Részemről azok közé tartozom, akik egyrészről nem tekintették ezt az olimpiát a magukénak annak teljesen kisiklatott eszmerendszere, jelképei és megnyilvánulásai miatt, ezért nem is néztem azokat a versenyszámokat, amelyekben magyar sportolók nem szerepeltek, másrészről viszont maradéktalanul örülni tudok a szám szerint tizenkilenc magyar éremnek. Vendégszerzőnk, Várkonyi Zsolt írása.
Az ötvenes-hatvanas-hetvenes években, amikor a magyar küldöttség még többnyire hozta a tíz aranyérmet, és amivel rendre a táblázat első tíz nemzete között végzett, a Föld lakossága kétmilliárd volt, hazánké pedig közelített a tizenegy millióhoz. Ma a világ nyolc milliárdnyi lakosságára mindössze kilenc és fél millió magyar állampolgár jut. Vagyis számarányunk a Föld népességében a kezdeti 0,0055 ezrelékről 0,0011 ezrelékre csökkent. Ráadásul az ezerkilencszáz-ötvenes évek évi kétszázezer élveszülése nyomán az a korosztály a hetvenes-nyolcvanas évekre lett felnőtt élsportoló, míg 1997 óta hazánkban az évi szülések száma egyszázezer fő alatt van, tehát felannyi, mint 60-70 évvel ezelőtt. Mindezekből a tényszerű adatokból, vagyis a Föld lakosságának a megnégyszereződéséből, valamint a magyar gyerekek számának a megfeleződéséből pedig nehéz lenne ennél jobb olimpiai szereplést remélni.
Tulajdonképpen büszkék kéne legyünk, hogy még ennyi is sikerült, ráadásul jóval több érmet és pontot szereztünk nem csak lakosságarányosan, hanem mint amennyit a hasonló életkörülményekkel, történelmi közelmúlttal és jelenlegi gazdasági mutatókkal rendelkező, környező országoknak sikerült.
Az olimpiai eredmények tükrében viszont nem tudunk nem megdöbbenni Németország látványos összeomlásán mint sportnemzet (is), hiszen a modernkori olimpiák történetében eddig rendre az első három között végzett akár mint egységes ország, akár mint a két részre osztott Németország összesítve, és amely Párizsban mindössze 12 aranyéremig jutott, amellyel az országok között a tizedik helyen végzett.
Németország ennyire sikertelen szereplése csak az egyik, de cáfolhatatlan jele az ország kétségtelen hanyatlásának mind gazdasági, mind kulturális, mind pedig politikai értelemben.
Miről is beszélünk?
Thilo Sarazzin német közgazdász, politikus és író, a Deutsche Bundesbank egykori ügyvezetője 2010 szeptemberében jelenttette meg a „Németország megszünteti önmagát” című esszéjét, amelyben előrevetíti az ország gazdasági hanyatlását a nyilvánvaló demográfiai változások, jelesül a migráns hátterű lakosság féktelen növekedése miatt. Ahogy a közgazdász-statisztikus szerző kimutatta: a jelenlegi reprodukciós ráták ismeretében az ország akkor hétszázalékos migráns (nem európai) háttérből származó lakosságának számaránya egy generáció múlva 20 százalék, két generáció múlva 38 százalék, míg három generáció múlva már többség lesz 56 százalékkal, négy generáció, tehát uszkve 100 év alatt már a lakosság 72 százalékát fogja kitenni.
A könyvben Sarrazin kritikát fogalmaz meg a német bevándorláspolitikával, a muszlim bevándorlók integrációjával és a német társadalom jövőjével kapcsolatban. A könyv központi tézise az, hogy Németország elhibázott bevándorláspolitikája és a népesség demográfiai változásai hosszú távon veszélyeztetik az ország kulturális és gazdasági jövőjét. Ráadásul Sarazzin azt is megjósolta, hogy már 2025-re a lakosság számának olyan jelentős hányada lesz migráns hátterű, hogy az majd Németország gazdasági tevékenységében is meg fog jelenni, egész egyszerűen azért, mert a nem-németek a németeknél mérhetően rosszabbul dolgoznak.
Természetesen nem a levegőbe beszélt, hanem fejtegetéseit – szakember lévén – számadatokkal, statisztikákkal támasztotta alá. Az már más lapra tartozik, hogy éleslátását hazája nem méltányolta, és távoznia kellett minden tisztségéből, felmentették a Szövetségi Bank felügyelő bizottságából is, valamint az SPD fegyelmi eljárást indított ellene és kizárta. Kis győzelemként könyvelhető el, hogy könyvéből több mint másfél millió példányt adtak el.
Németország évtizedek óta tartó hanyatlása, lakosságának önfeladása, teljesítményének és a világra kifejtett befolyásának csökkenése egyre nyilvánvalóbb és mind több módon mutatja magát, így a sportban is, ráadásul lassan visszafordíthatatlannak tűnik. Az egykori NDK területén a gyermekvállalási ráta 1,3 körüli értékével az egyik legalacsonyabb Európában. Az egész Európára jellemző demográfiai folyamatok mellett erre a visszaesésre a szolgalelkű német politikai vezetés szégyenletes tevékenysége is ráerősített az elmúlt évtizedekben. Sajnálatosan azonban ennek a folyamatnak Magyarország is a kárvallottja, hiszen ezernyi történelmi, gazdasági, kulturális szállal kötődünk egymáshoz.
Nem könnyű feladat olyan nemzetstratégiát találni, amely idejében eloldja hazánk kis csónakját az eddig elsüllyeszthetetlennek hitt, de mégis egyre gyorsabb ütemben elmerülő német Titanictól.
Várkonyi Zsolt
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
