Ahogy a világ többi táján és Európában, hazánkban is egyre inkább megoszlanak a vélemények arról, alkalmazni kell-e a halálbüntetést. A téma szakértőjét, dr. Völgyesi Miklóst, a Legfelső Bíróság Büntető Kollégiumának nyugalmazott tanácselnökét kérdeztük.
– Ön egyértelműen kiáll a halálbüntetés visszaállítása mellett. Mi indokolja az álláspontját?
Nagy vita van arról, hogy van-e a halálbüntetésnek visszatartó hatálya. Ez már csak azért sem lehet szempont, mert az elkövető cselekménye pillanatában nem arra gondol, fog-e halálbüntetést kapni. Azonban nem is ez a fő kérdés. Sólyom László alkotmánybírói indoklása a halálbüntetés alkotmányellenességéről arra épült, hogy annak alkalmazása emberi méltóságot sért. De kérdem én, mi van az áldozatok emberi méltóságával? Nem lehet mérlegen az elítélt emberi méltósága, mert nem azonos értékekről szól, amikor minősített esetekről beszélünk.
– Vagyis minősített életellenes bűncselekményekről. Annak idején Ön is hozott olyan halálos ítéletet, amelyet végrehajtottak?
Igen. Egy elítélt emberölésért Szegeden raboskodott, ahol rabtársaival együtt fabútorokat gyártottak, történetesen a bíróságoknak. Az elkészült bútorokat aztán hullámpapírba csomagolták, és a papírok vágásához egy nagyméretű kést kellett használni. Aznap a szóban forgó elítélt vágta a hullámpapírt, amikor összevitatkozott az egyik börtönőrrel, aki a nevelőtiszthez küldte azzal, hogy jelentse saját rossz magaviseletét. Emberünk hirtelen természetű, felindulásra hajlamos személyiségű volt. A börtön faipari műhelyében akkor polgári alkalmazottak dolgoztak, akik gépbeállításokat végeztek és külön kék köpenyük volt. Az elkövető ámokfutásba kezdett: a kék köpenyesek közül hetet hátba szúrt, akik közül négyen életüket vesztették. Egy pillanatig nem volt kérdés számomra, hogy egy ilyen szörnyetegre ki kell szabni a halálbüntetést.
– A halálbüntetés eltörlése óta is előfordulnak kegyetlen gyilkosságok, minősített emberölések, ahhoz mérhető brutalitású esetek, mint amelyet Ön most elmesélt. A skálás gyilkosságok 1992-ben, a móri bankrablás 2002-ben, Szögi Lajos vagy akár a mostani sályi gyilkosság borzalmas esetei…
Az emberi élet védelme mindenek felett kell, hogy álljon és jelen esetben ez az áldozatokra fokozottan igaz. Aki mást mond, az gazember. Mindazok ismeretében, hogy miért ne legyen halálbüntetés, én úgy gondolom, hogy többszörös garancia, szabályozás mentén, de kell, hogy legyen. A skálás gyilkos sem véletlenül marad fegyházban. A halálbüntetést vissza kell állítani úgy, hogy felkészült grémium döntsön a végrehajtásról. Az ilyen szörnyetegek ügyében fel lehetne építeni egy ellenőrzési rendszert, hogy végrehajtást illetően kegyelemmel, halasztással lehessen élni, ugyanakkor mégis fenntartható lenne egyfajta fenyegetettségi helyzet is.
– A liberális jogfelfogás ilyenkor felteszi a kérdést: És az elkövető emberi életének védelme?
Ezt álhumanista érvelésnek tartom és fel kell lépni ellene.
– Mi a helyzet a tiltó nemzetközi egyezményekkel, az EU–val, amelyek szintén hivatkozási pontok a halálbüntetést ellenzők körében?
Az EU nem ismeri el az ilyen felelősségre vonást, és megfigyelhető, hogy már a tényleges életfogytiglant is támadják. Rettenetes nagy ellenszél van, amit jól mutat az is, hogy a halálbüntetést alkalmazó Egyesült Államokban is folyamatos vita tárgya a kérdés. Az én álláspontom szerint ugyaanakkor megfelelő garanciák mellett, az EU egészében be kell vezetni a halálbüntetést. Kell az eszköz: 50 évig voltam büntetőbíró, 28 évig a Legfelső Bíróság tagja: és nekem az a tapasztalatom, hogy kell ez a fajta retorzió.
Joó György – elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
