A Nacionalista Zóna Telegram-oldalán jelent meg egy bejegyzés, melyben a Nefelejcs Gergő néven ismert antifa beismerő vallomást tesz. Ezen nem lepődünk meg, hiszen nyílt titok, hogy a hazai (és nemzetközi) szélsőbal milyen támogatásokban részesül, viszont ritka, hogy ennyire nyíltan beszélnek a dologról.
A Nacionalista Zóna szerkesztője a következőképp kezdi mondanivalóját:
„Az embernek van ezer és egy jobb dolga, mint a hazai antifák oldalait olvasgatni. Amíg ők tulajdonképpen mást sem csinálnak, mint a mi oldalainkat olvasgatják, fényképeinket elemezgetik, aztán -a jó házmesteri besúgó szokásokat hűen ápolva- (fel)jelentgetnek. Szerencsére van mit olvasniuk, nézegetniük, hallgatniuk, mert mi épülünk, építkezünk.
Így történhetett, hogy vagy két év késéssel jutott el jelen sorok írója elé a magyarországi antifa egyik arcának, Varga „Nefelejcs” Gergőnek az egyik valóban érdekes blogbejegyzése.”
Ki is az a Nefelejcs Gergő?
„Nefelejcs az olyan anarchista forma, aki személyiségéből fakadóan mindig, mindenhonnan kipofázik, kifordul, megunja stb. Aki a széljobbon egyáltalán tudja, hogy kiről van szó, annak nyilván az ugrik be, hogy ez a siklókarú, beteges tekintetű figura volt, aki pár éven keresztül szervezte a Becsület Napja elleni demonstrációkat, meg, aki előadta az emlékezetes kézremegős felszólalást a Mi Hazánk egyik fővárosi irodája előtt.
Annak előtte azonban Gulyás Marcival összefogva igyekeztek megdönteni a rendszert, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Gulyás azóta a hazai közéleti diskurzus egyik meghatározó alakja lett, Nefelejcs meg… hát ő semmi sem lett” – ad rövid jellemrajzot Nefelejcsről a szerkesztő.
A következő, változtatások nélkül közölt írás tehát nagyjából két éves, és világos képet ad a hazai antifa működéséről és támogatóiról.
Az ominózus bejegyzés
„Pár évvel ezelőtt miután volt szerencsém megtapasztalni a magyar büntetés-végrehajtás vendégszeretetét pár napig, nagy-nagy buzgálkodás kezdődött. A CEU tüntetések alatt voltunk, egy választás előtt, Gulyás Márton pedig bejelentette a közös ország mozgalmat és elindult a Partizán.
Engem gyorsan lekevertek a képernyőről (meg menekültem is pár nap után), de a háttérben azért folyt tovább a munkálkodás. Ebben az időben lett felkapott az Útmutató a forradalomhoz, a Milosevicset megdöntő brigád rendetlenkedési kézikönyve. Nem teljesen rossz könyv, bár a módszerek mára meghaladottak, hiszen a kontroll-apparátus is fejlődik és reagál a változó környezetre, úgyhogy Gyurcsány Ferenc is csak egy önalázó, szekunder szégyenérzetet kiváltó akciót hozott belőle össze amikor meghirdette a nagy ellenállást valamivel később.
Pár dolog kimaradt a történetből, például az, hogy ehhez mennyi külföldi – különösen amerikai – támogatás kellett, és hát az Otpor vezéralakja, Popovics az konkrétan a Stratfornak dolgozik, ami a CIA egyik nyúlványa.
Így amikor nekünk is jött képzést tartani a szervezetéből két ember, akkor én elkezdtem nagyokat nézegetni, hogy talán rossz szobában ülök, mert rendetlenkedni egy dolog, a CIA meg egy másik dolog.
Egy nagyon, nagyon nem jó dolog.”
Kinek a bűne, hogy ez a folyamat működhet?
Egyértelmű, hogy belpolitikát befolyásolni kívánó kísérletekről beszélhetünk a fent leírtak alapján. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor a magyar titkosszolgálatok hová figyelnek? A rendelkezésükre álló eszközök mellett probléma nélkül le kellene fülelniük ezeket a nemzetbiztonsági kockázatokat jelentő akciókat, képzéseket.
Esetleg pontosan tisztában vannak a hálózatok működésével, csak nem mernek a CIA ellen fellépni? Vagy – ahogy a közelmúltbéli antifa tárgyalásoknál láthattuk – a törvény az anarchiát kívánókra már nem is vonatkozik? Hiszen Ilaria Salis ma is boldogan éli világát…
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
