Egy éve már, hogy a koronavírus járványra hivatkozva (végleg?) búcsút mondhattunk korábbi életünknek, és beléptünk a lezárások és értelmetlen korlátozások korába. A nyár viszonylagos nyugalma után ősszel kezdetét vette a leghosszabb „két hét”, ami még most is érvényben van, és érvényben lesz húsvét után is.
Fél év alatt világossá vált, hogy se az esti kijárási tilalom, se a kisvállalkozások, de a vendéglátóipar tönkretétele sem csökkenti a fertőzések számát. Sőt, a média és a kormány állításai szerint a megbetegedések „soha nem látott mértékben” növekednek, és ami előttünk áll, az „a legkeményebb két hét”. (Tavaly ősz óta mindig az előttünk álló két hét a „legkeményebb”, de ettől most tekintsünk el.)
Ezek után, és a jó idő közeledtével aztán nem csoda, hogy az embereknek elfogyott a türelmük. Noha – tapasztalataim szerint – az ország jelentős része még mindig korlátozáspárti, ráadásul jórészük még azt is zokszó nélkül elfogadná, hogy a jövőben a szabadságunk egy oltási igazolványtól függjön. Viszont egyre többen vannak azok is, akiknek elegük van az egészből, és
egyre többen gondolják úgy, a vírusnál sokkal veszélyesebb a média által gerjesztett hisztéria, és a gazdasági összeomlás, ami felé tartunk.
Virológusok
Ilyenkor persze egyből megjelennek a szakértők, a virológusok, a politikusok, akik először alaposan ránk ijesztenek, hogyha nem vesszük fel a maszkot, holnap már lélegeztetőgépre kerülünk családostól, majd jól meghalunk. Sőt, már azok a fiatalok is meghalnak, akik korábban enyhe tünetekkel estek át a fertőzésen. Méghozzá alig néhány óra alatt.
Ránk ijesztenek, de aztán segítő jobbot nyújtanak felénk, hiszen létezik egy módszer, ami megvéd a betegség szövődményeitől, a szenvedéstől, a haláltól, hovatovább, még a régi életünket is visszaadhatja. Ehhez nem kell mást tennünk, mint beoltanunk magunkat. Merkely szerint például megfelelő átoltottság esetén a beoltottak már akár egy kávézó teraszán is iszogathatnának maszk nélkül. Csábító ajánlat, nem igaz?
„A poszt Covid szindróma ijesztő, sajnos ma még ismeretlen dolgokat produkál. Egy intenzíves barátom mesélte, hogy most órák alatt halnak meg huszonéves fiatalok, akik fél éve nagyon enyhe tünetekkel átestek a betegségen”
– állatja Falus óva int minket a túlzott magabiztosságtól, hiszen
„a koronavírus elleni oltások csak átmeneti védelmet adnak, ezeket az oltásokat valószínűleg meg kell majd ismételni. Nagyjából egy év múlva lesz válasz arra, hogy meddig tart a vakcina védettsége és melyik oltóanyagot mikor kell újra beadni”.
Fél évenként megválthatjuk szabadságunk (egy részét). Micsoda ajánlat! A maszkot persze továbbra is viselni kellene mindig és mindenhol, de hát a „közösség érdekében” mi ez az „apró áldozat”?
Média
Egy szkeptikus szemlélőnek olybá tűnik, mintha az objektivitástól mentes pánikkeltésben mind a balliberális sajtó, mind a kormányoldal érdekelt lenne. Ennek fényében aztán teljesen mindegy, hogy mely sajtótermékeket fogyasztja az olvasó, csak a lezárások fenntartásának „szükségességéről”, és a maszkviselés 0-24-es fontosságáról tájékozódhat. Az egyik oldal elmondja nekünk, hogy a járványhelyzet súlyosabb, mint valaha, és felelőtlenség lenne bármiféle enyhítés, a másik oldal pedig állítja, egyre súlyosabb a járványhelyzet, ezért aztán minden korlátozás fenntartására szükség van. Jobban, mint valaha. Micsoda változatosság! Mintha valójában ugyan az a kéz mozgatná őket a függöny mögött…
Amiről a média nem beszél
A folytonos rettegtetés (jogos) kigúnyolása ellenére a koronavírus okozta helyzetet mégsem érdemes elbagatellizálni. Azon persze lehet vitatkozni, mennyire pontosak a statisztikák, de az azért kijelenthető: Magyarországon világviszonylatban is igen magas a halálozási arány.
A két oldal médiumai ezeket a számokat meglovagolva igyekeznek alátámasztani a korlátozások jogszerűségét, ám pont a lényegről nem beszélnek.
Lehet, nem is érdekük.
Miközben Dél-Koreában a kocsmák, éttermek és egyéb vendéglátóipari egységek korlátozásokkal ugyan, de nyitva lehetnek, rendezvényeket (pl. koncertek) is tarthatnak, addig az 51 milliós országban alig valamivel több mint 90 ezer koronavírus fertőzött van. Ebből körülbelül 1600-1700-an vesztették életüket. Ezzel szemben meg lehet nézni a lezáráspárti Magyarország adatait.
Mi az oka a magas halálozási rátának?
A kormány hivatalos közlései szerint az elhunytak 85%-a 65 év feletti, az összes halálesetet figyelembe véve pedig azt láthatjuk, hogy
a halottak mindössze 0,9 százalékánál nem szerepelt semmilyen alapbetegség.
A legutóbbi KSH által készített egészségügyi felmérés szerint a teljes lakosság 59,4%-a rendelkezik valamilyen krónikus alapbetegséggel (kiemelkedő a magas vérnyomás és a cukorbetegség), vagyis hazánk egészségi állapota egyenesen katasztrofális. Ami azt jelenti: a magyarság kifejezetten „veszélyeztetett” a koronavírussal szemben.
Ezen az sem segít, hogy hazánk világviszonylatban is átlagon alul költ az egészségügyre. Ez három kormánynak „köszönhető”. 1994-ben a Horn-kormány, később Gyurcsányék, legutoljára pedig a 2010 utáni Orbán kormány csökkentette drasztikusan az egészségügyre szánt erőforrásokat.
Ha tényleg minden élet számít, akkor miért nem az egészségügy rendbetételével foglalkozott a két oldal?
Miért az oltásoktól és gyógyszerektől várjuk a csodát, ahelyett, hogy a magyar embereket egészséges életmódra ösztönöznénk? Hogy felhívnánk a figyelmet a rendszeres testmozgás és kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságára? Mi lehet biztosabb védelem egy vírus ellen, mint az immunrendszerünk?
Összegzés
A Mi Hazánk Mozgalom, egyetlen lezárás-ellenes pártként gyakran megkapja, ha feloldják a korlátozásokat, és „tömegével halnak majd meg az emberek”, azért ki fogja vállalni a felelősséget? Én a lezáráspártiakat kérdezném,
a korlátozások és szigorítások alatti családon belüli erőszakért, alkoholizmusért, depresszióért, öngyilkosságokért, és a tönkre ment magyar vállalkozásokért ki fogja vállalni a felelősséget?
Irányi Dániel
Fotó: szmo.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
