Ma van a legendás angol-magyar évfordulója, egyben a magyar labdarúgás napja is. Hosszasan lehetne boncolgatni, miért éppen a „hathárom” lett a magyar futball legemlékezetesebb mérkőzése. Sokan meg is tették már, ezért én csak kósza gondolatfoszlányokat villantok most fel hétfőn délelőtt.
Érdekes, hiszen mind a tét, mind az eredmény szempontjából születtek sokkal nagyobb diadalok, melyekre aztán alig emlékszik már bárki. Nem lehet tehát pusztán sportszakmai indokokkal, társadalmi és politikai viszonyokkal magyarázni, hogy miért lengi be olyan erős mítosz nem csak a „hathármat”, de az Aranycsapatot is, hogy több, mint fél évszázaddal később a megannyi vers, film, irodalmi mű és zeneszám mellett egy ilyen monumentális falfestést kapjon az a futballmeccs 1953. november 25. délutánjáról.
Az ezer négyzetméteres falfestmény a Rumbach Sebestyén utcában található (Fotó: Neopaint)
Valami más, valami több volt abban a magyar csapatban, azokban a labdarúgókban. A magyarság huszadik századi történelmének esszenciája sűrűsödött össze talán Puskásékban és tört fel „az évszázad mérkőzésén”. A csapaté és a nemzeté, melynek mostoha és viszontagságos, nem egyszer ellenséges körülmények között kellett megőriznie tartását, méltóságát, és amely mindeközben játszi könnyedséggel tudott világraszóló győzelmeket aratni. Éppen, mint 1953. november 25-én a Wembleyben.
A Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán felállásban pályára lépő együttes nem csak a sport históriás könyvébe, de a magyar történelem arannyal átitatott lapjaira röpítette azt a mérkőzést, a győzelem pedig a 10. századi európai hadjáratok sikereivel, a pozsonyi csatával vagy éppen a nándorfehérvári diadallal került egy polcra a nemzet kollektív emlékezetében.
A Londonban pályára lépő csapatba hét labdarúgó (Grosics, Lóránt, Bozsik, Puskás, Budai II., Kocsis, Czibor) érkezett Kispestről, a korszak legjobb magyar klubjából, melynél jobb sokak szerint akkoriban a világon sem akadt. Ironikus is lehetne, de inkább csak tragikus, hogy amikor ezeket a sorokat a Kedves Olvasó monitorára, kijelzőjére vetem éppen, már készülődök a hétfő este 20 órakor kezdődő Kisvárda-Honvéd találkozóra. A meccsre, melyet Puskás, Bozsik és megannyi klasszis játékos nevelőegyesülete a magyar másodosztály utolsó helyéről várhat. Kifosztva, megalázva, eltiporva.
Kiemelt kép: egy körúti vendéglátóhelyen szurkolók hallgatják az „évszázad mérkőzését”
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
