viszont alatta vannak, azok intervenciót, beavatkozást igényelnek, s erre jók ezek az úgynevezett kognitív, felgyorsító, rehabilitáló programok. Lehet, hogy heti három-négy alkalommal be kell jönni, és fel kell venni egy ilyen szakterápiát, megy a metronóm, és eközben eddzük az agyi pályákat, különböző mentális gyakorlatokkal. Tehát először itt egy kicsit rendbe hozzuk őket, majd onnantól már a vizsgált személy otthon, házilag gyönyörűen szinten tudja tartani, sőt fel is tudja fejleszteni a képességeit. De ami nagyon lent van, olyan 34 percentilis alatt, ott már nem ilyen egyszerű a dolog, azon nem lehet házilag segíteni, az már szaksegítséget kíván.
– Észreveszi-e valaki saját maga is, ha romlik a kognitív állapota?
– Azt észreveheti, hogy nem tudja már megjegyezni, mit is kell hoznia a boltból, vagy nem emlékszik rá, holnap hova is kell elmennie. De ilyen az is, hogy már nem olvas, mert az fárasztja, vagy egy filmet nem bír végignézni. Ez azt jelenti, az agya hamar kifárad, neki a beszélt és írott nyelvnek a földolgozása nagyon fárasztó. Persze, ez nem csak az időseknél van így, ezt látjuk akár a tanulási zavarral élő kisgyerekeknél is, a kognitív terápiás órán az első 10 perc után elkezdenek ásítozni, szóval egy álmosság jelentkezik náluk. Ez azonban náluk átmeneti, ezt, hogyha tovább eddzük őket, tovább fenntartjuk az érdeklődésüket, és tovább stimuláljuk az agyat, akkor nagyon szépen egy klimax pont után ez áttörik, és akkor már nem érzik ezt a fajta fáradtságot.
Felhívom még egy dologra a figyelmet, amivel a hétköznapi életben is sokan találkozhatnak. Mondunk valamit valakinek, ő pedig rendszeresen visszakérdez – Tessék, mit mondasz, mi van? – s a mondandónkat meg kell neki ismételni. Az emberek arra gyanakodnak, hogy itt baj van a hallással, az illető elmegy a fülészetre, de ott kiderül, hogy azzal minden a legnagyobb rendben van. A család nem érti mi a baj, mi pedig tudjuk, hogy itt az van, hogy nagyon alacsony az illetőnek a hallási feldolgozása, a hangzókat nem jól észleli. Ezért kell neki a mondatainkat többször elismételni, ez pedig egy intő jel lehet a kognitív képességek csökkenésére.
– Említette az előbb a társas viszony fontosságát, ezek szerint a remeték, apácák nagyon rövid életűek?
– Nem jellemzően, s ide van egy nagyon érdekes tanulmány. Kanadában egy apácarendre lettek figyelmesek, észrevették a kutatók, hogy itt az apácák elképesztő számban élik túl a százéves életkort. S mindezt anélkül, hogy az időskori elbutulásnak, agy érelmeszesedésnek vagy egyáltalán a kognitív hanyatlásnak bármilyen különösebb nyomát észlelnék. Évekig vizsgálták őket és gyakorlatilag nagyon fontos összetevőt, korrelációt találtak a következő pontok és a mentális egészség között. Az első, hogy ezek a hölgyek naponta az áhítat mellett és egyfajta vallásos tevékenység, értelmet adó hit mellett, tanító rendként intellektuális tevékenységet is folytattak. Óvodákban, iskolákban tanítottak, azért napról napra, hétről hétre készültek az órákra. Emellett a hivatásukhoz kötődően olyan vallásos szövegeket is megtanultak, amit előírtak a számukra. Továbbá nagyon sokan naplót vezettek, s azt látták, hogy amelyikük nagyon művelt volt, az egy mondatba nagyon sokfajta árnyalatot és gondolatot belecsomagolt. A fogalmak használata, az összefüggések sűrűsége a naplókból nagyon erősen korrelált az ő életkorukkal, mentális frissességükkel, mentális egészségükkel. Mindezeken túl előírás volt a nénik számára, hogy naponta 30 percet, egy órát fizikailag is eddzék magukat. Persze itt semmi extrára nem kell gondolni, különböző séták, néhány súly megemelése, lényeg, hogy a testüket fizikailag is karban kellett tartaniuk. Nyilván egy apácarendben az étkezés is visszafogott, esténként időben lepihentek, így gyakorlatilag az összes megelőzően általam elmondott kívánalomnak megfeleltek, s ez meg is látszott az életkorukon.
– A társas kapcsolatok mellett nagyon fontos a pihenés is, a hosszabb ideig tartó, otthonunktól távol töltött pihenőidőket pedig nyaralásnak hívjuk. Ezeknek most éljük az időszakát, de alapvetően milyen szerepet töltenek be az életünkben?
– Erre az eseményre az emberek nagy többsége előre készül, mielőtt elmenne nyaralni, már hetekkel előtte izgalomban van. Vannak, akik mindig máshová mennek, viszont olyanok is, akik mindig ugyanazt a helyet választják pihenésül. Ez utóbbiakra azt mondhatjuk – s ez nem helyes hozzáállás -, hogy ők félnek az újdonságoktól, a váratlanoktól. Mert az idegrendszerünket úgy kell felkészítenünk, hogy képes legyen új dolgokat tanulni, új dolgokhoz alkalmazkodni. Elismerem ez alapvetően nem kellemes folyamat, hiszen amikor utazunk, akkor megborul a mindennapok egyensúlya, ez értelmi és érzelmi változás is egyben. Nem vagyunk a szokott helyen, túl sok a stimuláció, túl sok új benyomás ér minket. Helyes ezért, ha a nyaralással kapcsolatban van egy tervünk, amit előre elkészítünk, de a váratlan helyzetekre is kell tudnunk reagálni. Kicsit ezt egy színházi előadáshoz hasonlítanám, ahol van egy meghatározott menetrend, de egy jó színész, a hirtelen adódó, nem várt helyzetben tud improvizálni, alkalmazkodni ahhoz a váratlan dologhoz, ami nincs benne a szövegkönyvben. A spontaneitást tehát nem lehet kizárni az életünkből, addig vagyunk igazán fiatalok, amíg ez a képességünk megmarad.
Vannak olyan emberek is például, akik csak utazási irodával mennek el nyaralni, úgy érzik magukat biztonságban, ha mindent előre leszerveznek a számukra. Akárhogy is történik azonban a nagy esemény, alapvetően minden nyaralás stimulációt jelent a számunkra, s ez fokozza az agyi plaszticitást. Minden nyaralásnak, mint élménynek kell megjelenni az életünkben.
De, ha már itt tartunk, élményt kell keresnünk az élet minden területén – az a jó párkapcsolat például, ami mindig tartogat számunkra meglepetéseket is – ahhoz, hogy sikeresek legyünk, hogy ne öregedjünk. Nem szabad megijednünk az újdonságoktól, a komplex dolgoktól, akár a munkánkat végezzük, akár tanulunk, vagy szórakozunk, ezeket élményekként kell megélnünk, már csak azért is, mert az élményeinket az agyunk sokkal inkább megőrzi, eltárolja. Nem véletlen, hogy jó – vagy akár rossz – élményeinkre még évtizedek múltán is szinte tisztán vissza tudunk emlékezni.
Tölgyesi Tibor
Kiemelt képünkön: Dr. Bohács Krisztina
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
