Az emberiség történelmében mindig is előfordultak pusztító, kontinensekre, olykor az egész világra kiterjedő járványok, de a tudósok szerint az utóbbi évtizedekben kifejezetten elszaporodtak a veszélyes fertőző betegségek. Az elmúlt húsz évben csak a koronavírusok három nagy járványt okoztak világszerte, a jelenlegi COVID-19 pandémia pedig mind közül a legsúlyosabbnak tűnik. És ami a legaggasztóbb: egyre rövidül az egyes járványok közt eltelt idő.
Ami az utóbbi idők világjárványait illeti, szinte mindegyikben van legalább egy közös vonás: Ázsiából vagy Afrikából indultak ki. Mindezzel kapcsolatban Suresh V Kuchipudi, a Pennsylvania Állami Egyetem virológus professzora, a zoonózis, vagyis az állatokról emberre terjedő fertőző betegségek kutatója a The Conversation tudományos lapban foglalta össze, hogy mit érdemes tudni a jelenség hátteréről.
Az egyik fő ok, amiért Afrika és Ázsia ezeknek a járványoknak a kiinduló helye, a népesség hirtelen növekedése és a rendkívül gyors városiasodás. Ez utóbbi főként Ázsiára és a csendes-óceáni térségre jellemző, ahol a világ népességének hatvan százaléka él. A Világbank adatai szerint csak Kelet-Ázsiában mintegy 200 millió ember vándorolt vidékről a városokba 2000 és 2010 között. A 21. század első évtizede tehát példátlan népességmozgást hozott a világ legnépesebb országaiban.
Ekkora mértékű migráció hatalmas erdőirtásokkal és környezetpusztítással jár: a nagyvárosok körül kialakuló lakóövezetek visszaszorítják a természetes élőhelyeket, a vadállatok pedig kénytelenek az egyre terebélyesedő emberi települések közelében élni, túlélni. Ez azt jelenti, hogy drámaian megnövekedik a vadállatok és a háziasított állatok, valamint az emberek közti érintkezések száma, és mivel a vadállatok – így például a denevérek – több száz veszélyes vírus hordozói lehetnek, roppant mértékben megnő az esélye az állatról emberre való terjedésüknek.
Az extrém mértékű urbanizáció pedig ördögi kör kialakulásához vezet: minél több ember költözik városokba, annál jobban visszaszorul a nagyobb emlősök élettere, ebből adódóan előbb-utóbb eltűnnek a járványos betegségeket terjesztő állatokra vadászó, azok populációit kordában tartó ragadozók. A városokat ellepik a rágcsálók – patkányok, egerek –, és több afrikai esettanulmány is azt mutatja, hogy ezzel nagy mértékben növekszik a zoonózis kockázata. A helyzet pedig előreláthatóan nem fog javulni, sőt csak rosszabb lesz. Kelet-Ázsia nagy részén még mindig rengetegen élnek vidéken, és várhatóan évtizedekig folytatódni fog az urbanizáció.
Állatok a ház körül
A népesség növekedése és az urbanizáció azonban csak egy faktor az új fertőző betegségek megjelenésében és a járványok gyakoribbá válásában. A trópusi régiókban, ahol még elég nagy a biodiverzitás, sokfélék a potenciálisan patogén kórokozókat hordozó gazdaállatok, nagy mértékben fennáll a veszélye annak, hogy új betegségek jelennek meg. És ebben a mezőgazdaságnak és az állattenyésztésnek, valamint a termelői piacoknak is nagy szerepe van. Afrikában és Ázsiában is rengeteg család napi megélhetése függ az önellátó mezőgazdasági termeléstől és a kis léptékű állattartástól, valamint az így megtermelt javak kis részének piacra vitelétől.
A családi, ellenőrizetlen körülmények között tartott házi- és haszonállatok esetében gyakorlatilag szóba sem jönnek az állatorvosi vizsgálatok, ellenőrzések, betegségek elleni oltások, takarmánykiegészítő szerek, és az állattartás körülményei is rosszak: az meberek és a szarvasmarhák, sertések, baromfik gyakran élnek együtt, köztük akadály nélkül terjedhetnek a betegségek, emellett a háziállatok sok esetben érintkezhetnek kórokozókat hordozó vadállatokkal is. És ami a helyzetet súlyosbítja: Afrikában és Ázsiában hagyományosan nagy szerepe van az élő állatok piacának a kiskereskedelemben. A zsúfolt piacok a rengetegféle állatfaj és a sokféle emberi populáció rendszeres találkozási és keveredési pontjai, ekképp kulcsszerepet játszanak az új típusú fertőző betegségek elterjedésében.
A tobzoska bosszúja
Ha mindez nem lenne még elég kockázati tényező, Afrika szubszaharai régióiban az illegális vadászat és vadhúsfeldolgozás illetve -kereskedelem még rátesz egy lapáttal. Ázsiában is az illegális vadállat-kereskedelem és ezzel összefüggésben a tradicionális kínai orvoslás miatt drámai a helyzet. A hagyományos kínai gyógymódok miatt, annak ellenére, hogy semmilyen tudományos bizonyítékkal vagy akár csak józan ésszel belátható módon sem támasztható alá hatékonyságuk, elképesztő mennyiségű vadon élő állattal kerülnek valamilyen formában kapcsolatba az emberek. Tigrisek, medvék, orrszarvúak, tobzoskák ezreit ejtik el vadorzók szerte a világban, hogy különféle betegségek gyógyítására használják fel egyes testrészeiket. Az utóbbi évtizedekben az ázsiai gazdasági növekedéssel párhuzamosan, az internet rohamos térhódításával csak nőtt az igény efféle medicinákra, a webshopok terjedése pedig alig győz lépést tartani vele.
A virológus kutatók szerint mindeközben a vírusok vígan fejlődnek, mutálódnak, ezrével alkotva új törzseket, alfajokat, és csak idő kérdése, hogy mikor robban ki még hamarabb egy még pusztítóbb járvány. Azt már tudjuk, hogy a COVID-19 járványt előidéző új típusú koronavírus (a SARS-CoV-2) denevérekről ugrott át más állatokra és onnan emberekre, de azt nehéz megjósolni, hogy a következő járványnak mi lesz a mintázata. Annyi bizonyos: irtó nagy szükség lenne az ember szerepét minimálisra csökkenteni ebben a láncolatban, elsősorban megállítani az erdőségek, a vadállatok élőhelyeinek pusztítását, és minimalizálni az ember-állat érintkezések számát.
Mindemellett ki kellene építeni egy átfogó globális egészségügyi megfigyelő rendszert a felbukkanó újfajta betegségek kordában tartására – sajnos jelenleg ilyen nem létezik, pedig elengedhetetlen lenne a halálos világjárványok megelőzése érdekében.
(Index.hu nyomán. Fotó: Kevin Frayer/Getty Images Hungary)
