Olvasóinknak bizonyára nem kell hosszasan ecsetelni azt az agressziót, mely a zsidókat a Közel-Keleten (is) jellemzi, s melyet portálunk is kiválóan dokumentál, a jelenlegi háború kapcsán napról napra. A lassan egy éve tartó sorozatos konfliktusok talán soha nem látott mértékben világítottak rá arra, milyen fajjal van dolgunk a zsidóság személyében, terrorakcióik pedig ismételten minket igazolnak, amikor a „bosszú népének” nevezzük őket – fogalmaz publicisztikájában a Kuruc.info-n Ábrahám Barnabás.
A „Közel-Kelet egyetlen demokráciájának” terrorja a libanoni keresztényeket sem kíméli. Erről bizonyosan hallgat a filoszemita, fideszes média (fotó: X)
Ez a ragály, ez a kórság pedig fertőző. A világot behálózó judeokrata lobbi kiváló bűntársa az Izrael névre hallgató terrorállamnak, előbbi biztosítja ugyanis, hogy a világ többi része nemhogy szemet huny a népirtás, a folyamatos háborús agresszió felett, de gyakorta támogatja azt. Az Egyesült Államok (zárójelben teszem hozzá, hogy egy republikánus vezetés alatt a helyzet még rosszabb lenne) szavak szintjén ugyan „megdorgálja” néha a kis testvért, de ezek a szavak természetesen nem őszinték, ha már túl sok gyerek hal meg egy-egy bombázás során, muszáj őket kimondani, és ennyi.
Hogy a valóságban mennyire egyet akar Izrael és az Egyesült Államok, azt jól megmutatják a közös stratégiai, katonai célok, vagy az, hogy a szintén zsidó Blinken a pár napja meggyilkolt Haszan Naszrallahot minden ok nélkül terroristának bélyegezte, ezzel pedig az általa vezetett Hezbollahot is. Az így nyújtott legitimáció pedig szabad kezet nyújt az izraeli háborús vérebnek, amely a Hamász után most már háborút vív Libanon ellen, bombázza Jement, terror alatt tartja Szíriát (érdekes módon erről a magyarországi médiumok szinte egyáltalán nem számolnak be), és valószínűleg idő kérdése, hogy nyílt háborút indítson Iránnal szemben is, sőt, meggyőződésem, hogy Irán szövetségeseit valójában azért sodorja bele szisztematikusan a háborúba, hogy végül sikeresen provokálja Iránt egy esetleges valódi válaszlépésre, amely eddig még – habár voltak gyenge kísérletek –, nem sikerült. A világ tehát tétlenül nézi a Közel-Keleten történő zsidó pusztítást, pedig az iszlám vallásúak mellett a zsidó terrorgépezet a keresztényeket sem kíméli, ezt most Libanonban láthatjuk a legtisztábban.
Ez egyrészt ismét, sokadszorra bebizonyítja, hogy habár a civilizációnkat ezer probléma sújtja, a piramis legtetején a zsidóság ül sátáni tort felettünk, másrészt pedig bizonyára sokakban megfogalmazódott már a jogos kérdés, hogy a Közel-Kelet iszlám vallású országai miért nem lépnek fel közösen a „sormintából” teljesen kilógó Izrael ellen, miért hagyják, hogy egy tízmilliós, 20 ezer négyzetkilométernyi állam terrorban tartsa az egész térséget.
A cionista agresszió nem ismer határokat, miközben az európai „jobboldalt” teljesen bekebelezte a zsidóság (fotó: X)
Tavaly novemberben, az újabb fegyveres konfliktus kiújulása után egy hónappal éppen Naszrallah volt az, aki beszédében felhívta a figyelmet a zsidó megtévesztésre: Be akarják csapni arab és muszlim népeket, hogy normalizálódjanak ezzel a barbár cionista rezsimmel, de népünket soha nem fogják becsapni. A cionisták azt állítják, hogy izraeli gyerekeket fejeztek le bizonyíték nélkül, de hallgatnak azokról a gyerekekről, akiknek a fejét levágták Gázában. Majd ugyanitt kiemelte azt is, hogy támogatni kell Palesztinát: Ez a harc a jó harcát jelenti a gonosz ellen. (…) Bárki, aki ír, felemeli a hangját, tiltakozik stb., teljesítette kötelességét az emberiségért. (…) Bárki, aki nem támogatja Palesztinát, gondolja át a vallását, ha van neki, és gondolja át a becsületét, ha van neki. A világ túlnyomó része nem fogadta meg ezt a tanácsot, de a közel-keleti államok is csak szórványosan. Törökország reakciói üres fenyegetésekben merülnek ki (de legalább reagálnak bármit is), Irán bosszúja mindig „rettenetes lesz” – szintén szavakban, az Öböl-menti államok számára pedig Amerika barátsága ezerszer fontosabb az Izraellel kapcsolatos kérdéseknél, pedig elég támadás érte a katari székhelyű al-Dzsazírát is. Paradox módon pont a jóval gyengébb jemeni húszik azok, akik értek el sikereket Izrael (és szövetségesei) ellen, még ha ez az izraeli háborús gépezettel nem is összemérhető. Az Öböl-államoknak tehát merőben más motiváció vannak, azonban Irán és a többiek esetében nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy még együtt is túl gyengék a zsidó állammal szemben, ezt pedig épp ma támasztotta alá Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnök, aki szerint a Moszad teljes mértékben beépült az iráni hírszerzésbe úgy, hogy még Irán Moszad-ellenes szervezetének vezetője és 20 tagja (!) is Izraelnek dolgozott.
Amennyiben ez igaz, úgy könnyen megmagyaráz mindent, miért viselkedik úgy Irán, ahogy, és eddigi egyetlen válaszcsapásukat miért jelentették be előre, ami még egy kevésbé éles elme számára is érthetetlen lépés volt. Ezenkívül megmagyarázza azt is, miért mérhetett Izrael irányított csapást a Forradalmi Gárda számtalan prominens tagjára, vagy miért tudták Teheránban (!) likvidálni a Hamász politikai vezetőjét, Iszmail Haníjet, valamint miért tűrte el Irán szó nélkül, hogy egy területén tartózkodó, ráadásul nem is iráni politikai vezetőt meggyilkol egy harmadik, idegen állam. Hogy ezt a megaláztatást, ezt a folyamatos provokációt meddig tűrheti Irán komolyabb reputációvesztés nélkül? Talán ez most az egyik legfontosabb kérdés a Közel-Keleten.
A zsidó terrorgépezet tehát jelentős akadály nélkül dübörög tovább Dél-Libanonban, ahol sem keresztényeket, sem muszlimokat nem kímélnek, kizárólag a saját felsőbbrendűségük mítosza által vezérelve, erőnek erejével akarják uralmuk alá hajtani a Közel-Keletet. A világ pedig tétlenül nézi.
(Kiemelt kép: depositphotos.com)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
