Jelentkeztünk egy álláspályázatra, s ha az önéletrajzunk elnyerte a munkaadó tetszését, akkor egy lépcsőfokot feljebb léphetünk, s következik számunkra a személyes – ez sokszor videóbeszélgetésen keresztül történik – interjúztatás. Ezeken a találkozásokon már nagy jelentősége van minden kimondott szónak, minden mozdulatunknak, de még az általunk viselt ruha milyenségének is.
Eljött tehát a várva várt pillanat, a munkaadó értesített minket, hogy önéletrajzunk alapján reményt lát arra, hogy minket alkalmazzon az általa meghirdetett állásban. Nyilván nem mi egyedül vagyunk a kiválasztottak, és a személyes találkozáson – ha a kiválasztási folyamat többlépcsős, akkor kiválasztásokon – fog majd eldőlni, ki kapja meg a beszélgetésekre behívottak közül az áhított pozíciót. Erre a találkozásra azonban már komolyan fel kell készülnünk, mert ha adott esetben a remek életrajz megírásához igénybe is vehettünk „külső” segítséget, az interjún már személyes fellépésünkkel kell bizonyítanunk rátermettségünket a kiírt posztra.
Egy személyes interjún abszolút számít a megjelenés, s itt két dologra fontos nagyon odafigyelnünk: a pontosságra és a ruházatunkra.
Soha ne késsünk el
Aki elkésik egy állásinterjúról, az bármiféle – akár valós – okkal mentegetőzik is emiatt, nyilván már eleve hátrányból indul. Egyrészt az ideje mindenkinek drága, másrészt ezekre a felvételi beszélgetésekre a munkavállaló adott egymás utáni időpontra hívja be a jelentkezőket, amikor késünk, ezt az időt a saját meghallgatásunk hosszából vesszük el. Meg kell tehát terveznünk az utunkat, ha tömegközlekedéssel megyünk, akkor számítanunk kell esetleges járatkésésekre, ha pedig autóval, akkor gondot jelenthet az, ha dugóba kerülünk, vagy éppen a közelben nem találunk parkolóhelyet. A most elmondottak teljesen triviálisnak hangozhatnak mindenki számára, de az álláskeresők sokszor beleesnek ezekbe a csapdákba. S van még valami, amire szintén kevesen számítanak. Megérkezünk, mondjuk a megadott kezdési időpont előtt három perccel a gyár kapujába, s megnyugszunk, hogy időben érkeztünk. Bejelentkezünk a portán, s ott azt az útbaigazítást kapjuk, hogy az interjúztatások a telep másik végében zajlanak, ami onnan gyalog, olyan jó nyolc perc. Most két dolog között választhatunk: vagy elkésve mentegetőzhetünk, hogy miért nem értünk oda időre, vagy futásnak eredve kissé csapzottan, lihegve, éppen beesünk időre. Egyik sem szerencsés nyitánya egy sikeres interjú indításának.
Ezért lehetőleg inkább korábban érkezzünk, sétálgassunk az épület vagy az iroda előtt pár percet, majd 10–15 perccel a megbeszélt időpont előtt jelezzük a recepción, hogy megérkeztünk. A pontosság nemcsak amiatt érdekes, amiket az előzőekben már jeleztünk, de azért is, mert a munkaadó fejében az a kérdés is megfordulhat: Hogyan lehet majd egy határidős feladatot rábízni arra a jelentkezőre, aki már az állásinterjúra is késve érkezett meg?
Napjainkra a technika lehetőséget ad arra, hogy egy interjú videobeszélgetés formájában is megtörténhessen. Ebben az esetben előtte mindenképpen nézzük át, próbáljuk ki még egyszer számítógépes technikánkat, a wifi-elérhetőség működését. Időben üljünk oda a gép elé egy csendes – sem a behallatszó gyerekzsivaj, sem a kutyaugatás nem segíti a nyugodt tárgyalásunkat –, semleges hátterű szobában.
Áttérve az öltözködésünkre a pszichológia tudománya azt mondja, mindenki számára meghatározó – jó vagy rossz vélemény alkotása szempontjából – az első benyomás egy adott emberrel való találkozás során.
Ezt nekünk is figyelembe kell vennünk, tehát olyan öltözékben kell az interjún megjelennünk, hogy a lehető legjobb benyomást tegyük a munkaadó képviselőjére. Ezért itt a legfőbb szempont az, hogy ez olyan legyen, amiben kényelmesen érezzük magunkat, s fesztelenül tudunk majd beszélgetni az interjún. A saját szempontunkból is fontos, a ruházatunk önazonossága, vagyis a ruházatunk tükrözze vissza valamilyen szinten a személyiségünket. A fesztelenséget azonban nem szabad túlzásba vinni, férfiakhoz és nőkhöz egyaránt a szolid elegancia illik. Ez azt is jelenti, hogy egy interjú kedvéért, nem kell elrohanni új ruhát vásárolni, de amiben megyünk, az alkalomhoz illő, tiszta ápolt megjelenést keltsen. S ha már az ápoltságnál tartunk, egyértelmű alapkövetelmény a kellemesen megnyerő külső higiénia, a frizuránk rendezettsége, a körmök tisztasága.
Amikor meghívnak egy interjúra, nem kötik ki, hogy milyen ruhát vegyünk fel, úgy gondolom, egy elegáns cipő, egy normál nadrág, egy kellemes színű – jó, ha frissen vasalt – ing, egy zakóval – akár nyakkendő nélkül is – tökéletes összeállítás. Hölgyek esetében egy kényelmes szoknya vagy nadrág esetleg kosztüm szintén jó választás. Vannak olyan szakmák, ahol a klasszikus konzervatív megjelenés az elvárt. Ilyen például az állami közigazgatás, vagy a banki szféra, itt jó, ha férfiként öltönyben, nőként kosztümben jelenünk meg.
Az öltözetből külön kiemelendő a cipő, fontos, hogy kényelmes – és lehetőleg zárt – legyen, ne akkor legyen rajtunk először, mert előfordulhat, hogy nyom majd minket, s akkor nem tudunk a beszélgetésre koncentrálni. Az sem kelt jó benyomást, ha mondjuk, egy hölgy olyan magas sarkút visel, amiben bizonytalan a járása, vagy egy férfi strandpapucsban érkezik. A ruházatunkkal is ki kell fejeznünk a tiszteletet az interjúztatók iránt – hiszen ők is megtisztelnek minket az elegáns öltözékükkel – illetve azt a vágyunkat, hogy komolyak a szándékaink az állás elnyerésére.
A ruházaton kívül a hölgyeknél nagyon fontosak a kiegészítők is. Amikor táskával érkeznek, azt a beszélgetés megkezdésekor tegyék maguk mellé, ne tartsák az ölükben, s beszélgetés közben ne kapaszkodjanak a táska fülébe. Egy képzett HR-esnek, aki ért a metakommunikációhoz, az ölbe vett táska a beszélgetők közötti fal meghúzását, a táska fülébe való kapaszkodás, pedig a bizonytalanságot fejezi ki, s egyik sem előnyös a felvétel szempontjából.
E mellett a hölgyeknél, ha a meghirdetendő állás úgy kívánja, lehet a nőiességet a megjelenéssel is kihangsúlyozni, de ezt se vigyük túlzásba. Az ékszerezés, a smink, a ruha dekoltázsa szintén legyen elegánsan visszafogott, rikító, extravagáns, neonos világítószínű dolgok nem valók egy állásinterjúra.
Eljutottunk tehát arra a pontra, hogy leültünk az interjún – vagy éppen a számítógép monitorja elé – velünk szemben ott ül a leendő munkaadónk képviselője, s megkezdődik köztünk egy informatív beszélgetés. Arra azonban, hogy mit mondjunk – adott esetben mit ne mondjunk – hogyan reagáljunk a nekünk feltett kérdésekre, illetve mi milyen kérdéseket tegyünk fel, hogy a legjobb színben tűnjünk fel annak érdekében, hogy mi kapjuk meg az áhított állást, már sorozatunk következő részében fogunk részletesen kitérni.
Ezúton mondunk köszönetet az anyag összeállításában nyújtott szakmai segítségéért Katkics Attilának, az SBSCONS üzleti és személyzeti tanácsadó vállalkozás alapító tulajdonosának, HR-szakértőnek.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
