Járványügyi hidegháború – az USA és Kína pozíciókeresése a Covid-19 utáni világban címmel tartottak ma kerekasztal-beszélgetést a Külügyi és Külgazdasági Intézet szervezésében. Résztvevők voltak Baranyi Tamás Péter, a intézet stratégiai igazgatóhelyettese és Varga Gergely vezető kutató, programvezető. A moderátor szerepét Goreczky Péter, az intézet vezető elemzője, programvezetője töltötte be.
Az eseményt a koronavírus járványra való tekintettel online formában tartották meg, portálunk tudósítója is ilyen formában kapcsolódott be.
Goreczky Péter, az online moderátor
Hogyan alakulnak át a kínai-amerikai kapcsolatok a járvány után?
– hangzott el az indokolt kérdés, amihez egyfajta felvezetést is adott a moderátor, mert érdemes lefesteni, hogy nézett ki a két ország kapcsolata a járvány előtt, ugyanis már akkor sem volt felhőtlen, mindenki hallott a kereskedelmi háborúról. De ennek mellékvizén egy másik szembenállás is kialakult, egyfajta technológiai háború, emlékeztetett a Huawei-ügyre.
Tavaly a kínai kommunista párt kongresszusán kijelentették, hogy Kína a század közepére a világ vezető hatalma akar lenni, nyilván ezt az USA nem akarja hagyni.
Varga Gergely szerint ez nem csak egy járványügyi vészhelyzetet teremtett a világban, hanem a meglévő geopolitikai versengéseket is tovább élezi. A tét az, hogy ki tud jól kikerülni a vírus utáni világból. Úgy tűnik, Kína sikeresen átvészelte a járvány első rohamát, ebből egyértelműen politikai tőkét igyekeznek kovácsolni.
Bár ez először nem tűnt annyira egyértelműnek, csak akkor vált azzá, mikor az Egyesült Államok is nagy bajba került a vírus miatt, így felértékelődött, hogy azt kommunikálja Kína, ők sikeresen legyőzték a vírust. És a számok is azt mutatják, hogy a világ legnagyobb gócpontja ma már az USA, azon belül is New York.
Ezek mindenképpen élezik az amerikai-kínai viszonyt.
Varga Gergely is a monitor mögül
Baranyi Tamás Péter onnan közelíti meg a kérdéskört, hogy többféle színtere van az amerikai-kínai vetélkedésnek. Van egy szint, amit alapvetően politikai, kommunikációs szintnek nevez. Ez arról szól, hogy az amerikai, illetve a kínai narratívát igyekeznek minél inkább eljuttatni a világ közvéleménye felé. De e mögött van olyan vetélkedés, ami a kereskedelmi háborút érinti, ez most felfüggesztődik, de nem záródik le.
A harmadik színtér pedig a nemzetközi: úgy tűnik, az USA az elmúlt egy-két hónapban hátralépett a járvány elleni globális védelem ügyében, és ezt az űrt Kína igyekszik betölteni, hogy magát globális vezető erőként tüntesse fel. Persze, ez üzleti haszonnal is jár. Jelentős verseny alakult ki a stratégiai iparágak védelméért és megszerzéséért, és itt elsősorban a kínai ambíciókra kell gondolni. Némileg helyzeti előnyben van Kína, mert korábban túljutott a vírus csúcspontján, relatíve kisebb gazdasági visszaeséssel. Ez helyzeti előnybe juttathatja olyan iparágakban, mint technológia, mesterséges intelligencia. Ennek az ellentétnek a fő résztvevői az USA és Kína, de korántsem csak ők ketten.
Ahogy Baranyi Tamás Péter is
Online formában is lehetett kérdéseket feltenni, az egyik néző arra kérdezett rá, mint gondolnak azokról az összeesküvés-elméletekről, miszerint egy kínai laborból indult a vírus.
Baranyi Tamás Péter szerint ezek már beilleszkednek a hidegháborús propagandába.
Nem véletlen akarta „kínai vírusnak” elnevezni Trump, ezek mind-mind beépültek a különféle országok belpolitikájába is. És érdekes, hogy nagyon sok átlagember akár öntudatlanul is, de részt vesz ezekben a küzdelmekben. A Trump-kormányzatot azért érheti kritika viszont, mert nem vette elég komolyan a vírust. A tegnapi, reggeli elnöki sajtótájékoztatón kapott egy olyan kérdést, hogy miért van olyan sok halálos áldozat, Trump erre azt felelte, hogy ugyan ki hiszi el a többi országok számait? Ez elsősorban egy belpolitikai muníció – mutatott rá.
Varga Gergely erre a kérdésre azt felelte, szerinte is belpolitikai színezetűek ezek a felvetések. Mivel ezt a vitát a jövőben teljes mértékben lezárni nem lesz lehetséges, ez teret fog adni mindenféle narratívának. Az amerikai politikában a Kína-ellenesség mindenképpen velünk fog maradni, mert az amerikai közéletben pártállástól függetlenül jelen van.
Bár vannak hangsúlybeli eltolódások, de tartalmában mindkét oldal képviseli ezt.
Baranyi ugyanakkor elmondta, a dezinformációs taktikákat, melyeket talán 2016 előtt kevésbé vállaltak a hivatalos politikai vezetések, ma már mindkét oldal beveti, a kínaiak például azt terjesztik, hogy amerikaiak vitték be a vírust, és ez olyan módon begyűrűzött a sajtóba, hogy „fake news-t” terjesztenek, vagy legalábbis sejtetnek. Baranyi úgy látja, itt inkább érdemes hinni a tudósoknak, hogy a vírus természetes eredetű.
De mennyire számít, hogy különböző a két ország politikai berendezkedése? Kína kommunista pártállam, az USA-ban demokrácia van. Kínában például egy QR-kóddal saját magát kell ellenőriznie egészségügyileg, ez egy demokráciában legalábbis nehézkesebb volna – vetett fel ég egy témát Goreczky.
Varga elmondta, léteznek olyan országok, melyek demokratikusabb berendezkedésűek Kínánál, mint Dél-Korea, melyek sikeresebben kezelték a járványt. Kevésbé a politikai rendszer jellegéből lehet következtetni, hogy milyen a sikeres fellépés, sokkal inkább a mozgósítható erőforrások, az intézkedések számítanak, és Kína nagy humánerőforrással is rendelkezik, más, jóval fejlettebb kormányzattal bíró országok pedig nehezen tudnak olyan erőket mozgósítani, mint Kína. A kormányzati rendszert, az állami struktúrákat tartja fontosnak, és az adott országok kulturális jellege is számít. Ázsiában sokkal jellemzőbb a szigorúbb szabálykövetés.
Ezzel szemben Európa déli országaiban az eltérőbb kulturális szokások is hozzájárulhattak a kialakult helyzethez. Varga végső soron úgy látja, nem a demokrácia kontra autoriter szembenállás a dolog nyitja.
Baranyi lényegében egyetértett Vargával, ő sem a demokráciát vagy az autoriter rendszereket nevezte meg, mint fő különbséget, sokkal inkább az egészségügyi rendszerek felkészültségét és a kulturális sajátosságokat. Elmondta, hogy Kínában mégiscsak szocialista alapon létezik az egészségügy, főleg vidéken vannak borzalmas állapotok, de az Egyesült Államokban európai értelemben vett egészségügyi ellátórendszer nincs, de ez nem jelenti azt, hogy egy demokrácia ne tudná jól kezelni a helyzetet, mert ott van Németország, ahol az egyik leghatásosabban vették fel a küzdelmet a járvánnyal.
Sokakat foglalkoztat a kérdés, milyen lesz a nemzetközi szint a járvány után? Igencsak át fog alakulni a világ. Kína a járványt követően is arra törekszik, hogy saját nemzetközi intézményrendszert hozzon létre? A WHO-t nehéz Kína-ellenességgel vádolni, mégis felvetődött a kínaiak részéről, hogy akár saját, globális egészségügyi szervezetet hoznak létre.
Varga értelmezésében az amerikai-kínai vetélkedésnek a legnegatívabb hozadéka, hogy a globális fellépés rettentően hiányzik a mostani járvány közepette. Sok szó esik arról, hogy Kína milyen jól pozicionálta magát az elmúlt hetekben, hogy befolyást szerezzen más országokban és a Kínáról alkotott képet javítsa,
de ezt árnyalni érdemes, mert már most is mutatkoznak jelei annak, hogy Kína túllő a célon, az európai kormányzatok részéről tapasztalható egy óvatosság Kína felé.
Majd így folytatta:
A kínai „maszkdiplomácia” sem volt sikertörténet, tekintettel arra, mennyi silány terméket szállítottak, ez azért visszaüt.
Kína egyelőre azért továbbra is hangsúlyt fog helyezni a jelenlegi intézményrendszerben való térnyerésre, és nem feltétlenül fektet energiát saját létrehozására, mert láthatja saját hatalmi korlátait. Például a WHO-n belül is jelentős ellenérzést vált ki a kínai törekvés, képzeljük el, milyen ellenállást váltana ki, ha Kína saját egészségügyi világszervezetet hozna létre? Ez Észak-Amerika és Európa nélkül nem képzelhető el. Ázsiában és Afrikában regionális jellegűeket létrehozhat, de ez nem pótolja a globális intézményeket.
Baranyi szerint érdekes kérdés, hogy a kínai befolyás az elmúlt 30 évben nem tűnt fel senkinek a WHO-n belül, legalábbis ebből nem volt politikai kérdés. A fejlődő világban tudja egyébként Kína kiterjeszteni befolyását, és valljuk be, a WHO-nak is ott van terepe, eltekintve a mostani járványügyi helyzettől. Kína tehát így tudta elérni ezeket a régiókat, és érdekes, hogy az USA a ’70-es évektől fokozatosan hagyta erodálódni ezt a fajta befolyását. Persze, most halljuk, Trump komolyan megfenyegette a WHO-t, de az ilyen szintű amerikai szkepszis nem új keletű. De arra a kérdésre, hogy párhuzamos intézményrendszereket akar-e létrehozni, azt gondolja igen, de ő sem látja azt a világot, hogy a Kína által létrehozott intézményekbe özönljenek Amerikából és Európából.
