Emlékszem, a szélsőliberális kapitalisták hogy ünnepelték a „szabadpiac” győzelmét, mikor a globalista fertő legnagyobb zászlóshajója, az RTL Klub mindenkit túllicitálva megszerezte a Bajnokok Ligája közvetítési jogait, méghozzá – ha jól tudom – három évre. Hiszen, ami magyar kézben van, az csak rossz lehet, ők azt szeretik, ha az irányítás a Bertelsmannoknál és Zuckerbergeknél van.
Lám, most megkapták, s mily kitörő volt az öröm, hogy „végre nem kell meccsek között kormánypropagandát hallgatni”. Nem tudom, hogy szegény visszamaradottak még sohasem hallottak a némítás gombról, vagy nem tudják, hogy a tévét el is lehet kapcsolni? Esetleg egyszerűen csak arról van szó, hogy imádnak panaszkodni és hisztizni, és azért is végignézték minden egyes alkalommal az észak-koreai szintű Rogán-propagandát, csak hogy elmondhassák, „szörnyű, hogy még a meccsek közt is ezt kell hallgatni”.
Másik kedvenc panaszuk volt, hogy „a mi adónkat verik el erre”. És valóban, pár évig megadatott nekünk az az apró öröm, hogy a tetemes mennyiségű pénz – amit tőlünk „adó” címén ellopnak – egy része jó helyre megy. Mert működő egészségügyről aligha beszélhetünk, a tömegközlekedést sokan tapasztaljuk napról napra, milyen állapotban van, az utak borzalmasak, amiket rendbe raktak azok egyből fizetősek lettek, az oktatás meg… Arról elég annyit, hogy nem elég, hogy lemaradtunk vagy 100 évvel, tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy mint az AIDS vírus, úgy gyengítik ifjúságunk ellenállóképességét a rendszerbe beékelődött kulturmarxista, szélsőliberális tanárok, kiknek kigyomlálására semmit nem tett a „nemzeti” kormány. Jelen sorok írója ellen például aktívan kampányolt jelenlegi osztályának egy volt tanára, egy másik pedig tiszapártos pólóban, a párt standja mögött csinált magából hülyét a választások előtt. (Innen is puszilom őket.)
Szóval, az adónk ezen területekre elköltött forintjai nyugodtan betudhatók ablakon kidobott pénznek, melynek jó része amúgy is valami „haver” zsebében landolt. Változtatni kell ezen? Kéne. De amíg csak párszázezer ember gondolja így a 4-5 millióval szemben, akik mindig a két nagy tömbre szavaznak, addig ezzel sokat nem tudunk kezdeni. Legfeljebb annyit, hogy megtaláljuk az élet apró örömeit, például, hogy az adóm egy része jó helyre ment, és lehetővé tette számomra, hogy egy-egy fárasztó nap után este leüljek a TV elé, és megnézzek egy jó BL-meccset. Nem sok ez, tudom, de egy éhezőnek a szárazkenyér is lakoma.
Aztán megjelent a karvalytőke, és ezt is elvette tőlünk. A selejtezők során még senki nem gyanakodott, ám mikor a Manchester City – Inter meccset nem adták a TV-ben, már megindultak a találgatások, mi is lesz ebből? S lám, pontosan az lett, amit megjósoltunk: a meccseket az RTL Klub egy fizetős fal mögé rejti, és kizárólag online, az ő streamingszolgáltatójukon keresztül nézhetjük majd. Derék kapitalistáink szerint ez teljesen rendben is van, hiszen „nincsen ingyen ebéd”, meg „amúgy sem várhatjuk el egy cégtől, hogy ne a profitmaximalizálásra hajtson”. Azt nem tudom, milyen „ingyen ebédről” magyaráznak, hiszen – leszámítva egy szűk réteget, akik az áramot és a kábelt is lopják – a lakosság tisztességesen fizeti az egyre dráguló szolgáltatásokat. És most, mikor a pénzéhes milliárdosok újabb sarcot vetnek ki ránk, még vannak, akik a védelmükre kelnek, mert szegényeknek meg kell élnie valamiből!
A neoliberális gazdasági modellek őshazáiban (Amerikában és Angliában) évek óta bevett gyakorlat, hogy a „kiemelt mérkőzésekért” extra pénzt kell fizetnie mindenkinek, aki nézni akarja őket. Ezt a gyakorlatot ültetnék át hazánkba is, mely prototípusával most az RTL próbálkozik. Így kezdődött ez anno a videójátékiparban is az ún. „loot boxokkal”, mikor kifizettél 20-30 ezer forintot egy játékért, melynek bizonyos részeit így sem kaptad meg, azt további összegekért kellett kiváltanod. A sok „kis extra” megvétele után aztán azon kaptad magad, hogy még egyszer kifizetted a játék árát. Az első egy-két esetben nagy volt a felháborodás, majd, mint mindent, a derék polgárok ezt is benyelték, és a mai napig lelkesen veszik ezeket a játékokat, beletörődve, hogy ott húzzák le őket, ahol csak lehet. Az óriáscégek zsebre vágják a profitot, majd panaszkodnak, hogy milyen kevesen veszik a szemetüket.
Mondanám, hogy a globalista szennycsatornát csak egy hangos felzúdulás, és egy nemzeti összefogás késztetné meghátrálásra, de nincsenek illúzióim, hiszen a „nép” ennél súlyosabb ügyekben sem tud konszenzusra jutni jelenlegi állapotában. Mikor ott tartunk, hogy még a magyarság drasztikus fogyásán is jókat nevetnek nemzetgyűlölő liberálisaink és családellenes feministáink, a prolik meg csak hőzöngenek, hogy „amúgy is sokan vagyunk”, akkor hogyan hihetnénk, hogy majd pont ebben – a többihez képest lényegtelen kérdésben – lesz egyetértés, mikor közülük sokan már most odaálltak a karvalytőke oldalára? Nekünk, magányos gondolkodóknak pedig maradnak a kalóz streamingszolgáltatók, meg a torrentezés. De akkor sem vagyok hajlandó egy fillért se fizetni ezeknek a kapzsi rohadékoknak, inkább mondok le a BL-meccsekről…
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
