A rendszerváltás óta eltelt idő elmulasztott revíziós lehetőségeiről beszélgetett Raffay Ernő, Popély Gyula történészek, valamint Szakács Árpád újságíró a Mi Hazánk augusztus 20-i rendezvényén. A párt által életre hívott Fekete István Szabadegyetem vendégei többek közt azt feszegették, mit mulasztott a magyar kormány, mikor Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlott, de arról is szó volt, milyen lehetőségek vannak a magyarság kezében száz évvel a trianoni diktárum után.
Az elmúlt száz évben mindig voltak olyan történelmi lehetőségek, amikor Trianonnal szembe lehetett volna fordulni – kezdte előadását Raffay Ernő a Mi Hazánk által életre hívott Fekete István szabadegyetem augusztus 20-i rendezvényén. A történész úgy fogalmazott, legutóbb az úgynevezett rendszerváltozáskor volt erre letehetőség, amikor Csehszlovákia, illetve Jugoszlávia felbomlott. –
Mind a két esetnél nagyon komoly békés, vagy katonai lépésekkel a trianoni határokat Magyarország javára lehetett volna fordítani
–fogalmazott a történész, hozzátéve, megvoltak annak az okai, hogy kik és mik voltak azok a folyamatok és személyek, akik/amik miatt egyik történelmi lehetőséget sem használta ki az akkori magyarországi vezetés.
Popély Gyula felszólalását azzal kezdte, ahhoz, hogy bizonyos revíziós törekvések szárba szökkenjenek, a nemzetnek lelkileg felkészültnek kell lennie.
– Jelen pillanatban a magyar nemzet nem készült még fel az újjászületésre, arra, hogy az erőszakkal elcsatolt területeit bármilyen módon képes legyen visszaterelni a sorstól, a történelemtől, szomszédainktól. Bármilyen revíziós szándékhoz képessé kell tennünk magunkat arra, hogy el tudjuk foglalni a kínálkozó alkalmakat
– mondta a történész, aki felidézte, 1992-ben küszöbön állt Csehszlovákia felbomlása. Bizonyos sajtótermékek arról írtak, ha az ország felbomlik, a nemzetközi szerződések is érvényüket veszíthetik. Még az a kérdés is felmerült, hogy mi lesz a szlovák-magyar országhatárokkal? Egyes komoly szlovák politikusok kezdtek aggódni a politikai következmények miatt.
Elmondta azt is, Csehszlovákiát felvették az Európa Tanácsba, de tagsága megszűnt a szétválással, a két országot külön-külön vették fel újra. Magyarország nem vétózta meg Szlovákia tagságát, pedig szabhatott volna feltételeket. Ez is elmulasztott lehetőség volt.
Szakács Árpád újságíró, aki beszédét ismét egy Khon-viccel kezdte, mondván, ezzel több esélye van bekerülni a balliberális hírfolyamba, mint egy székely-viccel, a revíziós törekvésekkel kapcsolatban azt mondta, jó lenne, ha ezeken a területeken sikerülne a magyaroknak megadni azokat a jogokat, amiket a románok megígértek ezen a terén. A lehetőségekről azt mondta, ahhoz, hogy a jövőbe tudjunk nézni, fontos látni a múltat, a hibáinkat.
– Trianonnak nem csak politikai gazdasági okai voltak, ez egy tervezett folyamat volt, melyben jelen voltak a szabadkőműves páholyok is. A szabadkőművesek nem az ország megszűnését szerették volna elérni, hanem az ország vezetését akarták elfoglalni. Ehhez olyan utat választottak, mellyel az ország szétesett. Ok-okozati összefüggés van a tevékenységük, és az eredmény között
– fogalmazott.
Összefüggésbe helyezve ezen páholyok keresztényellenes és kultúraellenes tevékenységét a jelennel, az újságíró úgy fogalmazott, a kultúra az identitástudatunk legfontosabb része, a kultúra az immunrendszerünk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy legyen víziónk, és tervezni tudjuk a jövőnket.
A második bécsi döntés évfordulójának apropóján Raffay Ernő azt mondta, mind a bécsi döntés, mind a kárpátaljai revízió olyan hatalmas ünnep volt, mely az akkor magyarságot erővel töltötték fel. – Augusztus 30-án 80. évfordulója lesz ennek, ami ünnepre ad okot. Szakács Árpád a bécsi döntésekhez kapcsolódva hozzátette, a 20. században meglehetősen kevés sikerélménye volt a nemzetnek, ami lelki szempontból fontos, ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy ezekre a sikerélményekre emlékezzünk, és emlékeztessünk.
– Volt egy másik szempontja is ennek:
a revízió olyan gondolat volt, ami mögé mindenki beállt, még az akkori baloldal is. Az 1920 utáni időszakban egész Magyarország azért az álomért dolgozott, hogy egyszer ez a gyalázatos igazságtalanság meg tudjon változni.
A nemzeti felemelkedésnek kiemelt jelentőségű háttere, hogy legyen olyan gondolat, kapocs, ami összekovácsolja az embereket. Azt kéne kitalálni, mi az ami mögé egy jövőt adó nemzeti összefogást tudunk kovácsolni – vetett fel az újságíró.
Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküliségéről a részt vevők közül elsőként Szakács Árpád azt mondta, sokrétű kérdés, hogy az anyaország a határon túliak érdekeit miként tudja képviselni, és miként tud hatékonyan fellépni az érdekükben.
– Soha egyetlenegy határozott dolgot, legyen az terület visszacsatolás, vagy egyéb autonómia, önként sosem adnak meg. Ezért fontos, hogy a száz évvel ezelőtt milyen módszerekkel hitették el azt a brutális hazugságot, mellyel hozzájárultak Magyarország széteséséhez. Hazánk ellen lejárató akciók voltak, hasonlóak, mint ma. Hiányolom a külföldi propagandának nevezett eszmeterjesztést – mondta, felidézve, a környező országokban kulturális egyesületeket hoztak létre akkoriban, melyeken keresztül tüntették fel hazánkat a leghazugabb színekben, és ez kovácsolta össze ezeket a nemzeteket.
A jövőt illetően Popély Gyula azt mondta, a kérdés az, mit tudunk levonni a múltból a jelenben. És kérdés az, hogy a jelen politikusainak milyen lehetőségei vannak.
– A lényeg, hogy magyar szívvel tegye, amit tesz. A nemzet érdekét kell előre helyezni, és nem az a fontos, mitől fog megsértődni a szomszéd – mondta.
Raffay Ernő közölte, három lehetőség van. – Az első, hogy elfogadjuk Trianont. Ebben az esetben száz év múlva indián rezervátum lesz a Felvidéken, vagy Erdélyben élő magyar csoportokból. A második az autonómia, amely magyar iskolarendszert, egyházi támogatást adna ugyan, de a hadsereg, a biztonságpolitika, a rendőrség és a titkosszolgálatok maradnának a román állam kezében. A harmadik a területi revízió. Az elszalasztott lehetőségek éppen akkor keletkeztek amikor Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlott, de sem az Antall-, sem a Horn-, sem az első Orbán- kormány nem tett semmit – fogalmazott a történész, aki szerint a Jóisten mindig ad lehetőséget.
Ha van erős magyar gazdaság, akkor van erős magyar hadsereg. És ha lesz erős magyar lélek, akkor bármi előfordulhat a három lehetőségből, még a harmadik is
– hangsúlyozta.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
