Tűz és acél – a japán kard művészete
„Észrevettem, hogy a nyugati modern művészetek deviációba fordultak. Ezzel szemben keleten, s főként a japán művészetben megmaradt az eredeti cél, az a szépség, ami önmagában hordozza az ideát, ami az isteni eredetre utal… A kardkészítésben az alkotás vonz, hogy mindig egy komolyabb művet hozzak létre, s ezáltal is nemesedjek, fejlődjek – s főként legbelül. És nincsen abban semmi furcsa, hogy magyarként gyakorlom a japán kardkészítés művészetét, mert ez a szellemi utam része.” – vallja Barcsa-Turner Gábor a róla készült portréfilmben, akinek életével és gondolataival eddig közéleti kérdések nyomán találkozhatott az olvasó. A még nyomtatott Magyar Jelen hetilapban indult 2006-ban az „Egy harcos gondolatai” rovata, és azóta is aktívan tevékenykedik a hazai nemzeti oldalon, a HVIM vezetőjeként ismert leginkább.
Fejér megyében, egy kicsiny falu peremén, Bakonykútiban él és alkot Barcsa-Turner Gábor, kinek keze alatt a nyers acélrög nem csupán pengévé formálódik, hanem egy ősi szellemi hagyomány hordozójává is válik.
Kovácsműhelye körül varázslatos zen stílusú kertet láthatunk, ahol a Buddha-szobor rezzenéstelen nyugalommal szemléli az alkotás folyamatát – azt a szertartásszerű munkát, amelyben a tűz, a fém és az emberi akarat találkozik.
A film bemutatja a kardkészítés művészetét, s azt az utat, ami elvezette idáig Barcsa-Turner Gábort. Az interjúban mesél arról, hogy már gyermekként vonzotta a penge kecses íve, s a művészi vénát valószínűleg díszítő festő-restaurátor édesapjától örökölte.
Később a japán harcművészetek révén mélyült el a kardvívásban, és ekkor ébredt fel benne a vágy, hogy ne csak forgassa, hanem meg is formálja fegyverét, melyben a tökéletességet látta. Aztán a Sors úgy akarta, hogy rátaláljon mesterére, s ez a pillanat olyan volt, mint egy „újratalálkozás”. Egy évvel később már saját műhelyének alapjait ásta, s akkor derült ki: régen is kovácsműhely állt ugyanott. Mintha maga a hely is visszavárta volna a tüzet, a kalapácsütések ritmusát.
A kard számára nem csupán fegyver vagy tárgy, hanem eszme. A keleti művészetekben még őrződik az a szépség, amely nem önmagáért létezik, hanem isteni eredetére mutat vissza. A penge vonala, a kidolgozás apró részletei mind egyetlen célt szolgálnak: a tökéletesség felé vezető utat. Gábor számára a kardkovácsolás belső nemesedés is – a durva munkától a finom megmunkálásig, a formától az eszméig.
A film egyszerre portré és meditáció az alkotásról. Arról, hogyan fonódik össze művészet, filozófia és hagyomány. Arról, hogy egy magyarnak is lehet útja a japán kard mestersége felé, mert az igazi szépség és tökéletesség nem ismer határokat – az egyetemes rend részei.
Temesvári Márta
Az alkotást alább lehet megtekinteni:
