Korábban komoly veszély fenyegette az egyetlen őshonos hazai kecskefajtát, a magyar parlagi kecskét, ám napjainkban egyre több gazdaságban jelennek meg ismét, így megmenekülhet a kihalástól.
Szaporcán a Duna–Dráva Nemzeti Park bemutatóhelyén, az Ős-Dráva Látogatóközpontban a hagyományos gazdálkodást és az őshonos háziállatokat szemléltető majorban is megcsodálhatjuk a változatos megjelenésű parlagi kecskéket – írja a magyarmezogazdasag.hu.
A korábban csak tincses kecskének nevezett fajta igen nagy múltra tekint vissza. Szakértők szerint
a honfoglaló magyarok által hozott kecskék és a Kárpát-medencében már akkor itt élő kecskék kereszteződéséből alakulhatott ki.
Jellemzője a 10 cm-es vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely a testet tincsesen, a bordaívtől hátra eső testrészt gatyás jellegűen borítja. A hosszú szőrzet előnyös a rovarokkal szembeni védekezésben, és a fizikai sérülésektől is védi az állatokat.
A régi időkben a paraszti gazdaságok körében igen kedvelt fajtának számított, mivel szinte bármilyen „zöldet” elfogyasztott. Később, elsősorban a nagyüzemi állattartás elterjedése után, közepes tejhozama miatt háttérbe szorították a jobban tejelő fajták.
Gyakorta emlegetett mondás volt, hogy a kecskét Isten az ember bosszantására teremtette, mivel a kecskék rendkívül kíváncsi természetűek, mindent megrágnak, a fák kérgétől a zöldségek leveléig.
Reneszánszát éli a kecsketartás
A kecsketartás napjainkban egyre divatosabb a vidékre költözők körében is: gyakran nem is a haszna miatt, hanem hagyományápolásból és a szépségük miatt tartják a parlagi kecskéket.
Fotó: BNE
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
