Nacsinák Gergely András, görögkeleti (ortodox) pappal beszélgettünk, ki a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusa alá tartozik, létezik-e egységes ortodox álláspont, mi lehet a magyarság és az ortodoxia viszonya, mit gondol a jelenlegi koronavírus járványról, és sok más érdekes témát is érintettünk.
– Laikusok előtt talán nem lehet tiszta, mi mit jelent, keverik a görög katolikust és a görögkeletit, de gyakran elhangzik az ortodox és a pravoszláv megnevezés is, ezeket a fogalmakat tudjuk röviden tisztázni?
Talán legegyszerűbb abból kiindulni, hogy a magyar és a német nyelvterületen használt szóösszetételek nagyon precíz eligazodást nyújtanak a különböző egyházak mibenlétéről. A szóösszetételek első fele mindig a rítusra, a második fele pedig mindig a hitvallásra vonatkozik. Tehát a római katolikus az római rítusú, és katolikus hitelvű. Aki görög katolikus az görög rítusú, de katolikus hitelvű, de a görögkeleti az görög, tehát bizánci rítusú, de nem katolikus hitelvű, hanem keleti, tehát nem Rómával egyesült egyházat jelent. Ezeken túlmenően pedig az ortodox és a pravoszláv szó ugyanazt jelenti, a pravoszlávnak természetesen semmi köze a szlávhoz, mint népcsoporthoz, hanem a „slavahoz”, tehát a dicsőség szóhoz van köze, amint az ortodoxnak is. Tehát mindkét szónak a fordítása helyes, vagy igaz istendicséretet jelent.
(forrás: Magyar Nemzet – a kép egy ortodox templom belsejében készült, a keleti templomokban a hívek számára nem látható teljességében az oltár úgy, mint a nyugatiaknál, azt egy hatalmas ikonosztázion* választja el tőlük)
– Magyarországon milyen formában vannak jelen az ortodoxok? Tudjuk, hogy az ortodoxok esetében nemzeti egyházakról beszélhetünk, de akkor pontosan mit jelent, hogy Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusa?
A nemzeti egyházakhoz való tartozás az nem teljesen pontos. Már csak az előbb idézet, egyházam nevét illetően sem.
– Így van, szándékosan fogalmaztam ekképpen.
Hivatalos elnevezése a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus, ami máris jelzi, hogy nem tartozik ebben az esetben hozzá egy területi egységhez. Az ortodox egyházak megőrizték, továbbvitték az apostoli kornak az úgynevezett szinodális egyházrendszerét. Ami azt jelenti, hogy nem egy látható fő, mint nyugaton a pápa, kormányozza vagy felelős az egyház kormányzásáért, hanem szinódus, tehát zsinatokon dőlnek el mind a dogmatikai, mind a kánoni kérdések, ami azt jelenti, hogy az ortodox egyháznak nem egy feje van, hanem számtalan, ez patriarchátusokra, vagy autokefál, tehát nemzeti egyházakra oszlik meg. Jelen pillanatban Magyarországon 5 ortodox egyház képviselteti magát. Magyarországra azért igaz, hogy itt többségében nemzetiségekhez kötődik, amelyek a szerbek, a románok, az oroszok, a bolgárok és a görög ajkú ortodoxok. Mind patriarchátus.
– Milyen a kapcsolatuk általában véve a magyarországi ortodox egyházaknak más felekezetekkel, van-e a liturgikus hasonlóság miatt szorosabb együttműködés a görög katolikusokkal?
Informális kapcsolat mindenképpen van. Kiváló személyes kapcsolatot ápolnak a hazai ortodoxia képviselői a hazai görög katolikus egyházzal. Nagyon kedvesen és nagyon sokszor hívnak meg bennünket különféle rendezvényekre, adnak ki ortodox könyveket, amire nekünk, mint kis egyháznak, nincs meg a kapacitásunk. De ezen túl természetesen szigorúan tartjuk magunkat azokhoz a meghatározásokhoz, azokhoz a kötöttségekhez, miszerint semmiféle közös szolgálat, semmiféle interkommunió nem jöhet létre.
– Egy kissé összetettebb kérdést teszek fel. A vallás, mint olyan, a végső igazságot keresi, s így egyetemes, de mégis azt látjuk, a különböző népeknél van ennek egy igen mély kulturális szintje, beágyazottsága is. És az tiszta sor, a hagyományos ortodox nemzetek esetében, mint például a szerbek, az oroszok, a görögök, ez mélyen összefonódik népi kultúrájukkal. De mi a helyzet egy olyan ortodox hívővel, akinek nincsenek a fent említett nemzetekből eredeztetett gyökerei, hogy tudja összeegyeztetni kulturális hátterét, vagy fogalmazzunk úgy, történelmi, magyarságtudatát az ortodox hittel, hiszen ennek lenyomata az elmúlt ezer évben azért nem olyan jelentős, mint a katolikus vagy a protestáns. De kérdezem, egyáltalán kell-e, hogy bármiféle ellentmondást vagy némi meghasonlottságot érezzen egy magyar ortodox hívő mindezek miatt?
Ez mindig aktuális kérdés, és nem csak Magyarországon, hanem mindazon országokban, ahol az ortodoxia jövevényként van jelen. Az ortodoxiának volt a 20. században egy jelentős nyugati kiáradása, nem csak az Egyesült Államokba, hanem még az 1917-es oroszországi forradalmat megelőzően, de főként azt követően orosz emigránsok indultak Nyugat-Európába. Főleg Franciaországba, Angliába és Svájcba, és ezeken a helyeken a század közepétől megjelent egy külhoni ortodoxia, ami valóban ide-oda csapódott és meghatározatlan volt hosszú ideig, de ez azt jelenti, hogy már majdnem 100 éve elkezdett meggyökeresedni nyugati közegben is az ortodoxia.
És ennek a folyamatnak a tanulságát viszonylag jól végig lehet követni, merthogy nem csak egyszerű hívek indultak el nyugatra, akár az oroszok, akár görögök a későbbi gazdasági emigrációval, hanem képzett teológusok is.
(forrás: Ortodox Szemle)
Sok szempontból az ortodox bölcseletnek a krémje. Ami ki tudott termelni, nemcsak Angliában, hanem az Egyesült Államokban is egy új típusú, intellektuális, de a hagyományokhoz éppen az intellektuális nívója miatt ragaszkodó ortodoxiát. Olyan embereket említenék, mint Georgij Florovszkij, John Meyendorf, és még sokan mások. Ők mind 20. századiak, de azért van ennek folytatása még jelen pillanatban is, ortodox teológiai szemináriumok létesülnek például az Egyesült Államokban.
És az ott megfigyelhető folyamatok megmutatták, hogy bár csakugyan nagyon erős mindenhol az ortodoxiának a helyi kultúrába, a helyi hagyományokba való beágyazottsága, ez azonban nem jelent akadályt arra nézvén, hogy az ortodoxia egyetemességéhez tudjon valaki kívülről is csatlakozni.
– Ezt a csatlakozást valamilyen módon segítik az ortodox egyházak hivatalos képviselői is?
Az egyház minden esetben különbséget tett, bár ez több esetben elméleti különbség volt, a hagyomány és a szokások között. Adott egy Szent Hagyomány, ami egy liturgikus hagyomány, egy lelkiségi hagyomány, ami egyetemes. Ami nem függ a helyi szokásoktól. És e köré épültek, mint egy foglalat, a különböző helyi, még csak azt se mondanám, hogy nemzeti hagyományok, mert ugye a mai értelemben vett nemzet fogalom egy 19. századi találmány, és előtte éles különbségek lehettek és egyébként vannak máig is mondjuk egy észak-görög területnek egyes szokásai, és mondjuk az Égei-tengeren lévő szigetvilág között. Minden hasonlóságuk ellenére, de kiforrt ennek a maga sajátos formája. Ami nagyon gyakran, legalábbis a tömegek szemében összekeveredik a Szent Hagyománnyal, és erre teológusok is rámutattak sokszor, hogy ez nem mindig jó, hogy a ráülepedett, kétségkívül szép és színes, de sajátos néphagyomány kincset azonosítjuk magával a Szent Hagyománnyal.
Ennek a szemléletes példája volt nyugaton, ahol kiderült, hogy tényleg le tud tisztulni a hagyománynak ez a két rétege. A nyugatról betért ortodoxok pedig örömmel fedezték fel a Szent Hagyomány lelki, spirituális és liturgikus tartalmait, anélkül, hogy különösebben annak szükségét érezték volna, hogy integrálódjanak göröggé, szerbbé, orosszá, románná, vagy akármi mássá.
Ugyanez történik itthon is, mert a magyarországi hívek is elsősorban szellemi keresésként, vagy belső lelki nyugtalanságként találnak rá az ortodoxiára, épp ezért már nagyon korán meg tudják különböztetni ezt a két szintet intellektuális módon, hogy felismerjék azt, ami a valódi hagyomány, és azt, ami elhagyható vagy másodlagos.
– Azt tudhatjuk, az összes magyarországi ortodox egyházat összevetve, nagyságrendileg hány hívőjük van?
Ha jól emlékszem a legutóbbi népszámlálási adatokra, az talán 12 ezer fő körüli.
– Most tekintsünk egy kicsit szélesebb spektrumra, abban alapvető egyetértés uralkodik, hogy a világot, de főként Európát régóta fenyegeti a veszély, ateista és materialista eszmeiségek nyernek teret, a vallás, a tradíció egyre inkább szorul vissza, aminek mondhatjuk, természetes következménye az iszlám térnyerése, hiszen ahol vákuum keletkezik, oda előbb-utóbb be fog nyomulni valami más. Mi erről az ön véleménye?
Ez inkább kijelentés, mint kérdés, konkrétan mire gondol? Igen, van ilyen jelenség.
– Nyilván nem pozitív jelenség a keresztény hit elhalványulása, az ortodox egyházak szerint mit lehet tenni ez ellen?
Erre eleve nehéz válaszolni, mert sokszor merült fel így a kérdés, hogy mi az ortodoxia véleménye erről vagy arról. De pont az ortodoxia széttagoltsága miatt ilyen egységes válasz nem létezik sok kérdésben. Ortodox álláspontok vannak. Úgyhogy inkább a biztonság kedvéért az én álláspontomat mondanám. Úgy gondolom, hogy ez egyúttal egy lehetőség is. Lehet, hogy ez fenyegetettséget, krízist jelent az Egyház számára, de ugyanakkor ez egy tisztulási, megerősödési folyamatot is eredményezhet. Pont a régi intézményrendszerek és szokások kiüresedése és lassú lebomlása adhat teret a működő Lélek számára.
Az Egyháznak igazából sosem tett rosszat az, hogyha kicsit elnyomva volt, az sokkal rosszabbat tett, amikor evilági potentátok támogatták, és biztos beágyazottsága volt. Ott az Istennek kevesebb teret engedünk mindig…
A baloldal a kereszt jellemzően nyugati (római katolikus), a jobboldalon pedig a keleti (görög katolikus, ortodox) ábrázolása
– És végezetül azért térjünk rá a koronavírusra, hiszen manapság szinte mást sem lehet hallani, az ortodox egyházak milyen óvintézkedéseket hoztak meg a vírus terjedése ellen?
Mi összhangban a hatósági döntésekkel, mely korlátozza a nyilvános eseményeket, a mi szertartásaink is zárt ajtók mögött zajlanak, tehát egy pap, egy énekes felállásban. Ezeket a szolgálatokat alternatív megoldásként a bécsi metropólia is, amelyhez hozzá vagyunk rendelve, „streameli”a Facebookon, és mi is ehhez a gyakorlathoz igyekszünk igazodni. Nyilván átalakítja a hagyományos struktúrákat. Pont a tegnapi napon fordítottam le egy írást egy görög szerzőtől, aki pont ennek a lelki hasznára hívja fel a figyelmet.
És azt hiszem, hogy ez az ortodox álláspont, hogy a krízisben is lássuk meg a Lélek munkáját és ezt próbáljuk meg a saját hasznunkra fordítani.
– Még egy kérdés a koronavírusról, bár ezzel az utolsó mondatával lényegében már válaszolt is rá, de azért felteszem, tapasztaljuk, mintha igen nagymértékben áthatná a nyugati társadalmakat a halálfélelem és a pánik, mik erre a helyes válaszok?
A pánikreakció jellemző, amikor egy ismeretlen dologgal találkozik szembe az ember. De arra buzdítanak az atyák is, hogy minden ilyen váratlanban lássuk meg a Lélek munkáját.
Goethe szavaival tudnék erre felelni, aki azt mondta, a Sátán az az erő, amely örökkön rosszra tör, és örökkön jót mível. A feladatunk, hogy áldássá változtassuk az átkot, és a romlást pedig halhatatlansággá.
(*: Az ikonosztáz (vagy ikonosztázion) a görögkeleti (más néven ortodox), görög katolikus, illetve más keleti katolikus egyházak templomainak a templomszentélyt a templomhajótól elválasztó, képekkel ellátott fala. Görögország ortodox templomaiban az alacsonyabb, márványból készült ikonosztázion a jellemző. Az ikonosztázionon hagyományosan három kapu található, a középső, kétszárnyú kapu a Királyi kapu, a szélsők a diakónusi kapuk, melyeken keresztül a pap és segítői beléphetnek a szentélybe.)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
