Csupán testvérei és néhány barátja emlékezik meg Orsós Laciról, aki tizenkilencedik születésnapja előtt eltűnt. 2024. december 2-án önkezével vetett véget életének, a Rákóczi hídról a Dunába ugrott . Meghalt. Elméletileg. De hivatalosan egyetlen percig sem szerepelt az eltűntek között, és elhunytként sem tartják számon. Úgy tűnt el, mintha nem is létezett volna – mondják, akik szerették.
Nem Laci az egyetlen, akivel ez történt. Viszonylag gyakori zacis sors – vetik oda. A gyermekvédelmi rendszer – hacsak valaki nem utógondozott – tizennyolcadik életévük betöltéséig tartja számon az állami gondozott fiatalokat. Ezt követően, nagykorúként sokaknak az sincs, aki bejelenthetné, hogy eltűntek. Jó néhányan vannak, akik egy ideig meghúzzák magukat valakinél, aki néhány éjszakára ad egy sarkot, egy ágyat, aztán van, amikor már csak a lépcsőházak, jobb időben: aluljárók, padok maradnak, vagy egy sátor valahol.
A hiányérzetet, mindennek is a hiányérzetét tompító szereket ekkor már általában jól ismerik. 2500–3000 Ft-ért – amit viszonylag gyorsan össze lehet kéregetni – már kapnak is valamit, amitől aztán az éhséget sem érzik.
Aztán vannak, akik könnyű pénzkereseti lehetőséget keresnek, internetes oldalakon, vagy a fővárosban a Népligetnél… Ha van, akkor egy márkás jó cuccra, olyanra, amilyenre azelőtt sosem jutott, könnyen elmennek tízezrek. Ugyanez van a „gyerekpénzzel” is, ki mennyit kap, amikor kilép a kapun. Lehetetlen követni, hogy számolják ki a jussot. Van aki pár százezret, más egy-két milliót, van aki semmit… Bármennyi is, azt mondják, az a jellemző, hogy egy-két hét és nincs belőle semmi. Elmegy az könnyen, mindenre, ami után gyerekként csak ácsingóztak. Aztán meg, valljuk be, elő is szoktak kerülni ilyenkor azok, akik segítenek elkölteni, akiknek tartoznak ezért vagy azért – az életért, az első egy-két évért.
A legtöbben szerencsét próbálnak Budapesten, mert ott „annyi mindenkinek sikerült már”. Ha nem is kitörni. De legalább pénzt szerezni. Aztán elnyeli őket a nyúl ürege.
Orsós Lacira, a Befogadlak nevelőszülői kampány arcára, a Befogadlak kampánydal állami gondozott énekesére nem ez a sors várt. Olyan tehetséget kapott, amivel bármit elérhetett volna. Aztán másképp lett.
Felelős ezért valaki?
Létezik az, hogy valaki, aki az egyik napon még hús-vér ember, lélegzik, ereiben csorog a vér, a következő napon már se nem eltűnt, se nem halott, csak nincs már sehol sem…?
Arról, hogy mi történhetett Lacival – öccse, a gyermekvédelemből most kikerült Brendon és legjobb barátja, Krisztofer mesélt a Holtpontnak. És hogy miről meséltek? Hát a nyúl üregéről: egy transz pasasról vagy nőről, aki rámutatott, hogy „az enyém leszel”, majd Laci halála után eltűnt az országból, arról, akiről még transzkörökben sem tudnak, aki olyan, akár egy szellem; kiszolgáltatott fiatalokra épülő prostitúcióról; pénzes emberről drága fehér autóval; albán és szerb bűnözői hálózatról és arról, hogy Laci félt. Mégis inkább a halálba menekült, azért, hogy ne azoknak essen baja, akiket szeretett. Ők pedig el sem búcsúzhattak tőle. Tudják, a zacis sors…
Kérdeznénk, kérdeztük a „gyermekvédelmet”, de mindenki hallgat.
Ebben a percben, amikor ezek a sorok születnek: 2025. március 19-én késő este a magyar rendőrség országszerte összesen 2311 eltűnt embert keres. Közülük 1290 gyermek- illetve fiatalkorú. További 16 húsz év alatti fiatal felnőtt.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
