A napokban a magyar igazság(?)szolgáltatás képviselőinek ismét sikerült az össznépi vérnyomást egekig emelni: szabadlábra helyezték a Deák téri brutális kettős gyilkosság egyik gyanúsítottját. A bíróság döntése természetesen sokak felháborodását kiváltotta, többek közt politikusok, futballszurkolói csoportok is tiltakoznak ellene.
Érthetetlen és dühítő, hogy miért teszik egyáltalán lehetővé a mai magyar jogszabályok az előzetes letartóztatás megszüntetését, egy olyan gyanúsítottal szemben, aki egy különösen kegyetlen és aljas, csoportosan, felfegyverkezve, részben fiatalkorú személy sérelmére elkövetett kettős gyilkosság ügyében zajló eljárás terheltje. Felfoghatatlan, miért lehet és kell mindössze fél évvel az egész országot megrázó események után, ráadásul éppen karácsonykor, rászabadítani a társadalomra valakit, akiről alaposan feltételezhető, hogy a már földön fekvő, haldokló áldozatokat rugdosta. Miközben számtalan esetben tapasztalható volt az elmúlt években, hogy ennél sokkal kisebb tárgyi súlyú ügyekben, főként, melyek hátterében politikai szálakat is lehetett sejteni, a hatóságok minden további nélkül tudtak megfelelő jogi, szakmai érveket felsorakoztatni amellett, hogy miért szükséges a legszigorúbb kényszerintézkedések fenntartása, az akár évek óta húzódó eljárások során is. Annak fényében pedig végképp döbbenetes a Deák téri mészárlás egyik gyanúsítottjának szabadon bocsátása, hogy azóta kiderült: a gyilkos banda nagy valószínűség szerint még legalább két másik, szintén azon az estén történt, súlyos bűncselekményben is érintett lehet. Az egyik egy rablási kísérlet, melyben egy fiatalember kerékpárját akarták elvenni, akinek végül sikerült elmenekülnie a helyszínről; a másik eset sértettje már nem volt ilyen szerencsés: őt combon szúrták, miközben próbálta megakadályozni, hogy a nála lévő hangszórót a banda egyik nőtagja megszerezze.
Az ügy ezen fejleményeinek hatására, kártyavárként omlik össze az a végtelenül aljas és cinikus, teljességgel hamis narratíva is, melyet a hatalmas társadalmi visszhangot kiváltó, tragikus esemény után a baloldali, liberális körök és sajtójuk, valamint az etnikai jellegzetességeket mutató bűnözői szubkultúra, melyhez az elkövetők is tartoznak, a magáévá tett és hangoztatott. Emlékezetes, hogy tömegével lehetett olvasni azokban a napokban olyan cikkeket, posztokat és hozzászólásokat a közösségi médiában, melyekben azt állították – vagy legalábbis sugalmazták –, hogy valójában a két, brutális kegyetlenséggel meggyilkolt fiatal felelős a történtekért. (Vajon azok közül, akik ilyesmit terjesztettek, hányan kérnek majd bocsánatot az áldozatok hozzátartozóitól, miután kiderült, hogy a banda egész este járókelőket terrorizált, rabolt ki és késelt meg a városban?) Mert ugye biztosan ők kötöttek bele a gyilkos galeri tagjaiba (nagyon „életszerű” elgondolás), „gyűlöletkeltő” volt az öltözködésük (!) stb. Magyarán a másság és sokszínűség elfogadását hirdetők szerint, ha valakinek a megjelenése, ruházata esetleg irritáló egyesek számára, az elég ok lehet arra, hogy tucatnyi késszúrással, haláltusája közben is ütve-rúgva, a nyílt utcán kivégezzék… Még e sorok írójának is akadt egy liberális ismerőse (pedig elhiheti a kedves olvasó, nem sok van), aki szerint a két meggyilkolt fiatal megérdemelte a sorsát, mert minek mentek oda provokálni, és különben is, őt még sose támadta meg senki.
Ez egyébként tipikus, általánosan jellemző balliberális hozzáállás: amíg nem velük, vagy a közvetlen környezetükben élőkkel történik valami hasonló szörnyűség, addig ők, akik máskülönben mindenféle mondvacsinált sérelmekre is oly’ érzékenyen tudnak reagálni, süketek és vakok mások tragédiájára. Ráadásul, ahogy ez az eset is mutatja, felháborító módon még az áldozatokat hibáztatják, az elkövetőket pedig igyekeznek felmenteni. Persze könnyű addig liberálisnak lenni, amíg a liberalizmus következményei csak másokat sújtanak. De a valóság természete olyan, hogy előbb-utóbb könyörtelenül áthatol a szivárványködön is, és keményen belevág a képmutató széplelkek arcába.
A Deák téri eset pedig végső soron rámutat arra is, milyen nagy szükség van egy olyan, meghatározó súlyú politikai erőre Magyarországon, amely számára az áldozatok és nem az elkövetők jogai számítanak, és minden eszközzel azért küzd és dolgozik, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás a társadalom normális többségének igazságérzetével összhangban működjön. Hogy eljöjjön az idő, amikor nem történhet meg, hogy az elkövető otthon, családi körben töltheti az ünnepeket, ezzel is fokozva az áldozatok hozzátartozóinak fájdalmát, miközben a szörnyű gyilkosság helyszínén, a megemlékezők által gyújtott mécsesek nyomai is látszanak még talán, a belvárosi aszfalton.
Pintér Tibor
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
