Egy egész országnak kéne képviselni a nemzeti radikalizmust, hiszen egy fenyegetett kis országnak még a lélegzetet is radikálisan kell venni – mondta portálunknak Dörner György, az Új Színház igazgatója, aki úgy látja, száz évvel Trianon után Magyarország ellenségei ugyanúgy Magyarországról támadják hazánkat. A Kossuth-díjas színművész beszélt arról is, milyen helyzetbe került a színház Karácsony Gergely főpolgármesterré választásával, kitérve arra, hogy először a járványt kell leküzdeni, hogy bármilyen módon bármire reagálhassunk, és tervezhessünk.
Hogy telnek a napjai egy színház igazgatójának, ha zárva az általa vezetett intézmény?
A munka azért folyik, készülünk a megnyitásra. Én is készülök a következő évadra, rendezek egy darabot, annak a díszletterveit nézegetem. Az első bemutatónk díszleteinek összeállítására is több időnk van most. A szerepátvételekkel kell foglalkozni, a művészeti vezetés és a marketing pedig azzal foglalkozik, hogy az eladott jegyeket milyen módon tudja a nézőknél tartani. Ezen kívül csináljuk a műsortervet, megpróbálva pótolni az elmaradt előadásokat.
Hét hónapja van új vezetése a fővárosnak, és a tavaly elfogadott új kulturális törvény értelmében az Új Színház fővárosi fenntartású, de működését az állam biztosítja. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Nagyon nehéz ezt értelmezni. Durván azt jelenti, hogy a minisztérium biztosítja a működéshez szükséges forrásokat, de a megállapodás többi része egyelőre számomra megfoghatatlan, jogi praktikus viszonyt jelent. Ez nyilván kialakul majd, de az mindenféleképpen rossz lenne, ha plusz terheket rakna a színházra azzal, hogy kétfelé, a főváros és a minisztérium felé is kell működnünk, mert akkor duplán kéne dolgozni. Ezt menet közben majd rendezni kell, de erre még van idő szerintem.
Az önök véleményét kikérték a megállapodást megelőzően?
Ki is kérték, és tájékoztattak is róla. De ezt a minisztérium és a főváros intézte egymás között. Egy fővárosi cégnek vagyok az igazgatója, ez a cég került valamilyen jogviszonyba a tárcával. Azzal, hogy a főváros úgy szerepel, mint fenntartó, de a kinevezés és a pénzadás a minisztériumhoz kerül, nyilván mi és az a néhány színház vagyunk a kísérleti alanyok, akik ugyanebbe a helyzetbe kerültek.
Nem titok, hogy Karácsony Gergely nem rajong az Új Színházért, ennek megválasztása után szinte rögtön hangot is adott. Jó előjel, hogy a kinevezés a minisztérium kezében van?
Egyértelmű a válasz, hiszen a főpolgármester úr az első adandó alkalommal közölte, én nem nyerhetek több pályázatot, így mindenféleképpen szerencsés ez a helyzet nekünk. Sajnálatos azonban, hogy Karácsony Gergely egyetlen egy előadásunkat nem látta, nem látogatta meg a színházat, következésképpen megalapozatlanul nyilatkozott és alkotott véleményt az Új Színházról. Reményemnek adok hangot, hogyha eljön megnézni egy előadásunkat, akkor bocsánatot kér ezért az elhamarkodott kijelentéséért.
Miként látja a hazai kultúra helyzetét most?
Van egy világjárvány, ami Magyarországot is ugyanúgy érinti, mint bármely más országot. Ez olyan mértékben von el érdeklődést mindenről, hogy vajmi nehéz mással foglalkozni. Aki éppen készül szomjan halni, annak ne a következő tornacipő vásárlásán járjon az esze. Tehát valószínűleg ebben a helyzetben vagyunk mi is, először a járványt kell leküzdeni, hogy bármilyen módon bármire reagálhassunk, és tervezhessünk. Az élet a legfontosabb, és minden csak utána jön. Nem kétséges, hogy kell készülni a járvány utáni életre, de nem tudjuk, hogy milyen mód fogjuk élni azt az életet, mert hogy más lesz az élet a járvány után, abban én majdnem biztos vagyok.
Lehet ennek a járványnak pozitív hozadéka?
Lesz negatív és pozitív hozadéka is. Bizakodni tudok abban, hogy rajtunk múlik nagyrészt, hogy pozitív irányba lesz nagyobb mérvű változás.
A MIÉP rendezvényein rendszeresen fellépett ön is, aztán, ahogy a MIÉP eltűnt a politikai palettáról, ön is fokozatosan eltűnt a nemzeti radikalizmus politikai színpadáról. Mi ennek az oka?
Én a politikai élet színpadán sosem voltam. Nekem nagyon kedves barátom volt Csurka István, aki amikor segítségre szorult, én boldogan mentem, és segítettem neki. Hogy ez a segítség arról szólt, hogy a MIÉP Hősök terén lévő rendezvényén fellépjek, természetes volt. Ugyanígy hordtam volna neki szenet a pincébe. És nagyon örülök, hogy ez történt. Azóta sincs ahhoz hasonló alakulat, amely ilyen világosan fogalmazott volna meg a magyar életre és Magyarország világban elfoglalt helyzetére, valamint a jövőre vonatkozó megállapításokat, vágyakat, amik szerencsére egyre inkább teljesülnek, mert azt látjuk, hogy Csurka István minden egyes mondata veretes igazság volt. És azt hiszem nem tesz rosszat az, aki próbál aszerint élni, és úgy működni, ahogy ő. Mert minden pontosan úgy alakult, miként ő azt 10-20 évvel ezelőtt megmondta. Ha letennénk azt a kottát, amit a Csurka leírt, és rátennénk mindazt, ami a világban történt, az pontosan fedné a Csurka-féle partitúrát.
Szükség van a nemzeti radikalizmus képviseletére?
Egy egész országnak kéne képviselni ebben a helyzetben a nemzeti radikalizmust, hiszen egy fenyegetett kis országnak még a lélegzetet is radikálisan kell venni. A száz évvel ezelőtti események pontosan leképeződnek most, 2020-ban, amikor Magyarország ellenségei ugyanúgy Magyarországról támadják hazánkat. Petőfit idézve: Köztünk van a legnagyobb ellenség, a cudar, az áruló testvérek, s egy közülük százakat ront el, mint a pohár bort az egy cseppnyi méreg. Ez tökéletesen hajaz a mai magyar valóságra.
– Mi a véleménye a román kormány legutóbbi döntéséről, mely szint a trianoni békediktátum aláírásának napját ünnepnappá nyilvánítják Romániában?
– Eltelt száz év, és ha itt tart Európa, Románia, és itt tart Magyarország is, mi ez ügyben nem igazán tudunk tenni semmit. Gyakorlatilag maradt a száz évvel ezelőtti állapot. És, noha változott a világ, a rossz dolgok gyökerei sokkal régebbre mutatnak vissza. Aki drámákat olvas, az a szerzőkön keresztül talán jobban látja azt a fajta európai történelmet, ami a mai európai valósághoz vezetett. Olyan egyenes ez az út, szerintem. Mindig az igazat, az Istentől valót mindig marták. Ez elkezdődött a felvilágosodás korában, talán a francia forradalom előtt. És látjuk a következményeit, miszerint nem vesznek minket emberszámba Európában. Csak rugdosnak bennünket, miközben mi próbálunk kis eredményeket elérni, és próbáljuk magunkat altatni azzal, hogy azért nekünk van igazunk. És közben elfordulnak tőlünk. Nincs respektünk a világ előtt, mert ha magunkat nem tudjuk megtisztítani, más nem fog bennünket. Magunknak kell ezt megtenni, és amíg Magyarországról mérgezik Magyarországot, addig az igaz magyar embereket nem fogják tisztelni. Az árulókat ideig-óráig használják, aztán eldobják. De rajtuk keresztül nincs látszatunk. Kellemetlen, rossz helyzetben vagyunk. Elindult a fölfelé menetelés, de azért még eléggé az elején vagyunk. Ezért is remélem, hogy ez a vírus utáni élet némiképpen más lesz, mint előtte volt, és olyan eredményeket produkál Magyarország, ami talán feljogosítja azokra a reményekre, hogy egy szintet léphet a külföldi respekt tekintetében. Bár az igazság az, nem is kéne, hogy ez érdekeljen bennünket. Csurkát idézve, egy fenntartható, lassú fejlődésű állapotot, egy magyar utat kell járjunk, és akkor is megmarad a szerény fejlődés lehetősége. És ez a lényeg, mert egy nagy ugrás után nagy zuhanás következik.
(FOTÓ: MTI/SZIGETVÁRY ZSOLT)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
