Budaházy Györgyöt a kommunizmus emléknapjának alkalmából kérdeztük 2006-ról, az ellene folyó eljárásról, politikai aktivitásáról és a nemzeti radikalizmus történelmi szerepéről.
Aki figyelemmel kíséri az ellened folyó eljárást, néha már-már komédiába illő jeleneteket láthat-hallhat a bíróságon. Mire számítasz a megismételt eljárásban?
Ez a komédia a bőrömre megy. Azonban úgy érzem mégis, hogy a megismételt eljárás kedvezőbb kimenetelű lehet a számomra. Ellenem ugyanis semmilyen épkézláb, ún. objektív bizonyíték nincs, ellenben védekezésem objektív tényekre épül. Valaki ezt mondta, vagy azt mondta, vagy csak hallotta… – ilyenekre épül a vád. Egy komoly jogállamban ez elő sem fordulhatna. Szabálytalan kihallgatások, feltételezések, számtalan alátámasztatlanság és bizonyítatlanság: ezek voltak az okok, hogy a 2016-ban hozott elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezték.
A magyar igazságszolgáltatás történetének egyik leggyengébb vádja és legsúlyosabb ítélete született meg korábban, 125 év fegyházat osztott ki a bíró 17 vádlott közt.
Első fokon 13 évet kaptam, és az ítéletbe belefogalmazták, hogy a büntetés végrehajtása során előre kizárt bárminemű későbbi kedvezmény – miközben gyilkosok harmadolással szabadulnak jóval a kiszabott büntetés lejárta előtt.
Miben különbözik ez az újabb bírói szakasz a korábbitól?
Továbbra is érezhető, hogy el akarnak tántorítani attól, hogy nemzetünk ügyét képviseljem. A közgyávaság időszakában csak kevesen bátrak sajnos. Ezért is mentem el tavaly pár hazafival a botrányos Pride rendezvényre tiltakozni, hogy legyen, aki kifejezi sokunk azon véleményét, hogy az már mégiscsak tűrhetetlen, hogy az LMBTQ az utóbbi időben már a gyerekek lelkét támadja. Novemberben egyébként ezt a megismételt eljárást folytató bíró, dr. Ignácz György kvázi megfenyegetett, hogy ha nem hagyok fel az ilyen politikai-közösségi akciókkal – amelyeket meggyőződésem szerint teljesen törvényes, demokratikus keretek között folytatok – „a bűnismétlés veszélyének fennállása okán”, még esetleg valami kényszerintézkedést rendelhetnek el ellenem. Így próbálják a közéleti tevékenységemet korlátozni. Az nem derült ki számomra, hogy a bíró saját ötlete volt, vagy őrá is valakik nyomást gyakoroltak, hogy tántorítsanak el bizonyos dolgoktól.
Immár egy évtizede folyik a boszorkányüldözés ellened, jogszolgáltatási keretek között. Elérték a céljukat?
Ha legalább jogszolgáltatás lenne Magyarországon, az már kiszámítható lenne, de sajnos se igazság-, se jogszolgáltatás nincs, teljesen bírófüggő az egész rendszer. Egyébként megfélemlíteni nem tudnak, de ráment a legszebb férfikorom… Semmilyen öncélú közéleti dolgot nem tettem soha, a hazámat szolgáltam. Akkor is és most is. Az biztos, hogy én nem nyertem rajta semmit, míg mások nyertek 2006-on, hogy aztán elárulják a hazát, főleg és különösen a Jobbik.
Sokan és még többen csalódtak a Jobbikban az utóbbi években. A Jobbik nagy utat tett meg, a korábbi MIÉP-Jobbik szövetségtől a mostani DK-MSZP-Jobbik koalícióig, te hogyan látod ezt?
Sok mindent feltételeztem a Jobbikról, de ezt azért a legmerészebb álmaimban sem hittem volna. Azt tudtam, hogy Vona Gábor nem közülünk való. Én nem láttam őt sehol, pedig a 2000-es évek eleje óta ott vagyok a nemzeti ellenállás élbolyában. Tudom, hogy kik azok, akiket régen is láttam elöl, mint pl. Toroczkai László vagy Novák Előd. Vonát egyszer sem láttam ott. Amikor 2009-ben egyszer őt is elvitték az Erzsébet térről, rémületet lehetett látni a szemében. Nekünk az a fontos, hogy a legbátrabb ember legyen legelöl. Persze a vezetéshez ész is kell nyilván, de sokszor nehéz döntéseket kell hozni és ilyenkor a legbátrabbnak kell húzni a többit magával, nem gyávaságból visszafogni meg tévútra vezetni mindenkit.
A nemzeti radikalizmus a 2000-es években szintet lépett és az évtized végére jelentős politikai felhatalmazást kapott, miközben a balliberálisok történelmi vereséget szenvedtek.
A Fidesz is sok mindent köszönhet az akkori nemzeti radikálisoknak. Nem az őszödi beszéd miatt kapott ugyanis 2/3-os (sőt a Jobbikkal együtt 80%-os) felhatalmazást a nemzeti oldal. A baloldal összeomlásához kellett az, hogy mi ott és akkor lerántsuk a leplet a balliberálisok álságos, Janus-arcáról. Miközben azt sulykolták, hogy ők a demokraták, az emberi jogok honi élharcosai, egyszerűen a tömegbe lövettek. Mert mi „nem mentünk haza”, vállaltuk az aktív ellenállást, akár az erőszakos, elnyomó hatalommal szemben is. Kellett az, hogy legyenek valakik, akik akár a falig is elmennek. Így ki is derült, hogy Gyurcsányék ugyanazok a bolsik, akik a magyarok ellen vörösterrort, a szabadság ellen megtorlásokat foganatosítanak, az idegen érdekeket kiszolgáló elnyomást tehát erőszakos eszközökkel is, bármi áron fenntartják.
Jártál mostanában a Szabadság téren? Milyen érzést vált ki belőled?
Egyik szívfájdalmam a Szabadság téri szovjet emlékmű. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján is fel van díszítve, koszorúzva a diktatúra emlékműve a hazai szovjetimádók által. A világon egyedülálló történelmi abszurditású szimbolika ez. Most, a 100 éves trianoni évforduló kapcsán időszerű lenne végre, hogy helyreállítsuk az eredeti, trianoni emlékműveket, vagy akár a korábban oda tervezett magyar szabadság emlékművet is, amely a magyar szabadságküzdelmeknek lenne hivatott tisztelegni a magyar vitézség szobrával.
Mit üzensz a mai fiataloknak?
Ismerjék fel a baloldal természetét, mert a baloldal minden társadalmi felforgatásnak a forrása. A szélsőbaloldaliság hívja mindig életre a szélsőjobboldaliságot, a kettő soha nem összemosható! Hogy egy érthető hasonlattal éljek: mint az emberi szervezetben a vírus, ami betegséget okoz és az antitest, amelyik legyőzve azt, a gyógyulást hozza el. A baloldali társadalmi vírust jobboldali antitestekkel lehet csak legyőzni, ezt az utánunk jövő fiataloknak is fel kell ismerniük.
Joó György – elemi.hu
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!