A koronavírus mindent, így a színházak életét is alaposan felforgatta. Pedig a kulturális táplálék éppolyan alapvető, mint a többi, ezért Vári-Kovács Pétert, a Centrál Színház színészét kérdeztük, hogyan látja az elmúlt hetek történéseit.
Mit csinál egy színész a koronavírus járvány idején, ön hogyan éli meg a járvánnyal járó nehézségeket?
Egy biztos, nem unatkozom, mindig van mit csinálnom. Édesapaként azt ajándékként élem meg, hogy napról-napra láthatom a kisgyermekeim fejlődését, s hogy a családommal lehetek itthon. Pár hétig a mezőn dolgoztam, kaszáltam, megtisztítottam a terepet, mostanában pedig versekkel foglalkozom. Trianon évfordulójára készül a Romantikus Erőszak új lemeze, melynek címe, Diktátum. Sziva Balázs megkeresett, hogy közreműködnék-e pár vers elszavalásával – s én örömmel vállaltam a nemes feladatot.
Akkor ezek szerint pániknak semmi nyoma…
Furcsa ez a helyzet, amiben mindannyian vagyunk, de a pánikolásnak semmi értelme.
Én úgy élem meg ezt az időszakot, hogy szeretnék minél jobban Isten felé fordulni, és a családomnak, feleségemnek és gyermekeimnek minél több szeretetet adni. Tudván azt, hogy a pillanatok és napok leperegnek, s többé nem jönnek vissza. Itt és most kell jónak lenni. Figyelni a kis dolgokra, az apróságokra. Megbecsülni minden percet és órát. Az emberek általában átmenekülnek az életükön, figyeljünk arra, hogy ne ez történjen. Mindenkinek jó szívvel ajánlom az Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom imaláncát – az “Istennel, a Hazáért” imacsoport megtalálható a közösségi oldalon és a videómegosztón is. Minden nap 20:00 órakor egyszerre imádkozunk hazánkért, nemzetünkért.
A Centrál Színházban, ahol ön is játszik, mi tapasztalható? Teljesen leállt az élet?
Igen, teljesen leállt a színházi üzem.
De mennyiben pótolhatja az „online színház” a valódit?
Szerintem nem pótolhatja. De ugyanúgy egyetlen színházi előadás és film sem pótolhatja a valóban megélt életet. Az embernek pedig sokszor az az érzése, mintha a jelenlegi közélet és politikai tér is egy nívótlan „online színház” lenne…
Szakmán belül milyen vélekedések vannak, mikor és hogyan indulhat újra az élet?
Azt nem tudom, ki hogy vélekedik, én azt hallottam, hogy szeptembertől indulhat el a munka.
Lehet-e lelki értelemben tanulsága annak, ami most történik, egyetért-e azzal, amit sokan hangoztatnak, a világ már nem lesz olyan, mint ezelőtt?
Több embernek már nem lesz minden olyan, mint a járvány előtt, sokan pedig majd próbálnak visszakapaszkodni a rohanó vonatra.
Szerintem igazi tanulsága ennek az egész helyzetnek, csakis lelki értelemben lehet.
Az önvizsgálat, számvetés, a gondolkodás és szemlélődés ideje ez. Az Istenbe vetett hitünket meg kell erősítenünk. Kereszténységünk igaz megélése nem halogatható! Figyeljük önmagunk viselkedését és ne legyünk restek kijavítani hibáinkat.
Ebben az átalakuló világban mi a színházak, a színművészet feladata és hivatása?
Azt érzem, hogy egyre betegebb modern korunkban új és egyre egészségesebb válaszokat kell adnunk. Mindannyian láthatjuk, hogy a modern ember média díszletvilága a semmibe vezet.
Én túllépnék a színházak feladatán: szerintem minden tehetséggel megáldott embernek értelmes és valódi célokat kell szolgálnia.
Magasztos és nemes ideákat, nem a mai kulturális élet „trendjeiből” kell kiindulni. Nem kell az öncélú „művészkedés”. Az előadó művészetnek az örök értékeket kell közvetíteni az emberek felé. De túl minden színházon és díszleten, a való életben kell helyt állni. Minden egónál és karriernél fontosabb, hogy az ember hol tart lelkileg, felismeri-e, hogy mi az igazán fontos. Istennek kell megfelelnünk.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
