Raffay Ernő történész írása a Magyar Jelenen.
A 12. kerület polgármestere a megtévesztő régi módszerhez fordult: kijelentette, hogy a Turul-szobor szerepének megítélését történészekből álló bizottságra bízza, s ennek álláspontja alapján dönt a szobor sorsáról. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a baloldali (liberális és/vagy szocialista) vezetők kizárólag baloldali, a magyar érdekkel erőteljesen szembenálló történészeket szoktak megbízni „pártatlan” álláspont kidolgozásával.
Ha megvizsgáljuk azokat a tudományos intézményeket, ahonnan föl szokták kérni az ítéletmondó történészeket, jellemző végeredményre jutunk.
A Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályába tartozó történész akadémikusok 1948 óta megszakítás nélkül kizárólag baloldali ideológia szerint írják műveiket. 1990-ig mind kommunisták voltak, ám ez év tavaszán, egy szép napon reggel 6-kor fölébredtek és – láss csodát – liberálisnak érezték/nevezték/tartották magukat. Olyan nagy csoda persze nincs e folyamatban, ugyanis a szocializmus és a liberalizmus elsőfokú unokatestvérek. A 19-21. században három ideológia harcol egymás ellen. A két baloldali (szocializmus és liberalizmus) szinte mindig legyőzi a harmadikat, a konzervatív világfölfogást. A jelenlegi MTA-n is ez a helyzet: a történész akadémikusok vagy volt kommunisták, sőt MSZMP központi bizottsági tagok, vagy hirtelen lett liberálisok. Ők, a kialakított rendszer szerint minden évben javaslatot tesznek arra, hogy az összes többi történész közül ki legyen az MTA levelező tagja. Szabadon, bárki lehet, – kivéve konzervatív történelemszemléletű tudóst. Az MTA, bármelyik kormány hivatali ideje alatt balos, ultrabalos zárvány a hazai tudományos életben. Elképzelhető, hogy ha egy polgármester „szakmai” tanácsot kér ezektől, milyen tartalmú álláspontot adnak számára. Erre aztán lehet hivatkozni, mint „pártatlan, tudományos szakvéleményre”.
A történettudomány következő grádicsa a korábban az MTA alá tartozó, most kicsit más rendszerben működő, ám azonos személyi állománnyal működő akadémiai tudományos intézetek tevékenysége. A történészek a korábbi akadémiai intézetekbe az MTA-hoz hasonlóan kerülhettek: egy-két szoros kivételtől eltekintve mindegyik történész valamelyik (általában a liberális) fölfogás híve volt a „rendszerváltozás” óta, s az napjainkban is. Tőlük szakvéleményt kérni éppen olyan végeredményt hoz, mint az MTA esetében: a baloldali, magyarellenes álláspont borítékolható.
Történészek százai dolgoznak az állami és egyházi fönntartású egyetemeken is. Az itteni az új- és legújabbkori történelem tanszékek munkatársai igen kevés kivétellel a baloldal két csoportjához tartoznak, s ez a helyzet nemcsak a professzori, hanem a tanársegédi szinten is: amilyenek a vezetők, olyan az utánpótlás. A jelenlegi kormány egyetem-átalakítása, az alapítványi működés kizárólag a vezetésre vonatkozik, s nem jelent mást, csak hogy kormánypárti politikusokat tesznek az alapítványok vezető testületébe, havi sokmillióért, azonban a tanszékeken megmarad a balos vezetés és tudomány-művelés. Mind az állami, mind a két egyházi fönntartású egyetemre jellemző, hogy szabályosan üldözik a nemzeti fölfogású hallgatókat és a kis számú konzervatív oktatót. Fideszes bukott politikusokkal és szolgalelkű tudósokkal nem lehetséges modern tudományegyetemet létrehozni. Az MCC nevű kormánypárti szervezet pedig egyenesen a mameluk-világ, a szolgalelkűség gyártó-központja.
Az önmagát nemzetinek és kereszténynek mondó budapesti kormány saját tudományos intézeteket is létre hozott, amelyek feladata a kormány által elfogadott alapító okiratok szerint a nemzeti érdek és a kereszténység képviselete és védelmezése. Amiatt azonban, hogy a kormánypártoknak nem, vagy alig voltak történészei, ahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy készpénzért megvásároltak tudósokat, akik valóban többmilliós fizetésért vállalták új intézmények megszervezését és vezetését. E vezetők több, mint 90 százaléka az akadémiai világ elavult, nemzetellenes, baloldali ideológiát képviselő nagy csoportjából érkezett a „jobboldalra”, aminek az lett a következménye, hogy minden maradt a régiben: új jelszavak alatt régi, baloldali, zömmel áltudományos, illetve egyenesen tudományellenes tevékenységet folytatnak. Illetve van még egy fontos szempont, ugyanis a kormány által alapított egyik-másik intézménybe bekerült kevés nemzeti-keresztény világnézetű tudós fizetését a létminimum körüli, inkább alatti összegen tartják, s ha ez valakiknek esetleg nem tetszik, vagy „kirúgják”, azaz lehetetlenné teszik a megélhetését, vagy, éppen a havi kicsiny munkabérért rákényszerítik rabszolgamunka végzésére, és a hatalmas fizetésű vezetők erkölcstelen kiszolgálására. (Nyomatékos megjegyzés: e sorok írójának ez utóbbi állításaira nézve sok tényszerű bizonyítéka van: alkalom adtán kész történetek, nevek, fizetések, fenyegetések, kirúgások és megalázások konkrét ismertetésére a nyilvánosság előtt.)
Ha esetleg egy polgármester ezektől az intézetektől kér „pártatlan” szakvéleményt, biztos lehet benne, hogy a jelenlegi kormány hivatalos álláspontját kapja, leírt szakvéleményként.
Mit tehet tehát egy olyan polgármester, akit esetleg egy tényleges szakvélemény érdekel, s nem ideológiák és/vagy pártérdekek alapján kialakított propaganda-iromány?
Raffay Ernő
A Magyar Jelen megkérdezte Raffay Ernőt, vállalna-e munkát a Turul-szobor megítélését vizsgáló, megalkotó történész-szakbizottságban? A történész igennel válaszolt, hiszen – állítása szerint – az ő fölkérése azt jelentené, hogy talán lassan változik a helyzet egyes politikai ügyek megítélésében. Álláspontja szerint véleményének kikérése a magyar és keresztény álláspont nyilvánosságra jutását jelentené.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
