A Magyar Királyi Csendőrség feladata Magyarország vidéki területein a közbiztonság fenntartása, a törvények betartásának és a közrendnek a biztosítása volt, megalapításától, 1881-től, a II. világháború végén bekövetkezett feloszlatásáig, 1945-ig.
A Magyar Királyi Csendőrség mindössze 11,000 tagból állott, amely a II. világháború alatt duplájára növekedett, hogy a visszafoglalt területeken is el tudja látni a feladatait és hogy támogatást tudjon nyújtani a frontokon nagy veszteségeket szenvedett Honvédségnek is.
Munkájukat békeidőben is és a háborúban is jelszavukhoz méltóan, „Híven, Becsülettel, Vitézül” végezték. Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással. Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt. A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett írásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré.
A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt. A Csendőrség kis őrsökre oszolva látta el a vidékeken a feladatát. Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt. A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderítést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az estek 90 %-ában sikerrel járt. A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőreikért.
A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt. A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősítve. Egyenruhájuk egyébként hasonlított a honvédek egyenruhájához. A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor ”kakastollasoknak” hívták őket.A magyar kommunista rendszer a II. világháború végeztével feloszlatta a Csendőrséget. A Csendőrség egész testületét háborús bűnösnek nyilvánította, és ebből következően minden egyes jelen vagy múltbeli csendőrt üldözött. Az otthon maradt csendőrök zömét bebörtönözték, sokakat az ÁVO-sok megkínoztak és kivégeztek. Csupán az 1989-es „rendszerváltozást” követően ismerték el a csendőrség jelentős szerepét a magyar rend fenntartásban. Ennek ellenére a mai Magyarországon a csendőr névnek még most is negatív kicsengése van a kommunista rendszer 45 éves csendőrség-ellenes propagandája és rágalmazási hadjárata eredményeképpen. Az előretörő Vörös Hadsereg és az új kommunista magyar kormány üldözése elől sok csendőr Nyugatra kényszerült.
Átmenetileg a Szövetséges Hatalmak táboraiban nyertek elhelyezést, amíg egy befogadó országba emigrálhattak. Ebben az időszakban alapította meg Jegenyés Pál, csendőr főtörzsőrmester és egykori örsparancsnok hetedmagával a Magyar Csendőr Bajtársi Asztaltársaságot az ausztriai Grazban, 1947. június 21-én. Hivatalos kiadványuk, a Bajtársi Levél, 1948-ban került először kiadásra. Egy évvel később nevüket Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösségre változtatták (MKCsBK). Fő céljuk eleinte az otthon maradt, üldözött és nyugdíjuktól megfosztott csendőrök és családjaik támogatása, illetve a külföldre-szakadtak új otthonra találásában nyújtott segítségadás volt. Ezentúl a céljuk a mai napig a világ minden tájára szétszórt csendőrök, csendőrleszármazottak és csendőrbarátok közötti kapcsolat fenntartása és a csendőrség jó hírnevének visszaállítása. Ez utóbbi érdekében támogatják a csendőrség történelmi múltjának kutatását, a történelmi igazságok feltárását és közzétételét, a töredékesen fennmaradt dokumentumok felkutatását és az utókor számára való átmentését.
A csendőrök lassú kihalásával az MKCsBK tagságának zömét ma már csendőr leszármazottak, tiszteletbeli csendőrök és oly egyének képezik, akik az MKCsBK céljait magukénak tekintik.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
