Ahogy a világot, úgy a kommunikációt is teljesen megfertőzte a koronavírus. Ebben semmi meglepő nincs, de látható, hogy a koronavírus hírfolyam nemcsak uralja, hanem kizárólagosan eluralta az emberi érintkezéseknek egyébként éppen korunkban legaktívabb mezőit: az emberi érintkezés legszélesebb eszköztára ugyanis mára, a valaha volt legkommunikatívabb és legaktívabb interakciójú generációt eredményezte. A globális járvány hatására minden megváltozott, méghozzá minden károsodott; ám sokak szerint az online tér sértetlen maradt, sőt a kényszerű korlátozások miatt most felértékelődött a digitális műholdas infokommunikációs technológia.
Kész szerencse, hogy a digitális kommunikáció korszakában kell elszenvednünk a globális járvány lokális vesztegzárjait – minden információ, minden tartalom elérhető, és minden ember elérhető. Ez az információ- és tartalomelérhetőség ráadásul ma már számtalan és végtelen, univerzálissá téve az ember számára megszerezhető tudásokat. Az információs kor diadala az internet és a rajta végtelenül halmozódó emberi tudás, alkotás, kísérlet, tapasztalás. Beleértve az mindennapos kommunikáció mind szélesebb körét, vagyis világunk és korunk egyszerre objektív és szubjektív lenyomata.
Bárki megtudhat bármit és közölhet bárkivel, most már bárhol. Meg is tesszük mindig, mindenkivel, mindenkor!
Ez a fajta szellemi, de esztétikai és pszichológiai szabadság, amelyet a digitalizált információáramlás korában élvezünk, az emberiség történetében egyedülálló. Hiszen az internet épp azt teszi lehetővé, hogy modern, felvilágosult és civilizált létünk, a fizikai létünk szabadságán kívül, e technológia szellemi síkján is megélhetővé tegye számunkra a szabad életet. Vagyis azon kívül, hogy kivívtuk azt, hogy mi döntsük el, mit csináljunk, hova menjünk, kikkel legyünk (legutoljára a kommunista diktatúrák fosztottak meg ettől), mostanra megalkottuk azt, hogy mi döntsük el, kikkel beszélünk, mit nézünk, hallgatunk, olvasunk.
Természetesen az ember társas lény, ezért a szabad emberek közössége szabad a témaválasztásaiban is, mégis tetten érhető a trend: ha másért nem, hát ösztönös utánzási hajlamunk miatt, amely a tanulásunk legelső eszköze.
Ezért a korlátlan információszabadság időszakában is van közösségi trend, vagyis nemcsak egy bolond csinál százat, hanem egy hírfogyasztó is százat csinál – a következtetés, hogy ekképp a „bolond hírfogyasztók” mire képesek, egy másik írás témája.
A XXI. század sok olyan eseménnyel indult és sok olyan téma kísérte, amely a világon eddig nem tapasztalt figyelemre tett szert. A világhír korunkra mindennapossá vált. A globalizmus kora, a globális infokommunikációs élettér az emberek valóságának globálissá válását is jelenti, ezért a világjelenségek hírvetélkedéseként is felfogható az az információs mező, amely végső soron nem más, mint figyelmünkért versenyző topikok halmaza. De egy topik sem volt eddig arra képes, amire a koronavírus.
A koronavírus-tematizáció a teljes emberi kommunikációt megfertőzte. Immár hetek óta karanténba zárva raboskodik a kommunikációnk, minden, ami eddig hír volt, eltűnt a közösségi térből. Ami két dolgot jól mutat: rá kellett jönnünk, milyen sebezhető is korunk, amely a globális fogyasztó hálózatok és kiszolgáló rendszereinek működésére épülő világa. A másik, hogy egy téma sem, még a korábban leguralkodóbbnak tűnő témák sem elég fontosak a vírus megjelenése óta. Vagyis a vírus után egy téma sem lesz olyan, mint régen.
Ez pedig nem mást bizonyít mint, hogy éppen a szemünk előtt zajlik az emberiség korszakváltása, amelyhez nem technológiai áttörés vagy tudományos felfedezés, nem politikai vagy kulturális forradalom vezetett. Csak jött egy új vírus.
Joó György – elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
