Egy oltatlan katona kálváriája

A covidizmus időszaka alatt megtapasztalhattuk, milyen az, mikor teljesen hülyére veszi a népet a hatalom. Gyakorlatilag nem volt olyan ember az országban, akire ne próbálták volna meg ráerőltetni a kísérleti stádiumban lévő, korrupt módon beszerzett vakcinákat. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy az egyik legaljasabb módon a katonákat, honvédjeinket erőszakolták rá az oltás felvételére. Azonban bármekkora kényszerítésnek is voltak alávetve, bárhogyan voltak ellehetetlenítve, így is akadtak, akik ellenálltak. Interjúnk alanya jelenleg is pereskedik az igazáért, de azt nem is gondolnánk, mekkora fordulatokkal járhat egy oltatlan katona kálváriája.

Kezdjük az elején: miért nem vette fel az oltást, mindenféle kényszerítés ellenére?

Azért nem vettem fel az oltást, mert 2021 tavaszán átestem ezen a Covidnak nevezett betegségen, kórházba is kerültem kétoldalú tüdőgyulladással. Ezt követően rendszeresen mérettem az ellenanyagszintemet és még a kirúgásom pillanatában is nagyon magas volt, 10-szer annyi, mint a minimum szükséges szint. De sajnos a természetes immunitás nem volt elfogadott, és ezt rettentően igazságtalannak tartottam.

Annak ellenére jártak el így, hogy maga Müller Cecília nyilatkozta azt 2021 májusában, hogy a betegségen átesőknek erősebb az immunitása, mint az oltottaknak.

Valami szürreális, amit át kellett élnünk, mert logikus döntést hoztunk. Nem oltásellenes vagyok, csak a tényekre támaszkodtam.

Közel száz honvéd indított pert a Covid-időszakban elkövetett ámokfutás következtében, legtöbben a Magyar Honvédség, mint szervezet ellen. Ön azonban egyéni pert, méghozzá büntetőeljárást indított a parancsnokhelyettesével szemben.

Így van, R. Zoltán ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnokhelyettese ellen indítottam pert. Ez 2022 február végén történt.

2021 őszén még aktív állományú tag voltam, tűzoltó gépjárművezetőként szolgáltam. November 23-án R. ezredes lejött hozzánk a szertárba tájékoztatást tartani, hogy milyen jogi következmények származhatnak abból, ha valaki nincs beoltva. Az 599/2021-es kormányrendeletet ismertette, miszerint aki nem oltatja be magát, annak egy évre fizetetlen szabadságra kell mennie, tehát ez esetemben a 2022-es évre vonatkozott volna.

Egy bajtársam megkérdezte az ezredest, hogy lehet-e majd másodállást vállalni az illetmény nélküli szabadság idején, melyre azt az egyértelmű választ kapta, hogy nem, sőt be se adjuk a kérelmünket, mert úgyis el fogják utasítani.

Erre nekem igencsak kikerekedett a szemem, ugyanis van két pici gyerekem. Elgondolkodtam, hogy ha illetményt nem kapunk, leszerelni pedig a különleges jogrend miatt nem lehet, de nem is dolgozhatok máshol, akkor mégis hogyan tudnék gondoskodni a gyermekeimről? Hogyan gondoskodjak róluk, ha mindenféle bevételi forrásomtól megfosztanak? Hogy fizessem a számláimat?

Elég abszurd helyzet. Hogyan talált belőle kiutat?

Mindezek ellenére 2021 decemberében mégis beadtam a kérelmet Dr. K. József dandártábornokhoz – ő volt akkoriban a parancsnok a bázison -, mert egyrészt dolgozni akartam, másrészt kíváncsi voltam, hogy tényleg elutasítják-e, vagy csak túlzott az ezredes. De sajnos nem túlzott, valóban elutasították a kérelmem, mindenféle mérlegelés, indoklás nélkül…

Már a kérelmem beadása előtt elkezdtem állást keresni magamnak, és január 4-én már munkába is álltam autóbusz-vezetőként Szolnokon az egyik személyszállítással foglalkozó cégnél. A számláimat fizetni kell, a gyerekekről gondoskodni kell, nem tehetem meg, hogy ne dolgozzak sehol, engedély ide vagy oda.

2022 január elsejével mi, oltatlanok átkerültünk a Magyar Honvédség Személyzeti Csoportfőnökségéhez, egész pontosan K. István ezredes parancsnoksága alá. Azt az információt kaptuk, hogy aki nem oltatta be magát, de szeretne dolgozni, az hozzá fordulhat új kérelemmel.

Természetesen hozzá is beadtam a kérelmem január 11-én, és onnan már pozitív elbírálást kaptam.

Február végére megkaptam az erről szóló hivatalos iratot – viszont ez a közel két hónap azért elég körömrágós volt, hiszen a XXI. században azon kellett izgulnom, hogy megbüntetnek-e azért, mert engedély nélkül dolgozom, adót fizetek, és gondoskodom a gyermekeimről. Tehát aki azt mondja nekem, hogy nem történt jelentős érdeksérelem, az hazudik (a későbbiekben ennek a kijelentésnek kiemelt szerepe lesz – a szerk.).

Végül is mondhatnánk, hogy megoldódott a dolog. Mi motiválta arra, hogy mégis az igazságszolgáltatáshoz forduljon?

Úgy gondolom, hogy minden egészségesen gondolkodó apuka kiáll a gyerekeiért és tűzbe megy értük. Álláspontom szerint a parancsnokhelyettes szándéka az volt, hogy a másodállás megtiltásával kényszerítsen az oltás felvételére. Ő mondta nekünk azt, hogy nem dolgozhatunk, be se adjuk a kérelmet – de akkor még azt hittem, hogy ezt ő találta ki, ezért kényszerítés vádjával feljelentettem a Katonai Ügyészségen 2022 februárjában. Nem meglepő módon az Ügyészség elutasított, mert szerintük nem történt bűncselekmény. Erre én tettem egy panaszt, de azt is elutasították.

De nem álltam meg itt, indítottam egy pótmagánvádas eljárást 2022 júniusában, kerestem egy jogi képviselőt, aki szerencsére vállalta is az ügyem. Tehát ez az eljárás már a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa alá tartozott. Meg is történt az előkészítő ülés, majd a 2022. november 8-i tárgyalási nap, ahová tanúnak azt a bajtársam vittem, aki megkérdezte R. Zoltán ezredest a szertárban, hogy lehet-e másodállást vállalni, ő természetesen elmondta az igazságot.

Ezen a meghallgatáson R. ezredes úr vallomásában elismerte, hogy ő ugyan valóban ezeket a dolgokat mondta el nekünk, de felsőbb utasításra tette mindezt. Állítása szerint a Honvédség vezetősége adott ki egy szóbeli utasítást, hogy azt kell felénk kommunikálni, hogy aki nem oltatja be magát, annak nem engedélyezik a másodállást.

Kiderült tehát, hogy ez a Magyar Honvédség vezérkarának volt az állásfoglalása, utasítása. Természetesen tippem van, hogy ki lehetett ennek az egésznek az értelmi szerzője, mindenki tudja, ki volt akkoriban a vezérkari főnök, de R. ezredes nem mondott konkrét neveket.

Lett bármi következménye ennek az elhangzott információnak?

Egyelőre nem. Egy szó, mint száz, felmentette őt a bíróság, mert szerintük sem történt bűncselekmény, illetve úgy ítélték, hogy az a tájékoztatás, amit ő adott nekünk ’21 novemberében, az jogszerű volt. Úgy ítélték meg, hogy nem történt kényszerítés, hiszen jelentős érdeksérelem nem állapítható meg… Viszont én nem azt támadtam, hogy ő megtartotta nekünk azt a tájékoztatást, hanem annak a tartalmát, szóval az én álláspontom szerint a Katonai Bíróság csak egy ürügyet keresett, hogy kimoshassa őt ebből és felmenthessék.

És itt jön a legextrémebb része a dolognak: fellebbeztünk, majd megkaptuk az idéző végzést, hogy Katonai Tanács keretein belül fog megtörténni a másodfokú tárgyalás, magyarul egy zárt ülés lesz, amin se én, sem a jogi képviselőm nem vehetünk részt. Hozzátették azonban, hogy a Be. 598. § (5) pontja szerint kérhetjük az ügy nyilvános tárgyalását. Ezt nyolc napon belül meg is tettük.

Igen ám, de teltek a hetek, és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy megérkezett a másodfokú ítélet. Értetlenül néztük egymást a jogi képviselőmmel, hogy ez mégis mi? Tényleg eljárási szabályt szegett a másodfokon eljáró Katonai Tanács?

A nyilvános tárgyalásra vonatkozó indítványunk miatt ki kellett volna jelölniük egy újabb tárgyalási napot, erről értesíteni minket, de mindezt nem tették meg.

Nyilvánvalóan ezt sem hagytam szó nélkül, megírtam az alkotmányjogi panaszomat 2023 nyár közepén, melyet be is fogadott az Alkotmánybíróság. Ironikus módon pont 2024. június 4-én született meg a határozat arról, hogy megsemmisítették a másodfokú döntést, de nem arra hivatkozva, hogy nem vehettem részt a tárgyaláson, és a jogi képviselőm sem, hanem arra, hogy a Katonai Tanács nem értesített minket arról, hogy miként bírálta el az indítványunkat. Magyarul azért, mert nem küldtek nekünk értesítőt arról, hogy itt és ekkor lesz az új tárgyalás, várjuk önöket.

Az egésznek az lett a következménye, hogy a megsemmisített másodfokú döntés miatt egy új tárgyalási nap lett kijelölve, ami most volt szeptemberben. Természetesen ismét indítványoztuk, hogy nyílt tárgyalás legyen, de nemes egyszerűséggel arról értesítettek minket, hogy itt bizony Katonai Tanács fogja tárgyalni az ügyet zárt ülésen.

Ezzel ugyan nem követték el azt a – véleményem szerint szándékos – hibát, mint az előző alkalommal, de újfent megsértették azt az Alaptörvényben rögzített jogomat, mely miatt korábban valójában az Alkotmánybírósághoz fordultam.

Meddig érdemes elmenni egy ilyen kilátástalan küzdelemben? Nem fordult meg a fejében, hogy feladja?

Bármilyen bürokratikus akadályokkal, jogsértésekkel próbálkoznak, engem nem fognak eltántorítani az igazam bizonyításától. Újabb alkotmányjogi panaszt nyújtottam be, és itt tart most az ügy, erre várom a választ több, mint egy hónapja. Arra az esetre is van tervem, ha esetleg azt elutasítanák.

Ezek után nem tudok másra gondolni, mint hogy a hatóságok egymást mosdatják, hiszen ha a bíróság kimondta volna, hogy bizony ez az ezredes bűnös, akkor felmerült volna a kínos kérdés, hogy a Katonai Ügyészség mégis hogy végezte a dolgát.

A legnagyobb ütőkártya a kezemben R. Zoltán vallomása, miszerint fentről kapta az utasítást, illetve azóta lett még egy.  Dr. K. József dandártábornok, aki elutasította a másodállási kérelmem. Ellene írásos bizonyítékaim is vannak. Mert az egy dolog, hogy elutasítja a kérelmet, de azt alaposan meg kellene indokolni, és csak abban az esetben utasíthat el, ha a más kereső tevékenység ellentétes a honvédelmi szervezetek feladataival vagy a szolgálat kötelességszerű, pártatlan ellátását, illetve a honvédelmi szervezetek tekintélyét veszélyezteti.

Na hát az én esetemben egyik sem állt fent, mivel illetmény nélküli szabadságon voltam, tehát semmilyen szolgálatot nem láttam el, illetve az autóbusz-vezetés sem ellentétes tudtommal a Honvédség elveivel. Ennek ellenére mérlegelés nélkül mégis elutasította a kérelmem, egyértelműen felsőbb utasításra.

Ráadásul erre jogi felhatalmazást sem kapott. Novák Előd országgyűlési képviselő 2023. július 9. napján azzal a kérdéssel fordult a Honvédelmi Miniszterhez, hogy kapott-e a Magyar Honvédség felhatalmazást arra vonatkozóan, hogy a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnokok mellőzzék a más kereső tevékenység benyújtásával kapcsolatos eljárási/mérlegelési jogukat és kötelezettségüket, és ha igen, akkor milyen jogszabály tette azt lehetővé, hogy ezt megtegyék?

Erre a miniszter válasza az volt, hogy az érintetteknek mind jogi, mind elvi lehetőségük fennállt a másodállás vállalásához. Ez teljesen ellentmond az R. ezredes úr által tett vallomásnak!

Ilyen világot élünk: a XXI. században, Európa szívében azon kell aggódnia az embernek, hogy megbüntetik-e azért, mert dolgozni akar, mert adót fizet, mert gondoskodik a gyermekeiről… ugyanis az engedély nélküli másodállás eljárást von maga után, de a bíróság szerint ezzel nem történik érdeksérelem. Arról pedig ne is beszéljünk, milyen színvonalon zajlott a tárgyalás… A bíró egy alkalommal belevágott a szavamba, nem hagyta, hogy végigmondjam a kérdésére adott választ, és amikor ezt jeleztem felé, azt kaptam válaszul, hogy nehogy már én mondjam meg, hogyan kellene ennek a tárgyalásnak zajlania, nehogy egymillió forintig terjedő rendbírsággal sújtsanak…

Robert F. Kennedy Jr. lett megnevezve az Egyesült Államok következő egészségügyi minisztereként. Ugye róla tudjuk, hogy éles kritikái voltak a Covid-időszak alatti intézkedésekkel kapcsolatban, ide értve az oltások kényszerítését is. Adhat egy kis reményt ez a fordulat?

Igen, de azért 100 százalékban nem hiszek bennük. Úgy vagyok vele, hogy ami már elmúlt, az a biztos, tehát ígérgetni könnyű az elején, meglátjuk mi az, amit betartanak abból, amit ígértek. Nyilván egy kis reménnyel tölt el, hogy a hatása kiterjedhet akár Európára és Magyarországra is, de azért nem élem bele magam. Ahogy látom a hazai hatóságok munkáját, nagyon kemény fába vágtuk a fejszénket. Nem tudom, hogy bárhonnan érkező hatás át tudja-e ütni a határunkat. Mindenesetre a szlovákiai fejlemények is bizakodásra adnak okot.

Akár ez az ügy is lehet az, ami megtöri a jeget.

Állok elébe. Sokan kérdezték, hogy miért csinálom, meg hogy hogy bírom, hát megmondom őszintén, nehezen. Egyrészt anyagilag, mert ezt valahogy finanszíroznom kell, és a családomra sokkal szívesebben költeném ezt a pénzt, másrészt lelkileg, hiszen érzem a zsigereimben az igazságtalanságot. Erőt próbáló ez a küzdelem. Nehezebb mint a 20 évnyi szolgálat. Viszont ezúton szeretnék köszönetet mondani a feleségemnek a lelki támogatásért.

Több, mint egy évet dolgoztam a Volánnál. Hoztam egy felelős döntést és otthagytam, mert éreztem, hogy nem nyugodtan vezetek a jogtalan kirúgásunk körüli kálvária, valamint a hatóságok hozzáállása és igazságtalansága miatt.

De feladni már nem fogom, míg az igazság utat nem tör magának.