„Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy pillanatnyilag a magyar politikai nyilvánosságot semmi nem torzítja jobban a brutális mértékű kormánypropagandánál: nem véletlenül kezdeményeztem képviselőként a kormánypropaganda mint olyan betiltását. Hosszabb távon viszont a globális trendek a provinciális akarnokságot is felülírják. S míg a kormányt a magyar nép elvileg le tudja váltani, el tudja számoltatni, a Coca-Colát aligha”. (Schiffer András: Apály idején. Kalligram 2024. 43. o.)
A tizennégy éves Orbán-kormányzattal szembeni vádak három csapást követnek.
Egy. Az adópénzekből finanszírozott közmédia egyoldalúsága, kormányzati túlsúlya, propagandisztikus jellege, az ellenzéket kirekesztő és elhallgató gyakorlata.
Kettő. Az úgynevezett „NER-es” háttérgazdaság kiépítése, a kormányközeli vállalkozók, vagyis a „nemzeti burzsoázia” surranópályához segítése, és ezáltal érdemtelen és jogosulatlan feltőkésítése rámutatásos alapon, a nem a körön belüli gazdasági szereplők ellehetetlenítése akár államigazgatási eszközök igénybevételével is.
Három. A fideszes „mélyállam” kiépítése az alkotmány, a jogrendszer átírásával, a választási metodika átszerkesztésével, az igazságszolgáltatás irányított átalakításával, a közhivatalok gyakorlatának megváltoztatásával. Kezdjük az elején.
Bár osztozunk Schiffer fenti diagnózisában, megoldása neki sincs, hiszen az – a kormánypropaganda betiltása – nagyfokú naivitást tükröz.
A nemzeti kormányzás egyedüli esélye a hatalom megtartására a globalizációs erőkkel szemben – legalább egy választócikluson túlmenően -, az a határokon átívelő liberális tudatipar ellensúlyozása a kormányzati ellenőrzés alatt álló média minden erejével, vállalva akár még a kormánypropaganda vádját is. Ahol viszont javulni kell, az a magas színvonalú, tényfeltáró, háttérelemző, magyarázó vitaműsorok arányának a növelése laikus közönség, vagy akár civil vitapartnerek szerepeltetésével.
Amíg Magyarországon szabad választásokon le lehet győzni a mindenkori kormányt, addig csupán az ellenzék talpraesettségén, képességein, programadó tehetségén, szervezettségén és a politikáját hitelesen képviselő személyek megfelelő kiválasztásán múlik a regnáló kormány leváltásának a kérdése. Mert amennyi előnyt az élvez a kezében lévő közmédia befolyásolásán és a kormányzati pénzek rejtett elcsatornázásán keresztül, legalább ilyen mértékű eszközök állnak a mindenkori ellenzék rendelkezésére globális forrásokból, feltételezve persze, hogy készségesen felvállalja az idegen érdekek képviseletét.
Amíg azonban a hazai, balliberális ellenzék soha nem látott mértékben teregeti ki a hazai belügyeket egyrészt a brüsszeli bürokrácia és az atlantista think tank műhelyek, másrészt a nemzetközi médiahatalom és az úgynevezett NGO-k előtt, természetesen támogatásért esedezve, addig nincs és nem is lehet erkölcsi felhatalmazása a közmédián bármit is számonkérni.
Mert bizony itt rejlik a létező demokrácia lépten-nyomon érzékelhető defektusa: minden szavazónak ugyanannyi szavazata van: egy. Egy van a politikailag tájékozott egyetemi professzornak, és egy van a közösségi médiákat napi 6-8 órát bújó, de önmagát „apolitikusnak” valló háziasszonynak. Akinek a véleményét, és így szavazatát úgy befolyásolja az a virtuális közeg, amiben órákig úgy időzik, hogy arról nincs is tudomása. A média tudatalatti hatalma még sohasem volt annyira kézzelfogható, mint most.
Mily idillinek, demokratikusnak is tűnt mindez vagy harminc évvel ezelőtt! Ma már tudjuk: a demokráciák igazi gondja azonban akkor keletkezett, amikor minden választó lehetőséget kapott a szabad véleménynyilvánításra a közösségi médiafelületeken. Az „elnyomottak” minden tagja, az egybitesektől a három diplomásig mindenki ugyanolyan esélyt kapott, na nem, hogy megragadja a hatalmat, hanem hogy megvalósítsa önmagát, kiteljesítse életét, mindenféle szerkesztőségi kontroll, lektorális szűrő, minőség-ellenőrzés, tényfeltárás, fact check, szakértelem, tudás nélkül.
A világot eluralta a tömegek okozta hangzavar, a bábeli kakofónia. Aztán jött az ébredés: ha mindenki mindent leírhat és nyilvánosságra hozhat, akkor hogyan tudom kiszűrni a valóst a hamistól? A tudományost a sarlatántól? A hírt a promóciótól? Ki tud ezen kiigazodni?
Hiszen az korábban is előfordult, hogy egy-egy csoportot lekenyerezett, megvásárolt a hatalom, de ők a szavazataikért – saját érdekeik képviseletéért – cserébe kaptak is valami konkrétumot. Legalább egy zsák krumplit. Na de mit kap a mai öntudatos ballib szavazó a szavazatáért cserébe? Progresszív értékrendet? A nemváltoztatás jogát? A focimeccseken való térdepelés felemelő élményét? Óvodai transzpropagandát? Férfiakat női olimpiai versenyszámokban?
Nehezen tudunk hát egyetérteni a hazai médiaszabadságot hiányoló vádakkal, hiszen mindenki azt olvas és úgy tájékozódik, ahogy akar. Nálunk ráadásul még mindent ki is mondhat, le is írhat, ellentétben mondjuk Angliával, ahol mintegy 4000 személyt vádoltak meg és börtönöztek be csak az elmúlt egy évben különböző, a közösségi médiákban leírt vélemények miatt.[1]
Felmérések szerint a svéd összmédiában (tehát nem csak a közmédiában) dolgozók 90-95 százaléka balliberális értékrendű. Az egykor mértékadónak tekintett BBC nyíltan elfogult ugyanabba az irányba. A német közmédia szemérmetlen egyoldalúságáról már nem is érdemes beszélni. Lényegében ez is a már említett társadalmi rosszérzetünk egyik forrása: nincs hová menekülnünk, nincsenek pozitív példák, nincs követendő társadalmi berendezkedés, nincs erkölcsi felsőbbrendűség: ez a Nyugat már nem az a Nyugat.
Nem lehet a kormányt okolni a médiában eluralkodó, egyre szélsőségesebb hangvétel miatt se, hiszen ez a szakadatlan folyó médiaháború nem 2010-ben kezdődött, hanem három évtizede: a globálisan megtámogatott balliberális, SZDSZ-es, a magyarságban idegen testként funkcionáló, belvárosi tudatformáló elit támadásával nemcsak a Fidesz, hanem a teljes magyar nemzeti identitás ellen jó harminc éve.[2] Talán innen eredeztethető Orbán Viktor kézzelfogható paranoiájának a gyökere?
Ugyanakkor, ha van valami, amiért Orbán Viktort el lehet és el is kell marasztalni bizonyos „machiavellisztikus hatalomgyakorlási eszközök” indiszkriminatív alkalmazásáért, akkor az a sajnálatos tény, hogy azok nemcsak a vele ellenkező politikai platformon lévő ellenfeleire sújtottak le, hanem azokra is, akik valójában az ő oldalán, de nem az ő „teljes ellenőrzése és vezetése” alatt gondolták saját politikai-közéleti tevékenységüket gyakorolni. Akik az „egy a tábor, sok a zászló” elvet vallják, vallották. És ezek listája is elég hosszú.
Gondoljunk csak például magára a „királycsináló” Torgyán Józsefre és a titkosszolgálati eszközökkel fölszalámizott Kisgazda Pártra (amelynek szavazói zömmel távol is maradtak a 2002-es választásoktól, és aminek a következménye az első Orbán-kormány bukása lett pár ezer szavazattal); a trianoni Magyarországra visszanyúló múlttal rendelkező, öt kontinensen tevékeny Magyarok Világszövetsége felszámolására azért, mert a 2000-es tisztújító közgyűlésén az nem az Orbán Viktor által támogatott Boross Pétert, hanem Patrubány Miklóst merészelte megválasztani. Aki, sorban így a vád, (szekus) ügynök. Természetesen. Mi más is lehetne egy erdélyi magyar? Bizonyíték?
Mint ahogy mindenki alapból valamilyen ügynök, aki „engedély” nélkül szólal meg, legyen az polgári köri aktivista, random ellenzéki képviselő, vagy az MDF romjain elnöklő Dávid „70-30 százalék” Ibolya, aki meg az „MSZP ügynöke” volt. [3] Igen, tudjuk: az „ügynökvád” túlontúl sok esetben jogos és megszolgált. Mi nem erről írunk itt és most. Hanem arról, hogy túl kéne már lépni azon, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van.
Aki nincs ellenünk, az velünk van, mert minden magyarra szükségünk van.
Ne kövessük a nyugati példát. Ebben sem. Friss hír, hogy a Twitterről átnevezett X napi milliónyi előfizetőt veszít, amióta tulajdonosa, Elon Musk felsorakozott Donal Trump mögött, és a platformot elhagyó, zömmel balliberális beállítottságú felhasználók egy másik üzenőfelületet kezdtek preferálni, ami jobban megfelel az ő politikai nézeteiknek. Ez a Bluesky nevű platform napi egy-másfél millió felhasználóval bővül mostanában, akik az X-et annak „jobboldali dezinformációk, az álhírek és az offenzív” üzenetei miatt hagyták ott. Ráadásul a Google megváltoztatta az algoritmusát olyan módon, hogy „tízszer relevánsabbnak tartja a Bluesky-t, mint az X-et.[4]
Mindehhez hozzájön még a Trump győzelme nyomán megnyilatkozó celebek folyama, akik olyasmi kijelentésekkel fenyegetődznek, mint hogy emiatt elhagyják az USÁ-t/nem fekszenek le többé fehér férfiakkal/elvágják a családi kapcsolataikat a republikánusokkal. Mintha az egész (nyugati) világ megőrülne, visszaköszön a nálunk már ismert ötvenes zsargonja, és a két tábor között egyre mélyül a szakadék. Az USÁ-ban már egyenesen odáig fajultak a dologok, hogy százezerszámra költöznek el a lakosok a nekik nem tetsző politikai többségű államokból egy másikba, az újrakezdés ódiumát vállalva. Ők ezt megtehetik, de nekünk nincs ekkora országunk.
Azok tehát, akik a jelenlegi kormány szemére hányják, hogy az állami – a mi adónkból üzemeltetett – média elfogult és még a látszatra sem adó kormánypropagandát végez, azoknak igazuk van, mégis tévednek. Ez a valóban létező kormányzati médiatúlsúly egyáltalán nem olyan domináns, ha a lakosság részére elérhető médiakínálat egészét vesszük figyelembe, és ahol kétségtelen és tagadhatatlan a nemzetközi, jellemzően globalista-liberális irányt képviselő nagyvállalatok túlsúlya. Továbbá, már a magyar lakosság zöme sem a hagyományos tévé-rádió-újság médiaháromszögből tájékozódik mindennapi szinten, hanem inkább a Google – Facebook – X – Instagram – YouTube közvetítésével. És ez az igaz veszély a szabad véleménynyilvánításra nézve, a hír valóságértékére nézve, a rejtett manipuláció lehetőségére nézve. Ahogy az egyébként baloldali-liberális The Guardian megjegyzi:
„Ez az, amivel szemben állunk: egy média-ökoszisztéma, amit egy maréknyi milliárdos tulajdonos dominál. Rossz szereplők terjesztenek hamis információkat online az intolerancia izzítására. A gazdagok és hatalmasok ügyvédcsapatai, akik meg akarnak állítani minket, hogy olyan történeteket publikáljunk, amiket ők nem akarják, hogy te lássad. Homályos finanszírozású lobbicsoportok, amelyek eltökéltek a tények aláásásában a klímavészhelyzet és más bevett tudományok vonatkozásában. Autoriter államok tekintet nélkül a sajtó szabadságára.”[5]
Ugyanakkor nemcsak a politikusok és a közéleti szereplők, hanem maga a közönség is mind szélsőségesebb és elfogultabb, ráadásul ezt mindenféle szégyenkezés nélkül teszi. A tisztelt nagyérdemű félrenézős asszisztálása mellett új játék folyik a régi helyett. Korábban ez ugye a „mi kommunistáink jobbak a ti kommunistáitoknál” játszma volt, manapság viszont a „mi pedofilunk jobb a ti pedofilotoknál” című mérkőzés zajlik.
Sajnálatosan meg kell állapítsuk, megint sikerült a Nyugatról a rosszat, az egyre mélyülő társadalmi polarizációt honosítanunk. Van azonban egy lényeges, mondhatni kardinális különbség a nagyvilágban zajló nagy háború és a mi kis csetepatéink között.
Ők ezt megengedhetik maguknak. Mi viszont nem.
Ne legyenek illúzióink a nyugati, demokratikusnak mondott társadalmakban tapasztalható hatalomgyakorlási technikákat illetően. Főképpen ne essünk a megfellebbezhetetlen értékítéletű fotelharcos önelégült moralizálásának hibájába. Nincsenek már erkölcsi normák. A politikacsinálás a modern demokráciák korában soha nem volt még ennyire a cinizmus, a gátlástalanság és a kapzsiság terepe. A négy-öt éves megmérettetés korában hosszútávú politikai programokat megvalósítani szinte lehetetlen. A hatalmon maradás lett gyakorlatilag a politikai tevékenység egyetlen célja, mondhatni öncélja, szorosan követve az ott töltött idő maximális „kihasználásával”.
A huszonegyedik század valósága az, hogy a politikai tevékenység egyedüli mércéje annak a valóságban is lecsapódó, konkrét eredménye. Orbán Viktor hatalomtechnikai eszköztárát ezért hamis, félrevezető és kontraproduktív lenne erkölcsi dimenziókban vizsgálni. Nem lehet egy katonát a csatába küldeni azzal az instrukcióval, hogy ne lőjön, mert az csúnya dolog és erkölcstelen!
Várkonyi Zsolt
(folytatjuk)
A véleményrovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a Magyar Jelen szerkesztőségének álláspontját.
[1] https://www.bitcoinbazis.hu/uk-szolasszabadsag-problema/
[2] Kornis Mihály: „Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!”
[3] https://index.hu/belfold/ugynok4937/?token=8759c7437f28daacdf33e601a93a345a
[4] https://index.hu/tech/2024/11/17/elon-musk-x-bluesky-kozossegi-media/
[5] https://www.theguardian.com/technology/2024/nov/12/us-election-bluesky-users-flee-x-twitter-trump-musk
Kiemelt fotó: MTI – Soós Lajos
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
