Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Az emlékük előtti tisztelgés talán fontosabb, mint valaha, hiszen tudjuk, vannak olyan kormánypárti politikusok, akik nem védenék meg hazánkat egy idegen invázióval szemben.
Nemzetünk szerencséjére őseink magasabb erkölcsi szinten álltak, így a mai napig beszélhetünk hazáról és nemzetről. Ők legyőzték a halált, mert bármikor készek voltak elviselni azt.
Az aradi 13
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác perének ítéletét 1849. szeptember 26-án hozták meg. Velük együtt ítélték tíz év várfogságra Gáspár András tábornokot, aki azonban később kegyelmet kapott, és magas kort ért meg. Gáspár később így emlékezett az ítélethirdetésre:
Olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A kihallgatásoknál, amikor még remélték, hogy javítanak sorsukon, talán szelídeknek mutatkozának, de most: mindegyik egyszerre úgy megkeményedett, mint a gránitszikla.
Kiss Ernő és Vécsey Károly esetében külön perek zajlottak le: mindkettejük perében 1849. szeptember 21-én mondták ki az ítéletet.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
