Törvény védi a vidéki élet zajait és szagait Franciaországban. Tehát mindenki köteles elviselni, ha hápog a szomszédban a kacsa, vagy érződik a tehéntrágya szaga, vagy a sarkantyús és deli tarajos kakasok hangot adnak annak, hogy ők az urak a háznál.
Az elmúlt években egyre több per indult túl hangos állatok, de még a templomharangok miatt is Franciaországban.
Harangzúgás, kolompolás, és madárcsicsergés – ezek a zajok mostantól a kulturális örökség részét képezik Franciaországban.
A traktor brummogása, a tücsök ciripelése, a békák kuruttyolása, de még a tehénlepény szaga is törvényi védelem alá került.
„A fák ágainak és leveleinek sustorgása, az állatok kiáltásainak egyvelege – ezek együtt alkotják a vidék zenéjét”
– a szenátus kulturális bizottságának elnöke szerint ez is indokolja, hogy a törvény erejével védjék a vidéki élethez szervesen kapcsolódó szagokat és zajokat.
A szenátus által egyhangúan elfogadott javaslat nem titkolt célja volt az is, hogy elejét vegyék az elmúlt években egyre gyakoribb, és nem ritkán komédiába fulladó pereknek, amelyeket az új vidékieknek csúfolt városi lakosok indítottak a francia gazdák ellen.
Ezek, a vidékre csak nyaralni járó emberek ugyanis nem ritkán a bíróság beavatkozását kérték,
ha szomszédaik állatai megzavarták a pihenésüket, vagy a szél épp’ a hétvégi házuk felé fújta a trágyázott mezők szagát.
Egész Franciaországot megmozgatta az a per, amit egy nagyvárosból leköltözött pár indított újdonsült szomszédjuk, és annak Maurice nevű kakasa ellen.
A gall kakas tulajdonosa ellen két nyugdíjas emelte fel a szavát a bíróságon. A pár nyaralót vásárolt az Atlanti-óceánon fekvő Oléron-szigeten, Maurice viszont reggeli kukorékolásával nem hagyta aludni őket. A bíróság alapos vizsgálat után a panaszosok ellen döntött, sőt elrendelte, hogy a perköltségek viselése mellett 1000 euró kártérítést fizessenek a sarkantyús szárnyas tulajdonosának. A vita egész Franciaországot megmozgatta, hiszen a gall kakas nemcsak az ország címerállata, hanem a vidéki lakosság és a vidékre költözők közötti konfliktus szimbólumává is vált. A Maurice-nak otthont adó Saint-Pierre-d’Oléron falu polgármestere indítványozta, hogy a „vidéki zajokat” helyezzék védelem alá a nemzeti kulturális örökség részeként. Több százezren írtak alá egy petíciót Maurice támogatására, és sokan vásároltak olyan pólót, amelyen a kakas látható „Hagyj kukorékolni!” felirattal.
Hasonló eset történt 2019-ben, amikor egy nőt jelentett fel a városból leköltözött szomszédja, kacsáinak folytonos hápogás miatt.
A bíróság itt is a tollas kétlábúaknak kedvezett, és kimondta: azoknak, akik úgy döntenek, hogy a nagyvárosok zakatolását a vidék csendjére cserélik, meg kell tanulniuk együtt élni az ezzel járó esetleges kellemetlenségekkel is.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
