Hiába áll az ENSZ-tagországok közül egyre több a műanyagszemét-krízis elleni küzdelem mögé, ha a legtöbb egy főre jutó műanyagszemetet kibocsátó két ország: az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság még formálisan sem mutatott hajlandóságot a kibocsátás csökkentésére.
Noha ezekkel az „egy főre jutó” statisztikákkal aligha kapunk hiteles képet a legnagyobb szennyezőkről, hiszen például Kína, vagy India népessége okán akár négyszer annyi szemetet is beleszórhat a tengerbe, akkor se kerülne fel a dobogóra.
Ennek ellenére természetesen vitathatatlan, hogy mind Nagy-Britannia, mind az USA (és főleg azok nagyvállalatai) éllovas a környezetszennyezésben. És a lobbistáknak köszönhetően egyikük sem akar tenni ellene, hiába tette világossá az ENSZ-tagországok több mint kétharmada, hogy új környezetvédelmi megállapodásra van szükség.
Az új egyezmény hasonló lenne a párizsi klímaegyezményhez vagy a montreali jegyzőkönyvhöz, ami az ózonréteg pusztulását kívánja megelőzni.
Az Egyesült Királyság fontolóra venné, hogy támogasson egy új, globális egyezményt, viszont azt is támogatná, ha legalább a meglévő egyezményben foglaltakat sikerülne betartatni. Mert, hogy jelenleg ez sem működik. Így viszont felmerül a kérdés:
Mégis mi értelme van megkötni egy szerződést, amit betartatni sem tudnak?
Az ENSZ környezetvédelmi csoportosulásának műanyagszennyezés ellen 2017-ben felállított csoportja kijelentette, hogy a jelenlegi nemzetközi jogi szabályozás hatástalan és fragmentált. Minden eddigi erőfeszítés arra irányult, hogy az óceánok műanyagtartalmát csak 7 százalékkal csökkentsék.
elobolygonk.hu nyomán
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
