Amikor valaki állást keres, könnyen lehet, hogy talál is a maga számára megfelelőt, olyat, ahol szívesen dolgozna. Ahhoz azonban, hogy megkapja a hőn áhított pozíciót, egy meggyőző és informatív önéletrajz benyújtása szükséges a leendő munkaadója felé.
Gondoljuk el, ott vagyunk, hogy megtaláltuk a számunkra jónak kinéző állást, ülünk a tasztatúra előtt, s azon gondolkodunk, a nevünkön kívül mi mást is tudnánk beírni a munkáltatónak beadandó önéletrajzba? Sajnos,, sokan kellő tudás hiányában már ezen az első lépcsőfokon elbuknak – ami azt jelenti, személyes beszélgetésre már be sem hívják őket, így az állás számukra elérhetetlen – nekik szeretnénk segíteni az alábbi összeállítással. Mit írjunk bele, és mit ne, milyen hosszú legyen, legyen-e melléklete, tegyünk-e hozzá fotót és milyet? Megannyi kérdés, amikre bízunk benne e cikk elolvasása után már könnyen választ fog tudni adni minden olvasónk.
Az önéletrajzzal szembeni követelményeket érdemes két részre bontani, tartalmi és formai részre. A formaival kezdve választhatunk sablon szerint megírt, vagy önállóan, kreatívan megírt önéletrajzot. Az viszont alapkövetelmény mindkét esetben, hogy az elkészített anyagunk jól strukturált, maximum egy-két oldalas legyen. A kifogástalan helyesírás, az elütés mentesség is kívánalom kell hogy legyen, ezért javasolt átfuttatni egy helyesírás ellenőrző programon, illetve olyan valakivel átolvastatni az általunk megírt anyagot, aki friss szemmel ki tudja szúrni azokat a hibákat, amin mi átsiklottunk.
Nagyon fontos, hogy valamivel megpróbáljunk kiemelkedni a beadott önéletrajzok tömegéből. Ez lehet például mondjuk egy karriercél, amit megfogalmazunk az önéletrajzunk elején, vagy akár a fejléc részében. Ha sablont használunk, azt a HR-s könnyebben végig tudja futtatni magában, könnyen megtalálja, hogy a jelentkezőt így hívják, ez a végzettsége, itt dolgozott eddig, és így tovább minden fontos adatot. Nagyon jó sablonok vannak az interneten, amik erre a strukturált, picit szellősebb, maximum kétoldalas hosszra épülnek, ami nagyon jó, de mégis valamilyen szinten ezt egyedivé kell tenni. Ez nem azt jelenti, hogy használjunk rikító rózsaszínt, vagy tegyünk bele egy bulin készült szelfit magunkról. inkább a karriercél feltüntetésével, az eredményeink kiemelésével, vagy akár az elfoglalt pozíciókban az elvégzett feladatok taglalásával.
A formai dolgoknál említjük meg az önéletrajzhoz adott – amit mindenképpen javasolt a siker érdekében csatolni – fényképet is. Elég egy igazolványkép méret, ami igazából egy pozitív arcot tükröz. Ne vágjuk ki magunkat családi képekből, ne legyen szelfi, vagy bulis kép, inkább kérjünk meg egy ismerőst – ma már nem kell ehhez műterem – hogy a telefonunkkal fényképezzen le minket. Egy jól eltalált fénykép, ami tényleg a karakterünket ki tudja emelni, nagyban segít a kiválasztás tekintetében. Alapvetően annak nincs jelentősége, hogy mosolygunk-e rajta, vagy komoly arcot vágunk, de ha például egy konzervatívabb szakmában jelentkezünk állásra – ilyen például a bankszakma, vagy a bírósági, gyógyszerészeti pálya – ne feltétlenül mosolygóst válasszunk. Más helyeken viszont, amikor valaki egy picit elmosolyodik a képen, az azért sok mindent tud jelenteni, mondjuk azt is, hogy egy vidámabb, optimistább karakter a jelentkező.
A hölgyek előszeretettel hívják segítségül, a minden telefonon ott lapuló retusáló programot, de ezt is érdemes módjával használni, több mint kellemetlen, amikor behívnak valakit személyes interjúra, s szinte egy egészen más valaki jelenik meg, mint aki a képen látható volt. A fényképnél tehát lényeg a hitelesség, a jelenkori állapotunk, kinézetünk bemutatása.
Tartalmi vonatkozásban – bár ez nyilvánvaló, mégis előfordul – semmiképpen ne felejtsük el megadni az elérhetőségeinket, hogy a munkaadó értesíteni tudjon minket a döntéséről.
Míg régebben a mindenre kiterjedő, hosszabb önéletrajzok voltak gyakoriak, manapság egész más a helyzet. A HR-s kolléga első körben 5-10 másodpercet szán egy-egy jelentkező önéletrajzára, ez alatt kell felkeltenünk úgy a figyelmét, hogy ne lapozzon egyből tovább. Legyenek ezért benne felsorolva az eddig elfoglalt pozícióink, azon belül jelezzük, hogy milyen feladatokat végeztünk, ezeket részletesen írjuk is le. Koncentráljunk 3-4 – tehát ne tizenötöt soroljunk fel, mert az úgysem hihető – tényleg erős, mondhatni szuperképességünkre, amik segíthetnek azt a pozíciót, amit megpályázunk, elnyerni. Ezen túlmenően, ha valahol, valamelyik eddigi munkahelyünkön komoly eredményt értünk el, akár valamilyen díjat elnyertünk, akkor azt is tüntessük fel. Legyünk büszkék arra, amit eddig elértünk!
A végzettségünket természetesen tüntessük fel, de nem szükséges mellékletben csatolni ezek dokumentumait. A végzettséget igazoló dokumentum az legközelebb majd akkor lesz kötelező érvényű, amikor valaki belép a munkahelyre, tehát ezeket az okmányokat akkor kell majd magunkkal vinni. Addig tökéletesen megfelel, hogyha csak beírjuk, hogy adott egyetemen milyen szakon végeztünk, mi a képesítésünk.
Ha fizetési igény megadása is kérés volt a kiírt pályázatban, akkor alapvetően azt adjuk meg. Ennek nagyon egyszerű az oka, a pályáztatók szeretnék elkerülni úgymond a lyukas köröket, ne a személyes interjún derüljön ki, hogy a bérigény áthidalhatatlan távolságot jelent.
Van, ahol idegen nyelvű pályázatot kérnek, erre is figyeljünk oda. Ha mondjuk, angolt kérnek felesleges mellé a magyar és fordítva. viszont ha mind a két nyelven kérik, akkor azokat úgy adjuk is be. Előfordul, hogy nem csak önéletrajzot kérnek, hanem motivációs levelet is mellé, erre is figyelnünk kell, és mindenképpen csatolnunk hozzá.
Röviden összefoglalva, a siker érdekében minimum követelmény, hogy minden pályázatban kiírt – formai és tartalmi – követelménynek feleljünk meg, máskülönben csak a saját és a munkáltató idejét fecséreljük. Ehhez az is hozzátartozik, hogy teljesen felesleges információkat – nehéz gyermekkor, családi problémák, irreleváns hobbijaink részletezése stb. – ne közöljünk az önéletrajzban. Az életrajz – azon kívül, hogy mi rendelkezünk a munkáltató által elvárt szakmai, végzettségi követelményekkel – tartalmilag, formailag legyen összeszedett, informatív, jól áttekinthető – lehetőleg hibamentes – mert akkor jó eséllyel pályázhatunk arra, hogy ott lehetünk a következő körben is, a személyes beszélgetésen.
Arról pedig, hogyha eljutunk ide „milyen arcunkat mutassuk majd” következő írásunkban fogunk részletesebben kitérni.
Az anyag összeállításában nyújtott szakmai segítségért ezúton mondunk köszönetet, Katkics Attilának az SBSCONS üzleti és személyzeti tanácsadó vállalkozás alapító tulajdonosának, HR-szakértőnek.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
