„Azt gondoltuk, legyőztük a természetet, aztán most kiderült, hogy nem”

Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét többek közt arról kérdeztük, hogy valóban jelenthetnek-e veszélyt az európai denevérfajok, milyen hatással van a világjárvány a költöző madarakra és az ember eltűnése a természetre?

Hogyan érinti a járványhelyzet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkáját?

Mi ugyanúgy dolgozunk, a szociális távolságtartás például a terepi munkáinkat nem nagyon érinti, mivel ott ezt igen könnyű betartani, általában ember nincs ott a kollégáinkon kívül. A terepi kutatók tehát kint dolgoznak ebben nincs változás. Ilyenkor gyűrűzés már nem nagyon van a költési időszak beindulása miatt, csak egy speciális gyűrűzési akció zajlik, amely a fészkelő állományt monitorozza. Zavartalanul folynak a ragadozómadár fajmegőrzési akciók is, a szakemberek kint vannak egész évben, és március óta, a nászidőszaktól megkülönböztetett figyelemmel próbálják követni az ismert fészkelőpárok életét.

Sok kollégánk, köztük szóvivőként és a Madárbarát kert program vezetőjeként jómagam is távmunkában dolgoztunk, így ebben sincs nagy különbség. Ami jelentős változás, hogy a központi irodát be kellett zárnunk, illetve sajnos kénytelenek voltunk bezárni az MME boltot, bár a webshop még üzemel, de a beszállítóink is kénytelenek voltak leállni. Az odúkat, fecske műfészkeket, etetőket például egy olyan egyházi szervezet készíti, amely 40-50 sérült embert foglalkoztat, de ők is leálltak, így ezekből a madár- és természetvédelmi eszközökből lassan kifogyunk sajnos. A szakmai munkánkra azonban szinte nincs hatással a kialakult helyzet, ebben nincs változás.

Hozott-e változást a veszélyhelyzet a természetben? Tapasztalnak-e bármi változást az állatok viselkedésén, mozgásán vagy mennyiségén most, hogy az ember eltűnt onnan?

Azt gondoltuk, hogy ez lesz a pozitív változás, aztán kiderült, hogy nem. Globális szinten az, hogy leállt a gazdaság, a termelés és százmillió tonnákkal kevesebb por, szennyező anyag kerül a levegőbe, ez ilyen szempontból jó. Azonban hazai és nemzetközi viszonylatban is kiderült, hogy sajnos nagyon negatív vonatkozásai is vannak, mert a bezárt emberek szó szerint kimenekülnek a természetbe, mindent letaposnak, mivel szociális távolságtartás van ezért a védett területeken is letérnek a kijelölt ösvényekről, ami ugye tilos, ráadásként mindent összeszemetelnek. Emellett Afrikában és Ázsiában a megélhetési orvvadászat felfutása tapasztalható, amint a karanténba kényszerülő emberek tömegesen vesztik el a munkájukat, és állami, nemzetközi segítség hiányában alternatív élelemszerzési és bevételi forrásokat keresnek. Ez sajnos megáshatja a kritikusan veszélyeztetett fajok sírját.

Akkor nem jellemző ez, hogy kevesebb a háborgatás, ami jót tesz a természetnek?

Nem, mert amikor jó az idő, kiszabadulnak az emberek, akkor bepótolják és sokkal háborgatottabbá válik, mert egyszerűen sokkal több ember megy ki, mert ha nem lehet dolgozni, akkor menjünk ki a természetbe. És azt látjuk sajnos, hogy a mai emberek döntő többsége nem tudja, hogyan kell viselkedni a természetben. Megszokta, hogy a városban, otthon üvölt a zene, kimegy a tájba és ott is üvölteti a zenét, nem a tájat vagy a csendet élvezi, állatokat pedig így nyilván nem is lát, tehát unalmában még inkább városiként viselkedik, aztán a tömeg a szemetelés és a taposás miatt újabb érintetlen, „vad” tájat keres, ahol a folyamat ismét lejátszódik – ez egy öngerjesztő problémaspirál. Jobb lenne, ha otthon maradnának. Ez óriási gondot jelentett, folyamatosan kaptuk a hívásokat a budapesti mezőőri szolgálattól, a Főkert munkatársaitól, nemzeti parki őröktől. Pedig azt gondoltuk, hogy sokkal békésebb költési szezonja lesz idén a madaraknak, de tévedtünk. Sokkal koncentráltabban és sokkal feszültebben szabadulnak ki hatalmas tömegek a tájba és ott adják ki magukból a feszültséget.

Milyen hatással lehet ez a világjárvány a költözőmadár állományra? Az olaszok például hírhedtek arról, hogy rengeteg énekesmadarat pusztítanak el, és több arab országban is jellemző a vonuló madarak tömeges mészárlása.

Nem tudhatjuk. Hiszen kétféle magyarázat lehet, egyrészt ha nem lehet kimenni vadászni se mert zárlat van, akkor valóban kevesebbet fognak lemészárolni. De ha az történik, hogy nincs teljes zárlat, de munkába nem kell mennem, ezért kiegyek egymagam, vagy a cimborámmal együtt – a három méter távolságot szigorúan tartva – madarakat lőni…

Van azonban egy komoly hatás, amiről már most beszélhetünk, amelyet a mérhetetlen butaság és ostobaság szült. Ugye a denevér volt Kínában ennek a SARS2 vírusnak a hordozója, és már Magyarországon is felmerült olyan, hogy akkor ki kell irtani a denevéreket.

Előfordult olyan is, hogy a hazatérő gólyától is féltek az emberek az egyik faluban, hogy attól megbetegedhetnek…

Igen. Ehhez képest a középkori sötétség az egy felvilágosult valami volt. Hihetetlenek az emberek, hiszen ma már ott van a világ minden tudása mindenkinek a zsebében, az okostelefonnal elérhető az internet. Az ember rászán bármilyen kérdésre egy órát úgy, hogy semmi ismerete nincs róla, és józan paraszti ésszel mindenről tud tájékozódni. Semmi köze nincs a gólyának és egyik költöző madárnak sem a mostani járványhoz.

Illetve a nálunk élő denevérfajoknak sincs?

Nincs, amennyire tudjuk nincs. De egyébként a denevérekben lévő kórokozók eddig is megvoltak, csak nem fogyasztották ilyen nagyságrendben, piaci alapon őket. Európában, illetve a nyugati világban egyáltalán nem, így a denevérekben meglévő zoonózisok (állatról emberre terjedő betegség kórokozók) nem is fenyegetnek közvetlenül minket. Ez a járvány is Ázsiából indult világhódító útjára. Ott sem a végtermék, a sült denevér a probléma, hanem amikor vadhúsként befogják, összezsúfolják, szállítják, az alapvető higiéniai szabályokat sem betartva dolgozzák fel a húsukat, akkor fertőződik meg az ember. Így kaptuk Közép-Afrikából, ugyanilyen „bozóthússal” a HIV vírust, azaz AIDS betegséget is. Ott az emberszabású majmokat fogyasztották és így tudott átugrani fajokat a betegség, így kerülhetett át az emberre. A 2002-2003-as SARS1 járványt is Ázsiából, egy cibetmacskafaj fogyasztásától kapta el az emberiség. Az emberek most szembesültek azzal, amit a kutatók hangsúlyoznak, hogy ha nem változtatunk környezetpusztító életmódunkon, akkor nemcsak a klímakatasztrófa fenyegeti a civilizációnkat, hanem a mértékét tekintve már ma is több nagyságrenddel súlyosabb fajkihalás is. Amit ma megélünk, arra a társadalmak eddig még csak nem is legyintettek, annyira nem foglalkoztak vele, vagyis, hogy ha összeomlik a globális természetökológiai rendszer, az nem egy laza szünidei matiné lesz, hogy csak a szomszédot érinti, és csak csiklandozni fog, hanem olyan lesz, mint ez a koronavírus-járvány, amely – egyébként ha belegondolunk iszonyúan szerencsések vagyunk – nem egy rettenetesen veszélyes valami, mert nem egy ebola mortalitású kórokozó, csak készületlenül érte az emberiséget. Eddig azt gondoltuk, hogy legyőztük a természetet, mi vagyunk a Föld urai, aztán most kiderült, hogy nem.

Elemi.hu