Aligha állíthatjuk, hogy Puzsér Róbert nemzeti radikális volna, vagy, hogy ne lennének köztünk lényegi és igen hangsúlyos különbségek, ám azt meg kell hagyni, kiváló diagnózist állított fel több alkalommal a kampány során Karácsony Gergelyről.
Puzsér sokszor hangoztatta, Karácsony „ha kell, zöld politikus”, aki titokban autóval és saját sofőrrel jár, az utolsó métereken pattan bringára, „ha kell, harcos baloldali”, és így tovább. Valójában pedig semmi. A politológusból lett politikus kényszeresen igyekszik mindig azzá alakítani magát, amire úgy érzi, igény van.
Egy valóságos műanyagember.
Nem kell különösebb szakértőjének lenni a pszichológiának, laikusok számára is átjön, hogy mennyire meggyőződés nélküli az új főpolgármester, ebből következik az a teszetosza bizonytalanság, mely átsüt egész lényén. Ez tagadhatatlan, elegendő, meghallgatni egy-egy beszédét vagy nyilatkozatát.
Valójában azzal sincs tisztában, hol található a Nemzet Múzeum, mennyire feltételezhető, hogy ismeri például a kurdok történelmét és a török-kurd viszonyt? Vélhetően a tudása igen minimális a témakörben, ez persze nem akadályozza meg, hogy büszkén közölje a nagyvilággal, ő bizony dolgozószobájában kitűzte a kurd zászlót. Mert éppen ettől várt hasznot.
Ahogy korábban a szivárványosat is, bár azt gondoljuk, már komoly bajban lenne, ha egy riporter feltenné neki a kérdést;
Karácsony úr, el tudna sorolni utánam a következő betűket, LMBTQ…?
Efféle „plasztikfelháborodást” olvashattunk tőle a hétvégén is, amikor kiadott egy közleményt, undorodva fogadja a Mi Hazánk megemlékezését Horthy Miklósról.
Aki ott volt a megemlékezésen, hallhatta, amint Toroczkai László korabeli visszaemlékezéseket olvas fel Kun Béláról. Azt állították róla, ez a pöffedt arcú, alacsony, köpcös kis ember nem keltette a fanatikus bolsevik benyomását. Húzódott mögötte valami hideg számítás. Minden bizonnyal léteztek hithű kommunisták is, de Kun (Kohn) nem tartozott közéjük. A korabeli, személyét megérteni akaró leíró arra a következtetésre jutott, valójában korábbi életének sikertelen sikertelenségét, az abból fakadó frusztrációt akarta kiélni, melyhez a bolsevizmust eszközként használta fel.
(A félreértés elkerülése végett: nem hiszünk abban, hogy a bolsevizmus céljai „szépek és jók” lettek voltak, csupán a „megvalósításba csúszott hiba”, mert „rossz emberek félre vitték”. Mint ahogyan sokan mentegetik így utólagosan a kommunista eszméket. Ez nem igaz, a céljai sem voltak elfogadhatóak, és pontosan az következett belőle, aminek lényegéből fakadóan következnie kellett.)
Ezen a ponton nem a véletlen műve, ha valaki párhuzamot vél felfedezni a két viselkedésforma között. A sors különös fintora, hogy éppen 100 évvel a véres proletárdiktatúra után ül a főváros nyakára egy ilyen politikai opportunista.
Budapest újra vörös rongyokba öltözött, de a nemzeti ellenállás él, megmutattok magunkat, és nem fogjuk hagyni, hogy vörösök martalékává váljon hazánk fővárosa és az egész ország.
Elemi.hu (fotó: Facebook)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
