Másfél évvel ez előtt bombaként robbant a hír, hogy a Liverpool 75 millió euróért leigazolta az RB Leipzig magyar középpályását, Szoboszlai Dominikot. Már maga a hír is szenzáció volt, hiszen idejét nem tudni, mikor volt utoljára, hogy egy magyar játékos egy top klubhoz szerződjön. Minden normális ország népe egyként örülne a hírnek, és együtt szorítana nemzettestvérük sikeréért. No, de nem Magyarországon.
Hazánkban sajnos van egy markáns magyargyűlölő réteg, akiknek személyes frusztrációt okoz minden magyar siker, és valami beteges, perverz kéjjel várják eme felemelkedett magyarok felsülését, bukását. Ők voltak azok, akik 2016-ban megállás nélkül fröcsögtek a magyar válogatott Eb-menetelése idején, olyan baromságokat összehordva, hogy csak azért nem kaptunk ki 5-el Portugáliától, mert „ők okosan taktikáztak”, kiszámolták, hogyan kerüljék el a belgákat, meg a nehéz ágat, ellentétben velünk.
Úgyis padozni fog!
Ugyanezen csoport mászott elő ismét a bérházi lakása, vagy a romkocsmák félhomályából, hogy Szoboszlai leigazolásának hírére megcsillanthassa „futballszakértelmét”, elmagyarázva a sok büszke magyarnak, hogy felesleges itt ünnepelniük, hiszen Klopp „iszonyatosan mellényúlt”, Szoboszlai „úgyis padozni fog”, majd a szezon felénél eladják.
Ehhez képest Szoboszlai a Liverpoolba szabályosan berobbant. Klopp utolsó szezonjának első felében az erőn felül teljesítő játékosok között is kiemelkedőnek számított. Csapattársai csak úgy jellemezték, mint „egy született labdarúgó”. Aztán jött a túlterhelésből fakadó sérülése, majd az idő előtti pályára küldéséből adódó formavisszaesés, és szenvedés. Ez az időszak volt magyarországi károgóinak a „mézes hetek” periódusa, ahol együtt kéjeleghettek a magyar játékos szenvedésén. Szoboszlai formája a csapatéval együtt hanyatlott, a szezon végi összeomlás pedig elkerülhetetlenné vált. Így, sajnálatos módon, nem sikerült trófeákkal búcsúztatni a modernkori Liverpool legnagyobb menedzserét. Ekkortájt nem győzték hangoztatni, „Szobo hamarosan mehet az NBI-be, mert értelmes menedzsernek nem kell majd”.
Majd Slot eladja!
Az edzőváltás híre óriási bizonytalanságot váltott ki a liverpooliak körében, senki sem tudta, mi lesz ezután? Kedvenc károgóink meg is jelentek, hogy a világ tudtára adják, Klopp tulajdonképpen egy kókler, Slot viszont érti a dolgát, ő majd kiteszi Szoboszlait, félévkor pedig eladja. Legnagyobb bánatukra az edzőváltást követően nem egy hozzájuk hasonló hungarofób került a Liverpool kispadjára, hanem egy holland mester, aki kihozta a maximumot a magyar csodagyerekből.
Ez persze nem törte meg kedvenc károgóinkat, hiszen mi van akkor, ha Szoboszlai jól játszik, esetleg a találatával vezet a csapat? Alibi meccs volt amúgy is!
Elvégre a Premier League mérkőzések arról híresek, hogy “tét nélküliek”, így viszonylag könnyű gólt szerezni. Sőt, még hagyják is az ellenfélnek. Zoltánunk pedig tudni véli, hogy azért lehet “Szoboszkai” a Liverpool legjobbja, mert “elég szar az egész csapat”.
Ha pedig megjelenik egy lapszemle arról, hogy csak az elmúlt másfél évben mennyit fejlődött a magyar középpályás, akkor OKJ-s képzéses szakértőink egyből a “megvezetett, buta magyarok” segítségére sietnek, hogy tudtukra adják, ezek a szakértők nem értenek hozzá annyira, mint ők.
Egykori, itt ragadt kádárista panellakók például megszakértették, hogy az “Angol ligához” Szoboszlai túlságosan gyenge, az nem neki való. Legfeljebb egy átlagos játékos, semmi más. (Janos ráadásul, hogy emelje elemzése színvonalát, a vesszők és pontok elé következetesen szóközt tesz, hogy még komolyabban vegyék.)
Akad olyan is, aki elismeri, a klubjában tud focizni, de gyorsan hozzáteszi, hogy “a válogatottban viszont elfelejt”. Hiszen, ha csak jót mondana róla, még a végén kiütéses lenne.
A frusztrált magyargyűlölők becsületére legyen mondva, hogy igazi, elszánt fröcsögők, akik másfél éve kitartóan szidják Szoboszlait, s olyan apróságok sem tántorítják el őket, mint a tények, a statisztikák és a szakértői vélemények.
Mit mondanak a valódi szakértők?
Azt már láttuk, hogy a magyar nyelvet használó romkocsmás, illetve telepi futballszakértők tudni vélik, hogy Szoboszlai Dominik egy “túlsztárolt, tehetségtelen senki”, aki hamarosan mehet az NB III-ba ugrálni, mert a Liverpool rövid úton meg fog válni tőle. Ha ennyi ember ilyen “élesen látja a dolgokat”, akkor ezek bizonyára feltűnnek az angol szakértőknek és elemzőknek is, igaz?
Nos, nem. Az a helyzet, hogy a nyugati elemzők nem győznek áradozni a magyar tehetségről, akinek jóformán nincs gyengepontja. Pedig, mint kiemelik, 75 millió eurós vételára hatalmas terhet rakott a vállára, hiszen ilyen magas összegnél nagyon hamar, nagyon nagy eredményeket várnak általában a játékostól. A legtöbben persze csalódást okoznak, vagy összeroppannak a nyomás alatt. Jó példa a csalódásra Darwin
Núñez, aki még mindig inkább csak küszködik, hiába teszi ki a szívét-lelkét a pályán, hiányzik belőle a kellő higgadtság és az élesség, buta szabálytalanságokkal gyűjti a sárgákat, ajtó-ablak helyzeteket hagy ki.
Ellentétben a magyar középpályással, aki már első szezonjában is megmutatta, mit tud, ám igazán Slot alatt találta meg magát. Valamennyi szakértő kiemeli Szoboszlai munkabírását, helyezkedését, játékintelligenciáját, melyeket a fő érdemének tartanak. “Szoboszlai az a játékos, aki bármikor megváltoztathatja a játék menetét csak azzal, hogy a pályán van. A legmegbízhatóbb, legsokoldalúbb játékosa a csapatnak” – szólnak az egyáltalán nem eltúlzó vélemények. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy amikor betegség miatt ki kellett hagynia a Manchester United elleni 2-2-es mérkőzést, több hozzászóló is azt írta a meccs után, hogy “a csapat, amit láttunk, egy gépezet motor nélkül”. Mert, hogy sokak szerint Liverpoolban Szoboszlai az “engine”, vagyis a motorja a csapatnak. Ezt egyébként a statisztikái is alátámasztják. 88 százalékos passzpontosság mellett az 1.99 kulcspassz mérkőzésenként egyértelműen annak bizonyítéka, hogy nem hátsó, biztonságos, statisztikajavító labdázgatással “alibizik”, hanem ún. “progresszív passzokkal” építi a támadást.
Klopp utolsó szezonjában még a Premier League top 10-es listájára is felkerült, a legtöbb helyzetet kialakító játékosok közé.
Hol játszik Szoboszlai? A pályán!
Gyakran felmerül a kérdés, milyen poszton játszik Szoboszlai? Ahol szükség van rá! A Liverpool, Slot alatt igen sokoldalú csapattá vált. A holland edző szereti forgatni a játékosait. Nem épp a kezdőcsapatot és a tartalékot, hanem a kezdőjátékosokat a pályán. Pozícióból pozícióba. És ebben Szoboszlai iszonyatosan jó. Volt már védekező középpályás, középső, szélső, támadó középpályás, de még hamis 9-es is. Teljesen mindegy, hova teszik, mindenhol veszélyes.
Támadó középpályásként szereléseivel, gyors visszafutásaival és labdaszerzéseivel bizonyította, hogy védekező szerepben is kimagasló, ráadásul az az intenzitás, amivel nyomást gyakorol az ellenfelekre tökéletes szinkronban van Slot taktikájával, és szinte nélkülözhetetlenné teszi őt a csapat számára.
A támadóharmadban szintén kimagasló teljesítményt nyújt, a statisztikák szerint a tőle várt gólpasszok számában is messze az átlag fölé emelkedik. S, noha nem ő az elsőszámú „ítéletvégrehajtó”, ha szögletekről vagy szabadrúgásokról beszélünk, mégis, még az elemzők is felfigyeltek rá, milyen kimagasló rúgótechnikával rendelkezik a magyar tehetség, akiről csak úgy beszélnek, mint „a Premier League egyik legfontosabb középpályása”.
Mentális képességeit szintén csak méltatni tudják. Olyan játékosnak tartják, aki nem csak agilis és tehetséges, de nyomás alatt sem törik meg, képes higgadt, jó döntéseket hozni. Magabiztos és határozott. Mégsem gondolja túl a dolgokat, nem lassítja a játékot lassú döntéshozással, vagy túlzott „labdacipeléssel”. Sőt, a védekezés sem derogál neki (ellentétben egyes jobbszélső védőkkel). Ha kell, az ellenfél kapujától sprintel vissza a saját tizenhatosáig, hogy egy merész becsúszószereléssel szerezzen labdát. Támad, védekezik, irányít. Azt teszi, amire épp szükség van. Mindenhol megállja a helyét.
Elemzők szerint ennek egyik fő oka, hogy átlátja a játékot, érti is, labda nélkül pedig egyenesen „lenyűgöző”, ahogy mozog. Kedvenc prolijaink ilyenkor nyögik be rendre a Telex cikkek alá, hogy “igen, csak a labda zavarja a fociban, hahaha”. Tesiből felmentett elemzőink valószínűleg óvodában mozogtak utoljára, mikor még mindenki egyként rohant a labdára, mint galambok a kenyérhéjra.
Az sem akármi, hogy a Liverpoollal BL-t és bajnokságot nyerő középpályás hármasukról is úgy beszélnek, hogy „látjátok ezt a három játékost? Egyik sem tudja azt, amit Szoboszlai”.
Munkabírását ráadásul már ideje korán, a debütáló szezonjában megmutatta, mikor MacAlistair kiállítása nyomán gyakorlatilag egy emberként játszott két pozícióban, s mégse tűnt úgy az átlag nézőnek, hogy a Liverpool emberhátrányban lenne.
Legutóbbi meccse után edzője is kiemelte a magyar játékost.
Én úgy gondolom, hogy [Szoboszlait] még mindig lebecsülik. Nem én, természetesen. De sokszor nem kapja meg azt az elismerést, amit megérdemelne, hiszen, és ez tény, ő rendkívül fontos a csapat számára
– nyilatkozta Slot, mintha olvasná a magyarországi hozzászólásokat. Majd hozzátette:
A munkabírása hi-he-tet-len. Csak fut, fut, a legnagyobb intenzitással, ami elengedhetetlen egy csapat számára, amely el akar érni valamit ezen a szinten.
Az is beszédes, hogy a Liverpool egyik helyi oldalán, a This is Anfield-en már úgy hivatkoznak a tehetséges ifik egyikére, mint „Szoboszlai-szerű” játékosra.
És nem csak a szakértők, illetve elemzők mutatnak éles kontrasztot a magyarországi (főleg liberális) polgárok fröcsögésével, hanem a külföldi futballrajongók is, akik nem győzik dicsérni a magyar játékost, folyamatosan kiemelve, hogy még csak 24 éves, és máris a Premier League legjobbjai között tartják számon. A szurkolók Szoboszlai személyiségét is imádják, egyértelmű álláspontjuk, hogy minden szempontból tökéletesen illik a Liverpool szellemiségéhez. Egyre több elemző hasonlítja őt a Liverpool legendájához, Steven Gerrardhoz, s azt sem tartják túlzásnak, hogy kijelentsék, ha Szoboszlai ilyen ütemben fejlődik, ő lehet a kulcsa annak, hogy a Liverpool visszatérjen egykori dicső korszakához, és újra „Európa ura legyen”.
Kell-e annál nagyobb elismerés, mikor egy liverpooli születésű drukker, egy hamisítatlan Scouser írja azt, hogy sokkal szívesebben látja a kezdőben Szoboszlai Dominikot, mint Curtis Jonest, pedig utóbbi a „mi fiunk”, egy „született Scouser”, hamisítatlan sajátnevelés a liverpooli akadémiáról. S mégis, a magyar játékos alázatos munkájával, tehetségével, munkabírásával kivívta magának a helyiek tiszteletét és szeretetét.
Csak nevettek rajta… de lassan arcukra fagy a mosoly
Zárásképp pedig álljon itt egy októberi nyilatkozat, melyre ismét kirajzottak a károgók. Szoboszlai ugyanis azt merészelte mondani, hogy nagy céljai vannak, ugyanakkor reálisnak tartja, hogy a Liverpoollal BL-t és bajnokságot nyerjen.
Na, erre aztán kiborultak kommenthuszárjaink, hiszen számukra nincs nagyobb arculcsapás az életben, mint egy sikeres magyar.
Anna, a mindenki által kedvelt futballszakértő, átfogó elemzéssel vezette le, Szoboszlaival elképzelhetetlen a Liverpool számára a bajnokság megnyerése, de a BL győzelem is. Istvánt ellenben csak az bántja, hogy az általa imádott Internacionálé helyett Dominik a nemzeti himnuszunkat énekli szívből.
Egy “álljunk ki együtt az antiszemitizmus ellen” profilképpel büszkélkedő budapesti szerint Szoboszlai azért nyilatkozik ilyeneket, mert “NER-es”.
Balázs pedig azt is tudni véli, hogy még Liverpoolban is a magyar adófizetőktől kapja a milliárdokat. Ő kioknyomozta, amit eddig senki sem tudott: az FC Liverpool valójában a Fidesz klubja!
Gyenge idegzetű károgóink remélhetőleg nem néztek mostanság egyetlen tabellára sem, mert azok nem épp az ő jóslataikat támasztják alá. S, noha messze még a szezon vége, és bármi történhet, különösen a BL-ben, az akkor sem vitatható már, hogy január 31-én a Liverpool az alapemberévé vált Szoboszlaival a soraiban, Európa csúcsán áll.
Irányi Dániel
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
