Akiknek a kutyák szerencsétlen sorsa árucikk

A kutyával való koldulás mára olyan méreteket öltött a fővárosban, hogy még a Fővárosi Közgyűlés ülésén is téma volt. Ezt meglépni már éppen ideje volt, de nem szabad örülni ennek a napirendre tűzésnek, hiszen a főváros vezetése – köszönhetően a baloldali többségnek – villámgyorsan le is söpörte az asztalról ezt az egyébként több szempontból is halasztást nem tűrő problémát.

Azt mondják, ha valaki sikeres filmet akar rendezni, s a forgatókönyv nem elég ütős, akkor legjobb, ha kisgyereket vagy kutyát illeszt a történetbe, mert az mindig meglágyítja az emberek szívét. Úgy látszik, a koldusok is ismerik ezt a szájhagyományt, nem véletlen, hogy hosszú évekig – amíg ezt a rendelkezések meg nem tiltották – karon ülő gyermekkel, manapság pedig maguk mellé fektetett szomorú tekintetű kutyákkal próbálják meg adakozásra bírni az embereket.

A Macskaárvaház Alapítvány és a Szurkolók az Állatokért Mozgalom, mint civil szerveződések, már évek óta követelik, hogy számolják fel azt a fővárosban működő koldusmaffiát, amely kutyákat felhasználva koordinálja és végzi ezt a szívszorító tevékenységet. A részletekről illetve az elért eredményekről Bóday Pált, a Macskaárvaház Alapítvány vezetőjét kérdeztük.

– Jelentős sikernek könyvelték el, hogy a fővárosi közgyűlés tárgykörbe vette a kutyával koldulás problémakörét, meddig jutottak el a megoldásban?

– Először is egy örömhír, hogy meghívtak minket az ülésre, hiszen a rendszerváltás óta sem Demszky Gábor, sem Tarlós István, sem Karácsony Gergely soha, egyetlen alkalommal nem volt hajlandó állatvédő szervezeteket meghallgatni. Most először történt ez meg, a közelmúltban értük el azt, hogy a főváros állatvédelemmel is foglalkozó Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottsága – amelynek Vitézy Dávid az elnöke – küldött egy meghívót nekünk, így elmehettünk a témát tárgyaló ülésre, és javaslatokat tehettünk.

A politikai szereplők közül korábban csak ketten: a Mi Hazánk és Vitézy Dávid voltak azok, akik nyitottak voltak az egyeztetésre a Budapesten működő koldusmaffia tekintetében. Célunk az, hogy számolják fel a kutyákkal koldulás lehetőségét, ami egyrészt több szempontból is aggályos, másrészt államvédelmi tekintetben is felháborító. Több más javaslat mellett tehát azt kértük a bizottságtól, hogy terjessze a közgyűlés elé az állatokkal való koldulás megtiltását, mert ez az egyetlen módja, hogy ezt a Budapesten működő koldus- és hajléktalanmaffiát valahogy visszaszorítsuk, ellehetetlenítsük. Mindez véleményünk szerint közbiztonsági, erkölcsi, városképi kérdés, egyszóval az alapvető rend kérdése.

– Milyen bizonyítékaik vannak az állatokkal való koldulás maffiamódszereire?

– Ezt a koldusmaffiát mi már feltártuk dokumentumokkal, képekkel. Tudjuk, hogy kik szervezik, tudjuk, hogy hol szervezik, gyakorlatilag egy teljes anyagot raktunk össze sok-sok hónap munkájával,így ma már nem kérdés ennek a kutyával kolduló maffiának a létezése.

– Mi történt az ülésen?

– Legfontosabb, hogy elmondhattuk az álláspontunkat. Mi nem vitatjuk azt a jogot, hogy egy hajléktalannak is lehet kutyája, bár az kérdés, hogy aki önmagát sem tujda rendesen ellátni, az hogyan tud kellően gondoskodni az állatáról. De ezen túllépve azt mondtuk, legyenek állatbarát hajléktalanszállók, tehát ha a kutyatulajdonos hajléktalanok kijönnek a városba koldulni, akkor legalább a kutyát ne vigyék magukkal. A kutya plusz 40 és mínusz 20 fokban ne ücsörögjön ott napokig az aluljáró kövén.

A javaslatainkat meghallgatták, igazán ellenvetés nem nagyon volt, sőt Kiss Ambrus – aki a polgármester kabinetfőnöke – azt mondta, hogy majd megvizsgálják a dolgot, és jelentkezni fog; úgy tűnt, nyitottságot mutatott a dologra.

Ennek ellenére én az ügy elintézésével kapcsolatban eleve szkeptikus voltam, mert tudomásom szerint Karácsony Gergely környezetében egy olyan neobolsevik társaság van, akik gyakorlatilag antifa és újbaloldali kapcsolatokkal rendelkeznek.

– Jogos volt az aggodalma?

– A szkepticizmusom beigazolódott, hiszen nem telt el egy nap a bizottság ülése után, amikor Az Utcáról a Lakásba – ami egy tipikus neoliberális mozgalom – civilszervezet megtámadott minket. Azt állították, hogy az ellen tiltakozniuk kell, hogy a hajléktalanok ne koldulhassanak, s ha ők úgy gondolják, hogy kutyával, akkor azzal. Ezzel gyakorlatilag a maffia mellé álltak, s bebizonyosodott, hogy lehet itt bármilyen jó szándék Vitézy Dávid vagy bármelyik más képviselő részéről, az az újbaloldali közeg, akik körbeveszik Karácsony Gergelyt tanácsadóként, nem fogják engedni, hogy egy európai városhoz méltó normális élet alakuljon ki Budapesten. Látható, hogy ez a kör, amely Karácsony Gergelyt foglyul ejtette – vagy amelynek tagja maga Karácsony Gergely is – gyakorlatilag nem fog engedni semmilyen: a rendet, a biztonságot, az állatok és az emberek jogait elősegítő döntést meghozni.

– Ennek mi lehet az oka?

– Az egyik ok az lehet, hogy ők valami szörnyű neobolsevik ideológia mentén azt gondolják, hogy helyénvaló az, hogyha az utcán, közterületeken ilyen koldusmaffiák működnek. Emberi jogokra hivatkoznak, holott naponta sérülnek budapesti százezrek emberi jogai azzal, hogy ezeket a szenvedő állatokat kell nézniük az aluljárókban, köztereken.

Ami másik feltételezhető ok lehet – erre persze még nincsenek konkrét bizonyítékaink – hogy ez a módszer ennek a maffiának óriási bevételeket jelent, s elképzelhető, hogy ebből valamennyi visszacsorog a baloldali szervezetek kasszájába.

Akármi is áll a háttérben, ez a döntésük a maffia további működését mindenképpen biztosítja.

– Koldusok, koldulások mindig is voltak, miért baj, ha ezt kutyával teszi valaki?

– Itt nem sima koldulásról beszélünk, hanem egy bűnszervezetet működtető maffiáról. A dolog a gyakorlatban úgy működik, hogy a koldulók között kiosztják a begyógyszerezett, leszedált állatokat, tehát nem is saját állatokról van szó.

Az aluljáróbéli, ki tudja honnan származó kutya járványügyi kérdés is lehet, valószínűleg ezek a kutyák be sincsenek oltva, állatorvos sosem látta őket.

Ez az undorító tevékenység egyébként a valódi hajléktalanokra is veszélyes, mert velük szemben is agresszív ez a koldusmaffia, hiszen a koldulási helyeket kiosztják, s ha valaki – aki idegen – megjelenik ott koldulni, az pórul járhat.

Az állatszerető budapestieknek szívfájdalom, hogy nap, mint nap tehetetlenül kénytelenek végignézni ezeknek az állatoknak a sanyarú sorsát. Ha pedig valaki szól a koldusnak amiatt, hogy víz nélkül, élelem nélkül senyved egész nap az állat, akkor azok vagy nagyon agresszíven reagálnak, vagy hirtelen ott terem valaki, aki a fellépésével megpróbálja elzavarni a jó szándékú megnyilatkozót. Olyan ez, mintha minden koldusnak lenne egy stricije, aki védi azt, aki neki ezen a lelketlen módon a pénzét megkeresi.

– Ha a kutya nem saját, akkor vajon ezeket az állatokat honnan szerzik be?

– Magyarországon számos állatvédő szervezet van, és nagyon eltérő ezek örökbefogadási pozíciója. Ezenkívül rengeteg kóbor kutya is van, amik befoghatók, illetve a sintértelepekről is ki lehet őket váltani, tehát gyakorlatilag, mint egy árucikk beszerezhetőek ezek az állatok. S egyúttal, ha kitermelték a pénzüket, eldobhatóak; abszolút van arra dokumentumunk, hogy amikor egy állat már kitermelte a pénzét, és esetleg nincs olyan egészségi állapotban, akkor egyszerűen megölik, és hoznak egy újat. Meg hát ugye a változatosság is fontos, ezért cserélgetik az állatokat, hogy minél feltűnőbb legyen, és egy-egy metró kijáratnál vagy csomópontban ne szokják meg őket.

Van, hogy kölyköt, van, hogy öreg állatot használnak fel, olyanokat, amelyek meglágyítják az emberek szívét. Vannak olyan jó szándékú, de naiv emberek, akik úgy gondolják, hogy a bedobott pénzt majd az állat etetésére fordítják, vagy esetleg a gyógykezelésére. Ez sajnos naivitás, mert nyilván az az állat ebből nem fog részesülni, vagy legalábbis csak olyan mértékben, hogy ne pusztuljon el.

Mint említettem, rengeteg naiv ember van, így feladatunknak tartjuk, hogy felhívjuk arra a figyelmet, hogy egy koldus a kutyájával ne szánalmat, hanem felháborodást keltsen.

– Sokan úgy gondolják szegény hajléktalanoknak is élni kell valamiből.

– Valóban így van, de a megoldásnak elfogadhatónak kell lennie. Van egy félresiklott felfogás is, és sajnos ennek az egész szörnyű ideológiának van egy varázslója, és ezt a varázslót, ezt a sámánt úgy hívják, hogy Iványi Gábor. Ő például számos alkalommal elmondta, hogy nem szabad fellépni a hajléktalanok ellen, hogyha például a budapesti erdőkben hurokkal vadásznak, mert a hajléktalan szegény ember, ezért rá nem szabad, hogy vonatkozzanak a törvények. Ez körülbelül olyan, mint mikor a Kuncze Gábor elmondta, hogy van olyan, hogy megélhetési bűnözés, ezért meg kell értenünk azt, aki ellopta az öreg nénitől a pénztárcáját, s közben akár meg is ölte, mert hát éhes volt szegény. Létezik az a szörnyű, társadalomellenes fétis, hogy vannak emberek, akiket a szegénységük miatt másképp kell kezelnünk. Ne próbáljunk meg nekik segíteni, a szegénységből őket kivenni, hanem gyakorlatilag biztosítsuk, hogy a szegénység őket konzerválja, hogy ők bizonyos bűncselekményeket és szabálysértéseket következmények nélkül elkövethessenek, joguk legyen törvényen kívül élni az életüket.

Én viszont azt gondolom, hogy ez a társadalom minden formájával ellentétes elv, mert a polgári társadalom normájának a lényege a jog előtti egyenlőség. Ha minden ember születésénél fogva egyenlő, akkor nyilván a törvények előtt is mindenkinek egyenlőnek kell lennie, ez egyértelmű.

Ezúton is kérek minden jó szándékú fővárosi politikust, hogy próbáljon meg ebben az ügyben mellénk állni és próbálja meg képviselni a közgyűlésben azt a célt, hogy – ahogy a jogszabályok szerint gyermekkel sem lehet – hogy tiltott dolog legyen az állattal, kutyával való koldulás.
Egyébként a szerencsétlen kolduló éppúgy áldozat, mint a kutya, hiszen megmondják neki, hozunk neked egy kutyát, te itt fogsz koldulni, este pedig majd eljövünk, és a bevétel nagy részét elvisszük.

– Elég kétségbeejtő a helyzet, van még remény?

– Én nagyon bízom abban, hogy a Mi Hazánk, amelyik kinyilvánította, hogy nyitott ezekre a javaslatainkra, latba veti a súlyát abban a kérdésben, hogy az állatokat ne lehessen következmények nélkül, rendszerszinten kínozni. Ez a kérdés felmerülhetne a parlamentben is, hiszen nagyon jó lenne egy országos szabályozás, már csak azért is mert ez a koldusmaffia, már a vidéki nagyvárosokban is megjelenni látszik.

Tehát reméljük, hogy a Mi Hazánk parlamenti frakciója ebbe az ügybe is beleáll, mint ahogy már számos ügyben – például a kóser vágások ügyében – ami kapcsolatos az állatvédelemmel, korábban határozottan állást foglalt, és sikereket ért el.

A jog szempontjából is érdemes megvizsgálnunk a kutyával koldulás kérdését, ehhez Dr. Grundtner András rövid jogértelmezését kértük:

– Elöljáróban érdemes tisztázni néhány alapfogalmat. Az egyik a hajléktalanságból adódó életvitelszerű közterületen tartózkodás, ami egy alkotmánymódosítás segítségével Magyarországon szabálysértéssé vált 2018-ban, s így is lenne a hatóságok számára kezelendő. Ettől el kell különíteni a koldulást, ami egy külön, már teljesen ettől eltérő szabálysértés lehet. A koldulásnak most jelenleg két olyan alakzata van, ami tilos, az egyik az, hogyha valaki gyerekkel koldul, a másik pedig az, hogyha embereket zaklató módon koldul valaki. A mostani kérdés az, mi van, hogyha állattal koldul valaki?

Mielőtt erre válaszolnánk érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a nagy része azoknak a hajléktalanoknak, akik koldulásból élnek, valójában nem hajléktalanok, hanem egyszerűen egy ilyen szervezeten belül vagy magányosan végzik ezt a dolgot, és ez a jövedelemforrásuk.

A kutyatartásra és a kutyával való bánásmódra vonatkozó dolgokat az állatvédelmi törvény írja elő, amelyben benne van, hogy mindenkinek a jó gazda gondosságával kell az állatait tartani. Ennek alapján ezt egy kutyával kolduló emberen is számon lehetne kérni.

De alapvetően nem ez lenne a megoldás, hanem az, hogyha az állatokkal való koldulást is – a gyerekekkel való és a zaklató módon történő kolduláshoz hasonlóan – külön rendezné a jogszabály, magyarul tiltaná az állatokkal való koldulást. Itt persze felmerülhet egy alkotmányos aggály, az, hogy meddig mehet el az állam egy emberrel szemben, aki koldulásból szeretne élni. Úgy gondolom, hogy a Mi Hazánk mindig is kiállt az állatvédelem mellett, és mivel a továbbiakban is ezt a vonalat szeretnénk vinni, bele kell menni ebbe az alkotmányos vitába és esetleg egy törvénymódosítással elérni azt, hogy hogy ne lehessen az állatokat arra felhasználni, hogy általuk – vagyis a szenvedésük árán – valaki több jövedelemhez tudjon hozzájutni.

Röviden összefoglalva a kérdésre adott választ: olyan fogalmat, hogy „állattal való koldulás” a jog nem ismer önállóan. De jó lenne, ha ismerne, ennek érdekében dolgozik a Mi Hazánk, mert akkor ez ellen a jelenség ellen fel lehetne lépni, meg lehetne tiltani, illetve ha mégis megvalósul, lehetne büntetni, szankcionálni.